Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-508

Az országgyűlés képviselőházának 508. ülése 1931 május 21-én, csütörtökön. 387 meg. (Malasits Géza: De ilyen gyalázatos sincsen sehol, mint Magyarországon. —* Zaj.) Megnyugtathatom arra vonatkozólag is, hogy ebben az országban... (Farkas Gyula: Miért nem mennek akkor máshova! — Malasits Géza: Engemet titkos szavazat útján választottak meg. Engem nem közigazgatási kiszállás hozott ide! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urakat ismételten figyelmeztetem, maradjanak csendben. (Kabók Lajos közbeszól. — Malasits Géza: Az önök megválasztása közigazgatási kiszállás eredménye.) Malasits képviselő urat rendreutasítom. Tessék már az elnök intelmét figyelembe venni. Hegedűs Kálmán: A képviselő úr szemére hányta a miniszterelnök úrnak, hogy nem akart terminust adni az általános, egyenlő, titkos választójog megvalósítására. En abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bizonyos tekintetben kielégíthetem a kíváncsiságát. Hallotta a t. képviselő úr és hallottuk mindannyian, hogy a kultuszminiszter úr a kultusztárca költségvetésének tárgyalását bevezető beszédében kijelentette, hogy az eddig beiskolázott tankötelesek száma 600.000 volt és most már eléri a 900.000-ret, végre ^megállapodik az egymilliónál, 5000 objektumot már létesített és újabb 5000 objektum létesítése folyamatban van. Nekünk szükségünk van arra, hogy a tömegek résztvegyenek az ország sorsának intézésében, de azok a tömegek iskolázott és művelt tömegek legyenek! (Helyeslés jobbfelől.) Ha az a nagyszabású iskolaprogramul és kultúrprogramm, amelyet a kultuszminiszter úr maga elé tűzött, érvényesülni fog, akkor mindenesetre abban a helyzetben leszünk, hogy hatalmas lépést tehetünk előre az általános választójog életbeléptetése terén. Felemlítette a képviselő úr, hogy tizenkét év után még mindig engesztelhetetlenek vagyunk az úgynevezett emigránsokkal szemben. (Br. Podmaniczky Endre: Hol vannak azok? Emigránsok ^ nincsenek, nem léteznek. Szökevények!) Méltóztassék Franciaország példáját tekinteni, ahol az 1871. kommün után csak húsz évre tértek vissza az emigránsok. (Malasits Géza: Tévedés!) Ha Franciaország, amely a szabadság^ hazája, a műveltség hazája ilyen hosszú terminust tűzött ki az emigránsok visszahozatalára... (Rothenstein Mór: De mikor volt az? Akkor és ma! — Malasits Géza: 1881-ben

f már visszajöttek. Tíz évre rá. Ne tessék tíz évvel többet mondani! — Rothenstein Mór: Azóta a kerék forgott! — Malasits Géza: 1881-ben már szakszervezeti törvény volt Franciaországban!) Húsz évre rá tértek vissza. Es^ mikor lesz az itten! A Bethlen-kormány húszéves jubileumára mindenesetre megtörténik. (Tetszés jobbfelöl. — Malasits Géza: Akkor már nem lesz Magyarország! — Rothenstein Mór: Azt el akarja érni? — Jánossy Gábor: Örülhetsz te is, ha megérheted. — Zaj. — Elnök csenget.) Propper Sándor t. képviselőtársam sok mindenféléről beszélt, amikre nem akarok kiterjeszkedni. (Br.* Podmaniczky Endre: Kár is volna!) Hiszen egy egész világ választ el bennünket egymástól, (Jánossy Gábor: Sötét világ!) Ezt a világot egy rövid felszólalás keretében nem tudom áthidalni. Van azonban egy pont, ahol találkozhatunk. Sajnos, a t. képviselő úr ezt a pontot nem említette. Beszél mindenféléről, úgyhogy többször igazságos rendreutasításfcan részesült, de nem beszélt egyről, nevezetesen a szegények védelméről, a gyengék istáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXVI. polásáról, és a munkások sorsának javításáról. (Ügy van! Ügy van! jobbfelßl. — Rothenstein Mór: Akkor maga nagyot hall!) A teendők egész sora volna. A szociálpolitika terén a programmpontoknak egész hosszú sorozatát lehetne megvalósítani, nem is kellene sok pénz hozzá, mert hiszen az akadály többnyire az, hogy a szociálpolitikához elsősorban mindig pénz és pénz kell. Az iparegészségügy egy kiváló szakmunkásának Práger Márton főorvosnak egy előadásából pár sort fogok felolvasni arravonatkozólag, hogy mennyi minden teendő volna (Olvassa): «Egyes vizsgálatokból az tűnik ki, hogy a műhelyek egészségügy tekintetében siralmas állapotban vannak. Találtam olyan üzemet, amelyet ezelőtt húsz évvel meszeltek ki. (Jánossy Gábor: Na tessék!) Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy az általam vizsgált nyomdák egyharmad részben sötét, nedves pincékben helyeakednek el, (Br. Podmaniczky Endre (Rothenstein Mór felé): Na Móric, a nyomda! — Derültség.) érthető, hogy miért pusztít a nyomdászok között olyan nagymértékben a tuberkulózis és az ólommérgezés. Tanulságos, hogy dacára annak, hogy az ólommérgezés elleni védekezésnek egyik legfontosabbja a nyomdákban a kézmosás, egyetlenegy olyan nyomdaüzemet sem találtam, amelynek csappal ellátott, melegvizet szolgáltató (mosdója lett volna. (Jánossy Gábor: Erről kellene beszélni. — Br- Podmaniczky Endre: Szomorú dolog!) Ugyancsak néhány üzemben alkalmazzák az ólompor eltávolítása céljából a porszívókat. (Br. Podmaniczky Endre: Nem jól esik hallgatni!) Hosszas lenne annak vázolása, hogy a magyar iparüzemek mit szükségeinek.» (Zaj.) Ezeknek az adatoknak kapcsán egészen röviden arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat és arra kérem a pénzügyminiszter urat, (Baracs Marcell: Es hol marad a miniszterelnöki) Akihez végeredményben minden ügy megoldása tartozik, hogy rendelettel (Rothenstein Mór: Az iparfelügyelők a kazánokat vizsgálják.) és ha kell törvényhozás útján szabályozza az iparfelügyelet kérdését. Megjegyzem, tudomásom van róla, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak szándékában van (Rothenstein Mór: Igen, ígérte!), hoav hatásos ellenőrzés alá vesse az üzemeket, mert Magyarország munkásságának egészségügyi kérdése a legfontosabb kérdések egyike. (Helyeslés!) A munkásság hatalmas tényezője Nagy-Magyarország regenerálódás! processzusának. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Fájdalom, ezeket a hangokat nélkülöztem Propper Sándor t. képviselő úr felszólalásából. (Rothenstein Mór: Akkor nem volt itt, amikor a kereskedelemügyi tárcát tárgyaltuk!) Beszédének egyéb részeire nem terjeszkedem ki, csak egyszerűen kijelentem,^ hogy ahogyan ő a legnagyobb bizalmatlanságból megtagadta a törvényjavaslat elfogadását, én a kormány iránt érzett őszinte bizalomból elfogadom azt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A legteljesebb bizalmat • érdemli meg egy kormány, amelynek elnöke tíz évvel ^ezelőtt egy rombadőlt ország vezetését vette át. Azután hozzáfogott kiváló munkatársak segítségével a rombadőlt ország felépítéséhez, idebent konszolidációt teremtett, odakünn egyre tiszteltebbé, egyre becsültebbé, egyre nagyobbá tette a magyar nevet. (Ügy van! Ügy van!

r a jobboldalon.) Tíz éven keresztül biztos kézzel vezette az ügyeket, most pedig a világgazdasági erők zűrzavarában bátran megállja a helyét 53