Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

46 Az országgyűlés képviselőházának ; Erdősíteni, fásítani gazdasági, klimatikus és egészségügyi okokból valóban kell ebben az erdőségeitől megfosztott csonka országban. Ennek az előadó úr által is gyönyörűen kifejtett jelentőségét senki kétségbe nem vonhatja, de fásitani és erdősíteni elsősorban ott kell, ahol annak elsősorban van helye és ahol nem okozunk vele esetleg gazdasági károkat. Ilyen alkalmas helyünk pedig elég bőven van és ezek befásítása után menjünk — és akkor is nagyobb területű szántóföldekre — erdőt telepíteni. Szeretnék még néhány szempontból rámutatni a fásításnak és erdősítésnek szerény nézetem szerint helyes sorrendjére. Ott vannak az alföldi városok, a kis- és nagyközségek széles, poros, rendszertelenül fásított, vagy fátlan utcái, terei, vásárállásai és közlegelői. Csonka-Magyarország mai erdőterülete Jelentékeny részének megfelelő mennyiségű fát könnyűszerrel lehetne ezeken a helyeken r elültetni. Kötelezni kell a községeket és a városokat arra, hogy az utcákat, tereket, vásárállásokat és egyéb hasonló területeket rendszeres terv szerint ültessék be fával és szabályozni kell azt is, hogy a fákat teljes kifejlődésük előtt rie lehessen kivágni. Sok kis községet erdővé lehetne így varázsolni a nélkül, hogy valakinek kára származhatnék belőle. A fák a községek belsőségeiben is alkalmasak volnának a klimatikus viszonyok megjavítására, sőt még közvetlenül is szolgálnák a közegészségügy érdekeit, mert felfognák a községek porfelhőit. Ott vannak azután a kiépített állami és törvényhatósági utak. Ezek ugyan a legtöbb helyen már fásítva vannak, de nem mindig a célnak megfelelően. Ezek mellett az utak mellett a selyemtenyésztés érdekében többnyire eperfákat látunk. Vannak szerte az országban útszakaszok, ahol az eperfával való kísérletezés nem vezetett eredményre, kopár ma is az út mindkét oldala, pedig ha a talajviszonyoknak megfelelő fát ültettek volna, hármas fasor közt haladhatna nia az utas. Ahol az eperfa megél, legyen az utak mellett továbbra is eperfa, amire nagy szüksége van a selyem tenyésztésnek, ahol azonban nincs meg az eperfa fejlődésének lehetősége, ott nem kell ragaszkodni hozzá, hanem meg kell keresni az alkalmas fanemet és azzal szaporítani az Alföld fáit. Ott vannak a széles kiépítetlen^ vicinális'űtak. Ezek mellett csak elvétve látni fát az egész Alföldön. Kötelezni kell az utak tulajdonosait,; hogy az ilyen utak szegélyét fásítsák, azokat rendszeres terv szerint gondozzák és ; hasznosítsák. Ha pedig kiépítésre kerül egy-egy ilyen útszakasz és az újonnan kiépített úttest két oldalán nélkülözhetővé válik az út szempontjából bizonyos szélességű terület, ne az legyen első gondja az útfenntartónak, hogy ezt 'a területet a szomszédos birtokosnak jópénzért minél előbb eladja, hanem az út egész hosszáéban fásítsa be. Végül ott vannak az ármentesítő- és belvízázabályozö-társulatok^ tulajdonában levő és egész vármegyéket átszelő csatornák partjai. Ezek fásításáról a társulatok vagy egyáltalában nem, vagy csak olyan mértékben gondoskodtak, hogy az alkalmazottaik részére illetmény címén járó famennyiséget tudják termelni. Kötelezni kell a vízitársulatokat, hogy a csatomaparto-kat előre kidolgozott terv szerint fásítsák és a kihasználást is tervszerűleg hajtsák végre. Ha az így végrehajtandó fásítás nem elégséges és -szükség iran még arra, hogy gabonatermelő földet is igénybevegyenek erdősítési célokra, az )1. ülése 19$1 május 9-én, szombaton. igénybevételt ne az 50—60 holdas kisgazdaságoknál kezdjék, hanem a községek és városok tulajdonában levő, vagy más korlátolt forgalmú és nagyobb birtokoknál, hogy az erdők lehetőleg összefüggő erdőtestet alkossanak és rendszeres erdőgazdaság üzésére is alkalmasak legyenek. A kisbirtokosoknak elég ma a létért való küzdelem. Elégedjünk meg azzal, ha tanyájuk környékét szépen ^ befásítják és úgy otthon, mint a tanyán minél több gyümölcsöskertet létesítenek. A tanyák fásítását a kisgazdák legnagyobbrészt már végre is hajtották. Ha vannak még hiányok, azok pótlását nem a törvény szigorával, hanem szakszerű oktatással és propagandával kell elérni. Alkalmat kell adni a birtokosoknak arra, hogy kiválaszthassa az ő talajviszonyainak legmegfelelőbb fát és ne kísérletezzen futóhomokon nyárfával, vadvizes területen pedig akáccal. Lehetővé kell tenni minden birtokosnak, hogy a szükséges facsemetéket ingyen vagy igen alacsony áron szerezhesse meg az állami csemetekertekből, be kell nekik mutatni gyakorlatban a fák helyes gondozását, egyszóval meg kell velük kedveltetni a fásítást. Erősen kell hangsúlyoznom t. Ház, hogy igénytelen szavaim^ távolról sem irányulnak az alföldi erdősítés és fásítás ellen, amelynek óriási jelentőségét ismerem és elismerem, hanem csak egy fásítási sorrendre kívántam rámutatni és felhívni a figyelmet az alföldi városok és községek tervszerű és intenzív fásítására, amelynek a gyakorlatban magam is szerény kezdeményezője és munkása voltam. T. Ház! Az 1894 : XII. te. 58. §-ában kapott felhatalmazás alapján a földmívelésügyi miniszter úr kötelezővé tette a kukoricát és cirokot pusztító kukoricamoly elleni védekezést. s

Minden birtokos köteles május 15-ig a kukorica"és cirokszárat felhasználni, vagy zárható helyen raktározni, mivel pedig ez gyakorlatilag nem vihető keresztül, kénytelen a kisgazda leveles kukoricaszárat gödörben leszalmázni és ott elföldelni. Ha mindezt nem teszi meg, május 16-án megjelenik nála a megszervezett hivatalos bizottság, a nem kellően elföldelt, vagy elraktározott kukoricaszárat felégeti és a tulajdonos ellen megindul a kihágási eljárás. Az Alföldön honos gazdasági rendszer és az ottani termelési viszonyok mellett különösen kisgazdaságokban a marhaállomány egyik legfontosabb téli takarmánya a tengeri szár. Hogy mennyire fontos takarmány ez, azt különösen akkor láthatjuk, mikor a kedvezőtlen időjárás mellett kevés terem belőle és a gazdaközönség a legnagyobb Ínséggel küzd, hogy állatait kiteleltethesse. Ilyenkor a kukoricaszár piaci ára felemelkedik rendes értékének többszörösére is, de más takarmány hiányában kényszerítve vari a kisgazda, hogy azt megvásárolja. Mielőtt a kukoricamoly ellenig védekezçs keresztülvitele céljából nem voltak kényszerítve a gazdák arra, hogy készleteiket megsemmisítsék, vagy idő előtt elprédálják, gazdáinknak módjukban állt a bővebb termelési évek feleslegeit tartalékolni, hogy az esetleges szűk termés esetén a tartalékolt készlettel átsegítsék magukat a takarmányinséges időkön. Aki közelebbről látta, hogy milyen munkát jelent csak egyetlen kukoricaszárnak leszalmázása és leföldelése, az bizonyára nem tartja keresztülvihetőnek azt, hogy a kisbirtokosok egy jobbtermésű év kukoricaszár feleslegét ily módon raktározzák, hanem kénytelenek tengeriszárkészletüket rendszertelenül felétetni, vagy eltüzelni*