Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-500
34 Az országgyűlés képviselőházának Gr. Károlyi Gyula külügyminiszter: A szorosanvett költségvetésre nézve számszerű bírálatot a felszólalt t. képviselő urak részéről nem hallottam, úgyhogy ebből teljesen logikusan azt a következtetést kell levonnom, hogy a tHáz tagjai a költségvetés kereteit, méreteit és egyes tételeit nem dülfikultálják, úgyhogy ezeknek magyarázatára, védelmére nem is volna szükségem. (Ügy van! jobbfelől.) Mégis rámutatok néhány adatra, azért, mert kívánatosnak és szükségesnek tartom, hogy tájékoztassam bizonyos tekintetben az ország közvéleményét, amelyet némely részről néha felelőtlenül félrevezetnek hamis adatokkal, amelyeket azután bajos refutálni kellő időben és helyen. így az ország közvéleményének egy bizonyos rétegében azt a téves felfogást és meggyőződést táplálhatnák, mintha a külügyi költségvetés pazarló és luxuriosus lenne s a külügyi szervezet az ország pénzügyi viszonyaival arányban nem álló szervezet volna. (Kabók Lajos: Bizony aránytalan! Szegény ország vagyunk és sokat költünk a külügyre! — Reisinger Ferenc: Sok a parádé!) Ezért néhány számszerű adatot vagyok bátor a nyilvánosság elé hozni. Először is méltóztassanak tudomásul venni azt, hogy a külügyi szolgálat személyzete az 1922/23. költségvetési évben 867 főre rúgott; azóta évről-évre apadva az 1930/31. költségvetési esztendőben 591 főre csökkent, úgyhogy az apasztás e néhány év alatt 31"4%-ot tesz ki. A most 'benyújtott költségvetésben^ lényegesebb apasztás nincs, ez a tavalyi költségvetés alapján áll és további apasztást a külügyi szolgálat annak biztosítása és megfelelő keresztülvitele nélkül nem is tűr el. (Kabók Lajos: Inkább elveszik a csecsemőktől, meg az anyáktól! — Br. Podmaniczky Endre: Ugyan ne beszéljen ilyet; hogy lehet ilyesmit mondani! — Kabók Lajos: Így van! — Zaj.) Néhány összehasonlítást is leszek bátor ismertetni a t. Házzal, mégpedig az összehasonlítások természetesen nem a nagyobb államok, nagyhatalmak, hanem a többé-kevésbbé velünk egy nagyságú vagy egyenrangú kisebb államok külügyi költségvetésére vonatkozik! A külügyi költségvetés az állami össaköltségvetéshez arányosítva, Magyarországon az egész költségvetésnek — az állami üzemeket nem számítva — 1'27%-a, Bulgáriában 1'55%-a, Görögországban 1*76, Jugoszláviában 2'80%, Csehországban 1*76%, Svájcban 2'1%, Lengyelországban 1*47%. Méltóztatnak tehát látni, hogy a kisebb államok költségvetésének nagyobb százalékát éri el a külügyi költségvetés, mint nálunk. Csak nemrégen egy lapközlemény jelent meg, a t. képviselő urak bizonyosan tudomással bírnak róla és olvasták, amely lapközletmény szemére veti a magyar kormánynak, adatokkal alátámasztva, hogy a magyar külügyi kormányzat milyen pazarlóan ós bőkezűen jár el s azt mondja: Magyarországon 17 követ mekkora fizetést húz, ezzel szemben Franciaországban 14 nagykövet ennél sokkal kisebb dotációban részesedik. Hát kérem, — és itt legyen szabad különösen a t. szocialista képviselő urakhoz fordulnom, minthogy az ön lapjuk közölte ezt — (Br. Podmaniczky Endre: A Népszava!) én nagyon nagy súlyt helyezek arra, hogy a Népszavának nagyszámú olvasóközönsége, amely az országnak olyan számos és értékes elemét képviseli, ne legyen hamis beállítású adatok által félrevezetve, (Simon András: Az a fő! — Farkas István: Soha sincs hamis adatokkal félrevezetve! — Malasits Géza: Olyan sötéten nem tudja a Népszava lefesteni ezt a rendszert, SOÓ. ülése 1931 május 3-án, pénteken. mint amilyen sötét. — Zaj. — Elnök csenget.) A Népszava beállítása szerint (Kabók Lajos: A szegény Magyarország úgy fizet, mint a gazdag Franciaország!) Magyarországon van 17 követ, Franciaországban 14 nagykövet. Ezt így állítja szembe. Ezzel szemben a tényállás az, hogy Magyarországon van 17 követ, Franciaországban 14 nagykövet és 36 követ, tehát 50 követi állás. (Söpkéz Sándor: Azt elfelejtette! — Krisztián Imre: Kis tévedés! — Farkas Isitván: Tévedés," amit ön beszél, mert 14 nagykövetnek ott, szemben a mienkkel, sokkal kisebb költsége van, mint a követeknek nálunk! — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gyula külügyminiszter: A magyar követek átlagos fizetése — írja a Népj szava — 58.000 pengő, a francia nagyköveteké pedig 20.000 pengő. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha egy kicsit méltóztatott volna annak a cikkíró úrnak utána járni, nagyon könnyen rájöhetett volna, hogy az a 20.000 pengő, illetőleg 80.000 frank csak alapfizetés s ehhez járul a francia nagyköveteknél (Egy hang a középen: Reprezentációs költség!) — még csak nem is reprezentációs költség — 160.000 frank fejenként mint külföldi pótlék, azonkívül 10.000 frank mint helyi pótlók vagyis összes illetményük 250.000 frank (Söpkéz Sándor: Kis különbség!) ezenkívül reprezentációs költség és autótartás. (Malasits Géza: Az autótartás itt sem hiányzik! — Zaj! — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) A mieink pedig nem kapnak a költségvetésen felül semmiféle pótlékot, semmiféle reprezentációs költséget, s ha autót tartanak, amint kell hogy tartsanak, sajátjukból tartják. (Kabók Lajos: A zárszámadásban sincs benne! — Farkas István: Azokat honnan veszik 1 ?. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gyula külügyminiszter: T. Képviselőiház! Tartozom a Háznak, tartozom az ország közönségeitek, tartozom a külügyi szolgálat tisztviselőinek azzal, hogy ezeket a dolgokat adatok alapján itt a Ház színe előtt leszögezzem. (Helyeslés a középen, — Kabók Lajos: így is nagyon sok! — Simon András: Az már más!) Meglehet, hogy nagyon soknak méltóztatik , találni... (Kabók Lajos: Bizony, szegény országban vagyunk! A gyermekeknek az utcán gyűjtenek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Kabók képviselő úr! Gr. Károlyi Gyula külügyminiszter: ... de amint az ország pénzügyi viszonyai megengedik, (Halljuk! Halljuk!) akár én leszek itt, akár más lesz a külügyi tárca vezetője, okvetlenül elő fog állani költségemeléssel és lehet, hogy a t. szocialistapárt képviselői ezt ellenzéssel fogadják vagy fogják fogadni, (Kabók Lajos: Egészen biztos! — Eri Márton: Mindig!) de a leghatározottabban mondhatom, hogy ez éppen munkásvédelmi szempontból lesz szükséges. A mi külképviseleteink, beleértve a követségeket és konzulátusokat, nem elegendők arra, hogy a külföldön élő magyar munkások ügyeit olyan' 'mértékben gondozhassák, és elláthassák, amint ez nemzeti szempontból is, humánus szempontból szükséges és kívánatos volna. Nekünk Kanadában mintegy 80.000 .honfitársunk van, az Eszakamerikai Egyesült-Államokban körülbelül 1 millió, Braziliában 85.000, Argentínában 40.000, Uruguayban 8000. Ezek a nagyobb tengerentúli államok, a kisebbekről nem beszélek. Pénzügyi okoknál fogva nem
