Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-501
Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 65 akik nem tudtak fizetni. Tehát éppen a legszegényebbeknek nem engedték el ezt az egyharmadot. Itt is a jobbmódút, a tehetségesebbet támogatták ebben a kérdésben. Az ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat igen t. előadója, Görgey képviselőtársam megemlítette azt, hogy Budapest húsfogyasztása a békebelivel szemben egyharmadára esett. Hát nem méltóztatnak gondolkozni azon, hogy ez a kérdés a mezőgazdaságot rettenetes súlyosan érinti? Ehhez a számhoz én egy másik számot csatolok, — nem akarok ugyan a sok számmal sok időt eltölteni —, Miskolc városának a lakossága, amely azóta körülbelül 9—15.000-rel szaporodott, a békebeli állapottal szemben 50%-át fogyasztja az akkor fogyasztott kenyérnek. Talán sokan vannak az urak közül, akik azt mondják, hogy nem elég hitelesek ezek a számok, hiszen azért fogy kevesebb kenyér a városokban, mert a nép élelmezése átalakult, áttértek más élelmicikkekre s esznek ma már az emberek sajtot is. Én ugyan azt hiszem, sokan csak szeretnének sajtot látni a kirakatokon kívül otthon is, de azt hiszem, némelyek ott sem látnak «ajtót. Szóval átalakult étkezési módszerünk és e miatt van kevesebb kenyérfogyasztás. Hát a hús nincs az átalakult ételneműek, fogyasztási cikkek között 1 ? Mert hiísfogyasztás sincs. Budapest húsfogyasztása egyharmadára csökkent, ezt az előadó úr állapította meg, nem én. Hol alakult tehát át az étkezés 1 ? Átalakulhatott étkezési rendszerünk elméletben, a valóságban azonban az az igazság, hogy a magyar nép nem eszik sem búsban, sem kenyérben eleget. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Az áru pedig eladatlan.) Itt figyelmeztetem azután a mezőgazdaság szeretőit, (Krisztián Imre közbeszól.) — kérem, ez egy nagyon tisztességes magyar fogalom, én jól tudok magyarul, — hogy erre igenis nagy súlyt kell helyezni, mert azzal, hogy beszélünk erről a kérdésről, azzal, hogy kísérletezünk ezzel a kérdéssel, még nem oldottuk meg a kérdést. Az egyik kérdés a pauperizmusban van, mint ahogy az előadó VLV mondotta. Ezzel párhuzamba kell hozni azt, hogy kivitelünk, amely a mezőgazdaságnak kétségtelenül nagyon jót tenne, minimálisra csökkent a jelenlegi háborús európai helyzet következtében. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Reisinger Ferenc: Azonnal befejezem. —Egyoldalról a kivitelünk csökkent, másoldalról ide'benn a fogyasztóképesség csökkent egészen a minimumra, amint látjuk a hús- és kenyérfogyasztás adataiból. Ez a városokról szóló adat, de sokat jártam falun is, meggyőződtem arról, hoey a tél folyamán, ha valaki napszámhoz jutott, 40 filléres napszámért dolgozott. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Túlzás.) A imagyar paraszt Magyarországon napi 40—80 fillérért dolgozott; ahol a tél folyamán egy pengőt kapott, —-.sőt nemcsak a tél folyamán, hanem a tél elején, a szüretnél is voltak 80 filléres és egypengős napszámok is, — ott mear volt elégedve. Most, amikor a munka anynyira, amennyire megindult, már tartunk az egy pengőn felül, az 1 pengő 50 filléres napszámoknál. Ahol nagyon keményen, reggel 3 órától este 7—8 óráig tartó munkával 2 pengőt tud keresni a ma-^ar paraszt, ott nagyon meg vah elégedve, az nagyon szerencsés eset. Itt van a dolog tengelye, t. uraim, Magyarországon nőim keres az ipari munkás, a városi lakosság és a fölmíves sem, kiviteli lehetőség^ sincs, — hol akarják az urak terményeiket értékesíteni? Elnök; Ismételten kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy beszédideje lejárt. Reisinger Ferenc: Egy pillanat alatt befejezem, esak egy mondatot fűzök hozzá ehhez az ügyhöz. T. Képviselőház! Sokat hallottam arról, hogy a magyar nép nem érett a választójogra. En a magam részéről, aki sokat járok falun, azt mondom, hogy mindenki valótlanságot mond, mert nem igaz az, hogy a magyar nép nem érett a választójogra, a magyar paraszt, ha a legalsóbbrendű földmívest, — ahogy önök szokták mondani, — veszem figyelembe, akkor is megállapítom, hogy tökéletes józan ésszel tisztában van azzal, hogy mi a választójog. Megnyugtatom az urakat, hogy közeledik az idő, amelyben az az egyetlen módszer mindezt az egész lehetetlen gazdasági politikát, amit az urak itt 11 esztendőn keresztül inauguráltak, megváltoztatja és helyes mederbe tereli. Ennek a módszernek behozatalát, az általános, egyenlő és titkos választójogot az a magyar parasztság fogja kicsikarni önöktől erőszakkal, amelyet önök éretlennek tartottak a választójogra. Felesleges mondanom, hogy a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Vitéz Kenyeres János! Vitéz Kenyeres János: T. Képviselőház! Mindenekelőtt Reisinger képviselőtársam beszédének azzal a részével kívánok foglalkozni, amelyben a munkáskérdést említette. Itt idézem ugyancsak a szociáldemokraták padjaiból egy képviselőtársam kijelentését, nem emlékszem biztosan, -melyik képviselőtársam mondotta. Azt mondotta, hogy a földmívesek a magyar gazdának mostohatestvérei. (Reisinger Ferenc: Én mondottam! Állom érte a felelősséget! — Felkiáltások jobb felől: Tévedett! — Reisinger Ferenc: Esküszöm, hogy igaz! Mostohatestvérként kezelik! Nekem, az ipari munkásnak adnak jogot és annak nem adnak jogot! Akkor az mostohatestvér!) Elnök: Kérem a képviselő urat, maradjon csendben, ne zavarja a szónokot közbeszólásaival. Vitéz Kenyeres János: T. Képviselőtársam, igaz, hogy mi magyar gazdák és magyar földmívesek a sorsnak mindnyájan mostohagyermekei vagyunk, de azért mostohatestvérek nem vagyunk. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A magyar nagybirtokos, középbirtokos és földmunkás érdekei között ma ellentétet nem találunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Együtt állunk vagy^ együtt bukunk, ezt érezzük mindnyájan és aki éket akar közénk verni, az nemcsak a magyar gazdálkodásnak, a magyar gazdatársadalomnak árt, hanem árt az egész országnak, amelynek jóléte szintén a gazdák boldogulásától függ. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Reisinger Ferenc: Dehogy verünk éket! Csak rákényszerítjük az édestestvéri érzésre!) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, maradjon csendben! A meghosszabbított időn át volt alkalma nézeteit kifejteni. Ne zavarja a szónokot! Vitéz Kenyeres János: Igazat adok ellenben ahban a t. képviselőtársamnak, hogy helyes dolog, ha mezőgazdasági üzemünket változatosabbá tesszük és áttérünk a mezőgazdaság olyan ágaira is, amelyek elsősorban is rentábilisabbak, mint az egyedüli búzatermelés és amelyek — ami szintén fontos dolog — a kisgazdaembernek a téli hónapokban is munkaalkalmat nyújtanak. Azt azonban tagadom, hogy ezen a téren
