Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 33 az utóbbi hónapokban az összes iszomszedokikal és más államokkal is a gazdasági tárgyalásokat felvette, vagy folytatta. Ezek a tárgyalások résziben már befejezést nyertek megfelelő, kielégítő eredménnyel, részben pedig még folynak, ennélfogva természetesen azoknak részleteire kitérni nem óhajtok. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Megjegyzem azonban, hogy mindezek a tárgyalások, gazdasági elgondolások és tervek, amelyekkel foglalkozunk, és amelyek a keresztülvitel stádiumában vannak, egyáltalában mem érintik hátrányosan azokat az általános, nagyobb európai gazdasági koncepciókat, amelyek most szőnyegen vannak, illetőleg á legközelebbi genfi tárgyaláson előtérbe fognak kerülni. Értem ezalatt a németosztrák vámunió tervét és Brian dnak ezzel ellentétesnek állított, szerintem azonban^ nem okvetlen ellentétes gazdasági kibontakozási tervét. Mondom, a mi részleges, egy-egy országgal kötött vagy kötendő gazdasági megegyezésünk és szerződésünk ennek sem prejudikálni, sem vele ellentétben állani nem fog. Ami a német-oszitrák vámuniót illeti, ez egy pár héttel ezelőtt, be kell vallani, az egész európai politikai világban bombaként hatott, de az én szerény néizetem szerint bizonyos oldalról politikai irányban túlzottan lett beállítva, mert én azt hiszem, hogy ez, a koncepció lehet jó vagy nem jó, de gazdasági koncepció volt. Kétségtelen azonban az, hogy egyik-másik állam bben a tervezetben nem gazdasági koncepciót keresett és nem annak elbírálásával foglalkozott, hanem politikumot látott benne. Volt-e benne politikum vagy sem, azt óm megmondani nem tudom, de benyomásom az, hogy egyesek túlzottan sok politikumot láttak benne. Magyarország, a magyar kormány mást nem tehetett ennek a tervnek nyilvánosságra hozatala idején és azóta, mint hogy a legteljesebb várakozó álláspontot foglalta el. Hiszenazt sem tudtuk, hogy ez a terv meg fog-e valósulni, s ha igen, milyen feltételek mellett, milyen keretekben, milyen mérviben, kik és hogyan csatlakozhatnak majd ehhez, kik, miért és hogyan fogják ezt ellenezni és fognak esetleg egy más elgondolást, más koncepciót felhozni. Teljesen elhibázott és elhamarkodott lépés lett volna tehát a magyar kormánytól, ha egy ilyen nagyon sok X-et magában foglaló kérdésre vonatkozólag akár pro, akár kontra, azonnal lekötötte volna magát az egyik, vagy másik irányban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mindenesetre konstatálható az, hogy ez a meglepetésszerűleg kipattant német-osztrák terv igen nagyjelentőségű, igen nagy előnnyel járó lépés volt abban a tekintetben, hogy a francia kormányt arra késztette, hogy egy olyan tervet dolgozzon ki és hozzon majd a Genfben, összeülő Európa-konferencia elé, amely az édidigi ott produkált tervektől és elgondolásoktól eltérőleg valami gyakorlati, konkrét és gazdaságilag használható terv legyen és amelynek így kilátása is legyen, hogy a német tervvel szemben egy bizonyos nagyoblbmérvű csatlakozást elérjen. A Briand-féle ellentervnek annyira csak nagyobb, általános körvonalait ismerjük most, hogy^ ennek elbírálására, vagy az erről való véleményadásra ma lelkiismeretesen nem vállalkozhatunk. Ennek a tervnek részleteit legközelebb Genfben meg fogjuk ismerni és akkor módjában lesz az összes érdekelt államok képviselőinek megbeszélni, mérlegelni a két egymással szembenálló tervet. Hangsúlyozom, hogy mindkét tervet most csak általánosságban ismerjük; mert ne méltóztassék elKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXXVI. felejteni, hogy a német-osztrák vámunió tervét is csak általanosságban, jelszóként ismerjük, de annak részletes kidolgozását szintén nem ismerjük. Ha ez a két terv konkretizáltatik» egyáltalában nem látom kizártnak annak lehetőségét, hogy bizonyos együttműködés, összekapcsolás váljék lehetővé a kettő között. Itt nem okvetlenül szükséges, hogy Európa államainak egyik része az egyik oldalhoz, másik része a másik oldalhoz csatlakozzék és két egymással homlokegyenest ellenkező ellenséges gazdasági terv jöjjön létre. (Reisinger Ferenc: Szép barátságos két társaság!) Sajnos azonban, ma minden lehetséges. Lehet az is, hogy egy caem kívánatos eredmény fog kialakulni, (Farkas István: Elég baj!) de egyáltalában nem tartom kizártnak, hogy ez a két terv, ha a politikum jóhászeműleg mindegyikből kikapcsolJtaitik, gazdaságilag igenis Összeegyeztethető, mondjuk egy nevezőre hozható lesz. (Ügy van! a jobboldalon.) Errevonatkozóan természetesen most többet nem mondhatok és az eredményekről végleges, leszúrt véleményt csak a genfi itárgyalások lefolytatása után lesz módunkban alkotni. Pár szóval meg kell említenem a márciusban lefolyt római búzakonferenciát, anint amely a mi gazdasági életünk egy nagyon fontos momentumával foglalkozott és amely konferencia, konkrét és pozitív eredményekkel ha nem is járt, amint nem is járhatoitt egy első ilyen nagyszabású nemzetközi összejövetel, de mindenesetre sokkal nagyobb megértést mutattak a világ legkülönbözőbb államainak, a tengerekentúli és az európai államoknak kiküldöttei is a probléma megoldására ivonatkozóan, mint azt az eddigi ilyen nagyobb nemzetközi konferenciák (tapasztalatai után az ember remélni merte volna. Ennek a római konferenciának közvetlen kifolyása az ott elhatározott és már akkor összehívott londoni konferencia, amely május 18-án fog Londonban összeülni, a kanadai delegátus elnöklete alatt. Hogy ennek a konferenciának majd mennyiben lesz pozitív eredménye, azt megjósolni nem vagyok képes sem én, sem más. Az eddigi jelek azonban azt mutatják, hogy az érdekelt államok annyira átlátják ennek a gabonaértékesítési kérdésnek a fontosságát és a megoldás szükségességét, hogy igenis, kilátás van arra, hogy mivel fŐbb vonalakban már meg tudtak egyezni, italán a részletkérdésekben is sikerülni fog egyönitetű álláspontra jutni. Azt hiszem, a t Ház felment engem az alól, hogy a konferencia anyagáról részletesebb információt adjak, mert hiszen ezek egyelőre úgyis csak tervek, javaslatok, elgondolások. A konferencia eredményéről annakidején majd lesz módja a kormánynak a Házat is, az érdekelt közönséget és az egész országolt is tájékoztatni. (Kabók Lajos: Most _ halljunk valamit a titkos választójogról! — Zaj. ~ Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Károlyi Gyula külügyminiszter: T. képviselő úr, én a külügyi tárca képviseletében vagyok itt és nem érzem magam hivaltva arra, hogy belpolitikai kérdésekben a képviselő úrnak választ vagy felvilágosítást adjak. (Kabók Lajos: De a külpolitikával kapcsolatban van ez! — Reisinger Ferenc: Az volna a legügyesebb külpolitika, ha ezt megcsinálnák! — Malasits Géza: A mandátum előbbre való, mint az ország helyzete! — Zaj ä jobboldalon.) Elnök: Malasits képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom.