Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-508
388 Az országgyűlés képviselőházának 508. ülése 1931 május 21-én, csütörtökön. és megmutatja nekünk az utat, amelyen haladnunk kell. (Ko then stein Mór: Csak vigyázzanak, hogy le ne szakadjon ez a híd! — Jánossy Gábor: Csak el ne fűrészeljék azt a hidat maguk, barátaim! — Rothenstein Mór: De akkor, amikor rajta vannak! — Derültség.) Ha csak az utolsó öt esztendő történetére tekintünk vissza, ha összehasonlítjuk a szanálási korszak adatait a ma eredményeivel, lehetetlen, hogy nagy 'büszkeséggel ne tekintsünk a nemzet áldozatkészségére, de ugyanakkor a kormány képességére is, amellyel ezt az áldozatkészséget kellő időben és megfelelő sikerrel tudta beledobni a történelmi erők serpenyőjébe. A betétek összege 32 millió pengőre rúgott akkor, ma már. 1500 millióra emelkedett. A pénzintézetek által kezelt tőkék összege 550 millió volt, ma már 4500 millió. A gyáripar termelése két és félszeresére emelkedett. Külkereskedelmi mérlegünk 575 millió pengő passzívát mutatott ifel, a múlt év végén .átváltozott aktívvá. Igaz ugyan, hogy a most elmúlt negyed év végén ismét 12'5 millió erejéig passzív volt, de itt is mutatkoznak örvendetes jelek, nevezetesen az, hogy a gyáripari termékek kivitele emelkedett és a nyersanyagok kivitele csökkent, viszont a gyáripari termékek behozatala csökkent és a nyersanyagok behozatala emelkedett. Meg vagyok róla győződve, hogy ez csak olyan átmeneti állapot, amelynek nemsokára vége lesz. Ami egy agrárállamban a legfontosabb, fél millió hektár földet hódítottunk el a vizektől és szabadítottunk fel a terméketlenség béklyóiból. Eámutatott a t. pénzügyminiszter úr tegnapi beszédében, hogy egy milliárdot fordítottunk beruházásokra, 300 millió adósságot fizettünk vissza, is az egymilliárd beruházásból 252 millió összeget fordítottunk a földmívelésügyi tárca javára 'beruházásokra. Ezzel szemben azt kérdezem, hogy mit látunk más országokban? Amíg nálunk 10 év óta egy ugyanazon miniszterelnök r vezetése alatt álló kormány működik, addig^ más országokban, győztes, legyőzött és feltámadott országokban egyaránt ^egyik kormányválság a másikat követi és míg Angliában hat különböző kormány, Franciaországban 13, Németországban 18, Lengyelországban pedig 20 kormány váltakozva követte egymást a kormányzatban nélkülözhetetlen és feltétlenül szükséges egység és biztonság rovására, addig nálunk egy-ugyanaz a kormány vezeti az ügyeket Magyarország felvirágoztatására. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Más országokiban megkezdte már a világháború szomorú pusztító hatását gyakorolni. Nálunk annál nehezebb a helyzet, mert amit a világháború pusztítása meghagyott, azt a két forradalom letarolta és a trianoni szörnyű béke megkoronázni és megpecsételni látszott sorsunkat, azt a szomorú somunkat, amely — volt idő, amikor úgy látszott — a végveszély örvényébe sodorja nemzetünket. (Ügy van! jobbfelől) Ma már győztes és legyőzött népeknél egyaránt mutatkozik a világháború vezérzivatarának hatása. Példátlan, a világtörténelemben páratlan válság jelei mutatkoznak mindenütt a szemhatáron. Ennek a válságnak nagyságát semmi sem jellemzi annyira, mint Magyarország nagy barátja, Anglia kitűnő külügyminiszterének, Hendersonnak beszéde, aki a következő pregnáns szavakat mondotta ennek a válságnak jellemzésére (olvassa): «Egész Európát az általános katasztrófa veszedelme fenyegeti. Ijesztően furcsa csak az, hogy míg mindenfelé munkátlanság, nyomor és szegénység uralkodik, Európa valamennyi gabonaraktárában egymásra zsúfolva hever a gabona, annyi, hogy már több bele sem fér a raktárakba. Csupa olyan gabona, amely nem akad vevőre. A nyomor ijesztő képeivel szemben pedig_ meg kell állapítani azt, 'hogy annak a lehetősége, hogy Európában megteremtessék a jólét, voltaképpen nagyobb, mint valaha. A bankok pénztáraiban milliószámra hever a tőke, amely várva várja, hogy elhelyezzék és foglalkoztassák. Másfelől pedig sokezer ember a legszükségesebb nélkül szűkölködik. Mit jelent ez?» kérdezi Henderson. Azt jelenti, hogy mindenekelőtt szabályozni kellene és erős kézzel kellene belenyúlni ezekbe a viszonyokba és világszolidaritással kellene megmenteni az egész civilizált világot. Azt jelenti, hogy a világháború mindenütt 'megkezdte a maga pusztítását. Az elmúlt évtized a győztes memzetek győzelmi mámorának korszaka volt, a most következő korszak a rossz békék halálos vonaglásának évtizede lesz. (Jánossy Gábor: Adja Isten, 'hogy jóvége legyen!) A világiháború, a javaknak, mégpedig az erkölcsi és anyagi javaknak egyaránt egész tömegét tette tönkre. Az emberiség lázas sietséggel igyekezett az elpusztított produktumokat pótolni (Ügy van! Úgy van!) s ebben a lázas sietségben nem vette észre, hogy egyszerre csak a munkabérek indexe 130—150-re emelkedett, és nem vette észre, hogy a túlprodukció állt Ibe, amely túlprodukció olyan állapotot hozott létre, amely állapot jellemzésére az élő organizmus világában egy név van: az anyagcsere zavara, a gazdasági vliágban pedig a termelés és fogyasztás egyensúlyának teljes felbomlása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Zavartalanul folyt tovább a játék. Fokozta ezt a konjunktúra mámora, (Ügy van! jobbfelől.) az erkölcsi nívó süllyedése, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) az «enrichissez-vous» elvének hallatlan tobzódása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Friedrich István t. barátom megjegyezte, hogy ma mindenki mindent a magyar államtól vár, (Ügy van! Ügy van!) ettől a szegény magyar államtól, amely a világháborúnak legnagyobb rokkantja. (Ügy van!) Bekövetkezett egy olyan r táncőrület az aranyborjú körül, amely párját ritkítja a történelemben, holott gróf Széchenyi István Eszmetöredékek című művében már megmondotta, hogy az aranynak, amely ölünkbe hull, nincs semmi értéke, csak annak az aranynak van igazi értéke, amely emberi munkának, emberi szorgalomnak eredménye. (Ügy van! a jobboldalon.) A rossz valutájú országokban hozzájárult ehhez a tőzsdei konjunktúra kihasználása, az a szörnyű tőzsdei spekuláció és játék, amely még jobban lezüllesztette az erkölcsöket. (Jánossy Gábor: Gazdasági hisztéria volt! — Ügy van!) Az én kedves barátom, Jánossy Gábor nagyon helyes szóval jelölte meg ezt az állapotot. Hogy milyen gazdasági hisztéria volt, mutatja az, hogy ennek a talmi jólétnek tobzódása hallatlan arányokat öltött és amíg rendes körülmények közt a kultúra haladásának jele az igények emelkedése, addig tanúi voltunk annak a processzusnak, amidőn a kutúrátlanság, a félműveltség hallatlan magas igényekkel jelentkezett és még jobban felbontotta a termelő erők és a fogyasztás egyensúlyát. (Ügy van! a jobboldalon.) A látszateredményektől megmámorosodtak a parlamentek és egyre nagyobb kiadásokat