Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-501
64 Az országgyűlés képviselőházának 5 tisztázódott is, hogy a földművelésügyi kormányzatnak téves volt az az állítása, — köszönöm a közbeszólást — mintha Miskolc városának valami kis haszna volna abból, hogy Lillafüred van a világon. (Meskó Zoltán: Hogyne lenne haszna! En is megszálltam a múltkor Miskolcon, mert Lillafüredre mentem!) Bocsánatot kérek, hogy Meskó képviselő úr Miskolcon megszállott néhány barátjával, ebből még nem sok haszna volt Miskolcnak. (Meskó Zoltán: IA szállodás örült neki, az biztos!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak folyton közbeszólni! Reisinger Ferenc: Kétségtelen, hogy az egri autóúttal elvezetik Miskolc orra elől az idegenforgalmat, azonkívül pedig a ládi erdő alatt való elvonatozással is igyekeznek elvezetni Miskolctól az idegenforgalmat, ez pedig, igen t földmívelésügyi miniszter úr, ellentétben van azzal, amit nekem annakidején méltóztatott mondani. (Zaj. — Halljuk Halljuk! — Szilágyi Lajos: Hárman is vannak itt miskolciak! — Egy hang bal felől: Miskolcnak fontos ez! Nem engedjük! — Szilágyi Lajos: Itt van Bródy, a miskolci jelölt!) A legnagyobb udvariatlanság és ízléstelenség, hogy direkt a földmívelésügyi miniszter úrhoz beszélek és egy másik képviselőtársam nem hagyja őt figyelni, pedig ő akarja beszédemet hallgatni. Elnök: A képviselő úrnak nincs joga képviselőtársait ilyen szavakkal illetni. Figyelmeztetem, ihogy legyen szíves a parlamenti illemnek megfelelő kifejezéseket használni. Reisinger Ferenc: Köszönöm szépen, de ez mégis csak a parlamenti tárgyalás komolytalanságát mutatja. A miniszter úr azt méltóztatott nekem mondani, hogy Miskolc idegenforgalmát nagyon előmozdítja a lillafüredi berendezkedés, de azóta azt látom, hogy az egri úttal és a ládi erdő alatt megcsinált vonaltkitérŐvel az idegenforgalmat mesterségesen elvezették Miskolctól. Arra hívom fel a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, — ez azonban csak egy kitérés, ami nem tartozik ide szorosan — hogy sokkal fontosabb, ha már Lillafürednél vagyunk, hogy nem bírom elfogadni a imagam részéről Lillafüred azon gazdálkodásált, hogy sportheteket rendezünk 100.000 pengő költséggel... (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Százezer!?) Nem tudom pontosan, ne tessék (haragudni, ha nagy számot mondtam, lehet, hogy kisebb. (Mayer^János földmívelésügyi miniszter: Éppen megtízszerezte!) Ha megtízszereztem volna ezt a számot, földmivelésügyi miniszter úr, akkor nem állhattott volna elő az a helyzet, hogy a sporthét kiadásai következtében nem tudom mennyi időn keresztül az ott dolgozó munkások bérét nem tudták kifizetni. Tízezer pengő nem lehetett volna az az összeg, ami miatt az ott dolgozó munkásitömegek bérét nem lehetett húsvét előtt kifizetni, hogy a véletlenül munkához jutott ember húsvétkor, ha nem is kalácsot, de legalább kenyeret egyék. Tízezer pengő nem lehetett ez az összeg, többe kellett kerülni a sporthétnek. Végeredményben a sporthetet sem kifogásolom, csak azt kifogásolom, hogyha sporthötet rendeznek, akkor méltóztassék arról is gondoskodni, hogy az ott dolgozó munkástömegek ki legyenek fizetve rendes időben. Ez megjelent a helyi lapokban, nem kaptunk rá cáfolatot. Hallottam bizonyos miniszteri tisztviselőcseréről, mindezzel nem vagyok Itisztában. Itt már felszólaltam a lillafüredi ügyekkel kanesolaltban, nem a kútfúrásról és egyéb dolgokról beszélek, hanem súlyos, nagy, kellemetlen 1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. dolgokról és arra sem kaptam választ. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Mik azok?) Az autóköltségek, borravalók, vadászat költségei, a pálinka, cukor és egyéb fogyaszlfcás költségei, hogy a lillafüredi vendégeskedés súlyos ezrekbe kerül. Erre nem kaptam választ. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Megkapta!) Azt mondani, hogy a vadak bőréből kitelnek? En vadászember vagyok, tudom, hogy a vaddisznóbőr nem ér semmit, ott pedig más értékes bőrt nem lehet vadászaton szerezni. Lehet, nem vagyok tisztában vele, de mindenesetre nagymértékben kifogásolom, hogy az urak csinálnak cirkuszokat, sportheteket, akkor, amikor a munkásokat nem fizetik ki. Ez minden* esetre kifogásolandó. Hogy ki csinálta a hibát, nem tudom, de a magam részéről szóvá kelletlt tennem, mert provokáltak rá. En Lillafüredről nem akartam egy szót sem szólni. (Patay Gyula: Nem hívnak meg majd vadászatra. — Propper Sándor: De magát meghívják. — Patay Gyula: Nekem van területem.) Az elszegényedés, ez az én tulajdonképpeni problémám, nem Lillafüred, és azt mondom, hogy az elszegényedés ellen a kormánynak részéről nagyszabású, komoly dolgok nem történtek. Lillafüreddel együtt, azzal a néhány útépítéssel együtt minden, ami történt, nem elég nagyvonalú, nem elég nagyméretű ahhoz, hogy ezt a rettenetes elszegényedést, ami ebben az országban van, megoldja. Ellenben ahhoz a kicsihez képest, ami történt, történtek más dolgok is. Vagyok bátor rámutatni ezzel kapcsolatban a földreform ügyére. (Halljuk! Halljuk!) A földreformot későn, rosszul hajtották végre. (Szilágyi Lajos: Nem sikerült!) Már akkor is, a földreform meghozatala idején megmondottam, hogyha már megcsinálták ezt a törvényt, amely nem jó s nem elegendő, akkor ennek egy roppant súlyos feltétele van: gyorsan megcsinálni. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy akkor még volt egypár garas a földmíves osztály zsebében, amely aztán később a sok húza-vona következtében devalválódott és így azután nagyon kellemetlen szituációba kerültek a földvásárlók. (Szilágyi Lajos: Ez igaz!) De kénytelen vagyok most is szóvátenni ezt a földreformot. Megszabták a föld árát búzában a 30 pengős búzaár idején. Most pedig az a helyzet fejlődött ki ebből, hogy ma, amikor Magyarországon 3—4—600 pengőért lehet egy hold földet venni, — 600 pengőért már csak imittamott, ahol van egy kis földkereslet, földéhség — de azt hiszem á normális ár, az átlagos ár körülbelül (Szilágyi Lajos: Négy-ötszáz!) 4—500 pengő között mozog, ugyanakkor a földreform földekért 6—7—800 pengőt, sőt ennél is többet, 900 pengőt is kell fizetni. Nemcsak egynéhány véletlen esetről van itt szó, amelyek talán az én vármegyémben, Borsod megyében adódtak elő, mert amikor a múltkor oda voltam Bihar megye Okány községében és a községházán az egyik jegyzővel beszélgettem, ez alatt a negyedóra alatt három okányi földmíves. volt benn, aki a földjéről lemondott, átadta másnak, mert nem bírt vele, mert a 800 pengős holdankénti földárat a mai búzaárak idején nem tudta fizetni. Tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr meg fogja említeni, hogy hiszen történtek ezen a téren javítások, engedmények, hogy elengedték azoknak az egyharmadát, — de itt azután ismét van egy igazságtalanság — elengedték ugyan azoknak az egyharmadát, akik pontosan fizettek, de, s ez mint nagyon érdekes és antiszociális lépés bukkan fel, azok előtt,
