Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

66 Az országgyűlés képviselőházának ö nagyobb mulasztások történtek volna. A t. képviselőtársain azt mondotta, hogy ő 1923-ban sürgette már az intenzív gazdálkodás bevezetését és bizonyos modern gazdasági üzemágak felkarolását. 1923-ban még olyan nagy ára volt a búzának, hogy nehéz volt akkor a gazdaemtoereket arra késztetni, hagyjanak fel a búzatermelésééi és más üzemágakat karoljanak fel. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Később megtörtént a többtermelés és az intenzív gazdálkodás propagálása, de, sajnos, úgy alakult a helyzet, hogy ennek a propagandának nem kívánatos eredményei következtek be. A gazdákat nem érheti szemrehányás, hogy nem kalkuláltak helyesen, mert amikor földjüket többször megművelték, műtrágyával beszórták, a nemesített magvakat elvetették, számításaikat az akkor érvényben lévő terményárak alapján csinálták és ha óvatosak voltak, akkor 10—20%-ot levontak belőle, de ;

a végén így is kisült, hogy túldrágán termeltek, mégpedig azért, mert arra nem számíthattak, hogy amikor terményeiket értékesítik, az árak 40—50%-kai fognak esni. Történtek azonban olyan hibák is, — ez még mindig vonatkozik Reisínger képviselőtársam felszólalására,— amelyek visszariasztották később a gazdákat, hogy komolyan foglalkozzanak az intenzitás fokozásával. Az egyik képviselőtársam megemlítette itt már azt a 'körülményt, hogy 50—60 holdas gazdák traktorokat vettek, műtrágyát használtak, a nélkül, hogy talajukat megvizsgáltatták volna s ezáltal már belekerültek két kartell bűvkörébe. Azt hiszem, ezzel eleget mondok: a következmények már előre is sejthetők. Nehéz volt tehát ezt a propagandát továbbfolytatni és talán helyes dolog volt az, hogy nem a kisgazdák kezdtek kísérletezni, hanem a nagyobb birtokosok, a nagyobb gazdaságok. Megadták az árát sokan, de amidőn a kisebb termelők belekapcsolódtak, mégis sokkal tisztábban láttuk a helyzetet és már konstatálni tudtuk azt, melyek azok az üzemágak, amelyek rentabilitással kecsegtetnek, Megemlítette Reisinger képviselőtársam a 40—80 filléres napszámokat. Ilyen árakról ufvan nem tudok, de tény és való, hogy a napszám olcsó. Az egyik oka ennek — legalább a mi vidékünkön — az, ihogy a cukorgyárak redukálták répaterületeiket és így rengeteg munkás, aki ilyen időben cukorrépában dolgozott, most nem talál munkaalkalmat. En annak ellenére, jhogy szintén napszámosokat alkalmazok, kijelentem egészen őszinte szívvel, hogy a 80—90 filléres napszámosokat nem szereltem, mert az a 80—90 filléres napszámos tényleg 80—90 fillér, vagy még kevesebb értékű munkát végez. Nekem talán a legolcsóbb munkásom az a kanászom, akinek — mivel prémiumot kap a yorkshirei tenyészetem eredménye •szerint — talán kétszer annyi^ fizetése van, mint más cselédnek, de az ő ambíciójával és törekvésével ibŐven behozza nekem a többletet, amibe kerül. Ez is olyan pont, ahol az alacsony napszám sem a nagyobb gazdáknak, sem a kisbirtokosoknak nem érdeke. Takách igen t. képviselőtársam felemlítette a vagyonváltságföldek átértékelésének szükséges voltát. Erre én is tudok igen szomorú példákat mondani kerületemből. A karcagi határban egészen silány minőségű szikes v-agyonváltságföldnek katasztrális holdankénti ára 780 pengőig megy fel, szabadforgalomban pedig 250—300 pengő. Azoknak, akik a, földhöz jutottak, ez után a magas érték után kell megfizetniük a járandóságokat. Ez azután természetesen — különösen a mai búzaárak mellett — 1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. elviselhetetlen terhet jelent számukra. En is tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést megfontolás tárgyává tegye és ezt az átértékelést, amint csak lehetséges, ejtesse meg. Ezekben óhajtottam foglalkozni az előttem felszólalók beszédeivel. T. Ház! Az előadói székből azt hallottuk, hogy a mezőgazdaság világválságának oka a termelés és a fogyasztás közötti egyensúlynak felborulása. Nem tudom, hogy fogják ezt az egyensúlyt helyreállítani, nem tudom, hogy tudják-e majd a világ fogyasztását fokozni, vagy szükségesnek mutatkozik majd erőszakos eszközökkel csökkenteni a világ termelését, de hiszen ennek a kérdésnek megoldására mi befolyást nem is gyakorolhatunk. Egy azonban bizonyos: Magyarország tipikus agrárállam lévén, termelését nem csökkentheti. A mi feladatunk az, hogy felvegyük a harcot, — éppen amint a t. előadó képviselőtársam mondta — az öldöklő harcot a világpiacokért és vonuljunk fel olyan minőségű áruval és terményekkel, hogy ott a győzelmet kivívhassuk. T. Ház! Mi ebben a harcban egy Isten adta előnnyel rendelkezünk. Több ízben küldtem különböző terményeket megvizsgálás céljából az állat-élettani és kísérleti állomáshoz, szemes takarmányt, szálas takarmányt stb. és midőn megkaptam a vizsgálat eredményét, azt láttam, hogy tápértékszámai lényegesen magasabbak voltak mindig azoknál a számoknál, amelyeket külföldi, főleg német szakkönyvek táblázataiban találtam. Nem tudom, mi ennek az oka, a magyar föld termőereje, vagy pedig a napsütés, amely különösen az Alföldön felhőtől el nem takarva érleli és fejleszti a növényzetet, de a tény letagadhatatlan, hogy ami. nálunk terem, minőség dolgában nemcsak kiállja a versenyt, de felülmúlja más országok terményei minőségének átlagát. Meg vagyok győződve arról, hogy ha egységes vetőmaggal felemeljük • búzánknak minőségét, akkor főleg a tiszavidéki búza felül fogja múlni minden tekintetben a manitobát is. Meg vagyok győződve arról is, hogy gyümölcsünk — helyesen kezelve és helyesen csomagolva — világmárkává lesz és éppen úgy a mi állati termékeink az egész világon keresettek lesznek és nem kell félnünk, hogy amit külföldre viszünk, kellő áron értékesíteni nem tudjuk. En a mezőgazdálkodás intenzívebbé tételét az állattenyésztés felkarolásában látom. T. képviselőtársam az ipari növények termeléséről beszélt, de mértéken túl ipari növényeket sem termelhetünk, mert hiszen azok értékesítése mindig nagy rizikóval jár. Itt van a példa rá, amikor előre fixírozták a len árát, de ha közben valamivel leesett a len ára, a legnagyobb fondorlatokkal, minőségi kifogásokkal, mindennel igyekeztek a gazdát háttérbe szorítani és megfosztani jogos jövedelmétől. Ha azonban áttérünk az állattenyésztésre, akkor igen sok terményünket jól értékesíthetjük az állatokon^ keresztül. A tengerit, árpát, borsót, zabot, szálas és gumós takarmánynövényeket nagy mennyiségben termelhetjük és értékesíthetjük az állaton át a mai viszonyok között legjobban és legbiztosabban. Nagy örömmel olvastam a költségvetés indokolásában és hallottam az előadói székből is, hogy a miniszter úr különös súlyt helyez az állattenyésztés mennyiségbeli és, ami szintén igen fontos, minőségbeli fokozására. Ha az állattenyésztést felkaroljuk, olyan r lehetőségek állanak előttünk, amelyek manapság szinte elképzelhetetlenek, Később bővebben fogok fog-