Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-501
Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931. évi május hó 9-én, szombaton, Almásy László, Puky Endre és C zetller Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. - Az 1931/32. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. A földmívelésügyi tárca. Felszólaltak : Petrovics György, Beck Lajos, Buday Dezső, Farkas Tibor, Takáts Géza, Reisinger Ferenc, vitéz Kenyeres János, Szilágyi Lajos, Meskó Zoltán, Bródy Ernő, Krisztián Imre, Lázár Miklós, Mándy Sándor, Udvardy János, Csizmadia András, Mayer János íoldmívelésügyi miniszter, — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Mayer János, Wekerle Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Pakots József" jegyző úr,. a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Gubicza Ferenc jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Napirendünk szerint következik a földmívelésügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik^ Gubicza Ferenc jegyző: Petrovics György! (Pakots József: Miniszter sincs itt! — Esztergályos János: Sem miniszter, sem egységespárti képviselő, sem előadó!) Petrovics György: T. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása során (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Az előadó sincs itt! — F. Szabó Géza: Ne türelmetlenkedjék, drága szerelmem. Tizet számít itt mindegyik, megállapítottuk már!) az idő rövidsége miatt minden bevezetés nélkül foglalkozni kívánok a,z alföldi mezőgazdaságot érdeklő néhány kérdéssel (Mayer János fölmivelésügyi miniszter a terembe lép. — Esztergályos János: Meg vannak nyugodva a képviselő urak, itt a miniszter!) és ezenkívül Makó városának és vidékének egy fontos, speciális problémájával. Ezek volnának az alföldi erdők telepítésének és az Alföld fásításának; a kukoricamoly elleni védekezésnek, a sertéspestis elleni védekezés céljából elrendelt zárlatoknak ügye és végül a makói hagyma termelésének és értékesítésének nehézségei. Ez az utóbbi téma egy nagy termelő vidék lakossága jelentékeny részének exisztenciális érdekeit érinti és egy nagy város egész gazdasági életének szinte főkérdése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A többi említett tárgyak egyike-másika pedig, ha Italán sokak előtt jelentéktelennek látszik is, bizonyos, hogy az alKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXVI. földi gazdaközönséget közelről érdeklik, .sokszpr képezik megvitatás tárgyát és már sokszor idéztek elő nyugtalanságot. Az alföldi erdők telepítéséről és az Alföld fásításáról szóló 1923. évi XIX. te. és egy e törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1925. évi földmívelésügyi miniszteri rendelet intézkedik. A törvény intenciója a magyar Alföld mezőgazdasági termelésének előmozdítása, az egészségügyi és klimatikus viszonyok megjavítása és a lakosság f aszükségletének fedezése. E célok elérésére a törvény elsősorban azokat a földeket kívánja igénybevenni, amelyek más gazdasági művelésre, vagy egyáltalában nem alkalmasak, vagy csupán nagy költséggel volnának alkalmasakká tehetők, mint amilyenek a futóhomok, a szikes területek, az ártéri területek és a vadvizes helyek. Ezeknek a területeknek ilyenmódon való hasznosítása tényleg elsőrendű közgazdasági és nemzetgazdasági érdek. A törvény azonban ennél tovább megy, amikor kimondja, hogy a birtokosnak egy tagban levő ötven katasztrális holdnál nagyobb szántóföldjét, vagy legelőjét, illetve húsz katasztrális holdnál nagyobb rétjét, kaszálóját fasorokkal kell beszegélyeznie. A birtokos külön kérelmére a miniszter indokolt esetben engedélyt adhat arra, hogy a fasorok helyett egy tagban fásítson és ebben az esetben köteles a birtoknak legalább kétszázaiékát beerdősíteni. Itt már nincs tekintettel a törvény arra, hogy az a terület, amelyen a birtokos akár fasorokat, akár bizonyos területű erdőt köteles telepíteni, milyen minőségű. Lehet a legjobb búzatermő föld, az utolsó talpalatig a fásítást végre kell hajtani és az elültetett fákat akár sorfásításról, akár erdőtelepítésről legyen szó, csak rendszeres gazdasági terv szerint lehet kihasználni. Hogy a gyengébb minőségű földek, a homok, a szik, a vizes területek befásítása feltétlenül előnyös, az kétségtelen. Meggondolandó azonban, hogy kisgazdaságokban a jó búzatermő földnek fasorokkal való szegélyezése vagy erdővel való betelepítése gazdasági szempontból feltétlenül előnyös-e és szolgálja-e közvetlenül a mezőgazdasági termelés előmozdításának érdekeit. 7
