Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-508
384 Az országgyűlés képviselőházának 508. ülése 1931 május 21-én, csütörtökön. lépést tegyen előre az- ország, hogy megajándékoznák az országot igazi demokratikus népparlamenttel, amelynek: hiányát eddig oly nagyon éreztük. Es mi volt a válasz? A miniszterelnök úr érdemben' nem válaszolt, dialektikai trapézen imutatott be újabb artrstamutatványokat, gyengébbeket, mint amilyeneket tőle már láttunk és hallottunk. Érdemben a kérdést megkerülte: művészig mellébeszélés volt az, amit a demokratikus választójogról mondott, de igyekezett magát fedezni, spekulálva a közvélemény éretlenségére, alla i£i hivatalosan megállapított éretlenségre, amely nem áll fenn, amelynek jogcímén azonban az országtól megtagadják az önrendelkezés jogát. A miniszterelnök úr szükségesnek ismeri el a titkosságot, leköti magát a titkosság mellé s három irányban akarja módosítani a választójogi törvényt. Az ajánlásokat akarja módosítani, nem tudjuk hogyan; a kerületi beosztást akarja módosítani, nem tudjuk, hogyan, és .a titkosságot akarja kiterjeszteni, nem tudjuk mennyire. (Egy hang a jobboldalon: Majd eljön az ideje! — Farkas István: Akkor már önök nem lesznek itt! — Farkas Gyula: De Önök sem!) Leköti magát a titkostság mellé kifejezetten, de nem hajlandó terminust adni, tehát nem hajlandó megcsinálni. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy máról-holnapra ilyen merész, nagy lépést nem lehet megtenni. (Farkas István: A mai helyzet a bolsevizmus felé egy nagy lépés!) Bocsánatot kérek, 1867-től 1914-ig (Farkas István: Nem volt idő!), 1914-től 1918-ig, 1918-tól 1921-ig, 1921-től 1931-ig: ezek a politikai korszakok az ország legújabb történelmében. Ez a márólholnapra? (Farkas Gyula: Miért nem csinálták meg 1919 márciusában?) 1918-ban megcsinálták és az októberi forradalom örök dicsősége marad, hogy az ország ezeréves fennállása óta először részeltette az ország lakosságát demokratikus választójogban és a közszaíbadságokban. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Derültség és zaj a jobboldalon. — Simon András: Hogyne! Tőlem elvették még a nyilt szavazati jogot is! — Esztergályos János: Mert azt sem érdemelte meg! — Simon András: Még a nyiltat is elvették tőlem! — Farkas István: Nem vettük el senkitől! — Simon András: Tőlem elvették! — Farkas István: Ön biztosan ott volt a bolsevizmus ajtajában! — Simon András: En bent voltam a börtönben és maga volt a porkoláb ! Vegye tudomásul, hogy maga volt a porkoláb! — Farkas István: Maga egyszerű niemand! Soha sem jött volna ide, ha bolsevizmus nem lett volna! — Simon András: Maga volt a porkoláb! — Zaj.) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben! A képviselő urak még saját szónokukat sem engedik szóhozjutni. A képviselő urakat figyelmeztetnem kell, hogy . az ilyen személyeskedésekkel, sértegetésekkel csak a törvényhozás tekintélyét sértik. (Farkas István (Simon András felé): Ö beszél, az a mitugrálsz úr!) A képviselő urat rendreutasítom! Tessék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Az elnök úr mifelénk néz és onnan kiabálnak! — Zaj.) Méltóztassanak csendben maradni, figyelmeztetésem a Ház minden oldalának szólott. Propper Sándor: Mi nem máról-holnapra akartuk a választójogot reformálni, hanem évtizedek óta, korszakokon keresztül, korszakok lezáródása, korszakok megújulása idején követeltük már és most a miniszterelnök úr azzal az olcsó demagógiával áll elő, hogy máról-holnapra nem tudja az országot demokratizálni. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. (Farkas István: A miniszterelnök úrtól tanultuk ezt a szót, ő használta!) Kérem, Farkas képviselő úr, tessék csendben maradni. A képviselő urak soha, még egyetlen esetben, egyetlen elnöki figyelmeztetést sem fogadtak tisztelettel (Farkas István: De igen!) A képviselő urak abban a felfogásban vannak, hogy az elnök még véletlenül sem jár el helyesen. Propper Sándor: A miniszterelnök úr hivatkozik a jogkiterjesztésekre, soha meg nem történt jogkiterjesztésekre és itt felsorolja azt, hogy az önkormányzatokra vonatkozó választójogi rendszert módosította, demokratizálta- Mi igaz ebből? Ha vizsgáljuk, azt látjuk, hogy éppen az ellenkezője az igaz. Az autonómiákat nem fejlesztette, fenntartotta a virilizmust, az örökös tagsággal megpótolta, az érdekképviseletekkel felvizezte, tehát inkább visszaszorította, mint fejlesztette; a titkosság pedig azelőtt is megvolt az autonómiákban, ez tehát nem új. A főváros autonómiáját a miniszterelnök úr kétszer szorította vissza, rövid néhány esztendő alatt kétszer nyúlt hozzá a fővárosi törvényjavaslathoz, s mindkét esetben retrográd intézkedéseket vitt véghez s az országos választójogot szintén kétszer korlátozta. A Friedrioh-féle választójogból lett a 2200. számú rendelet, a 2200 M. E. számú rendeletből lett az 1925. évi XXVI. tcikk. Mindkét intézkedés még jelentékenyebben visszaszorította a meglévő jogokat, megrontotta a meglévő állapotokat; amennyiben a Friedrich-féle választójogi rendelet az egész országra titkos szavazást ír elő, ezt kilenctizedrészben eltörölte, azonkívül másfélmillió választót irtott, ki a választói jogosultságból, másfélmillió választó jogosultságát irtotta ki. (Farkas Gyula: Világosabban!) Világosabban? Hát világosabban: a Friedriöh-féle választójogi rendelet szerint körülbelül 2,800.000 választója volt az országnak, (Farkas Gyula: 1,800.000!) a 2200. M. E. miniszterelnöki rendelet alapján pedig 1,300-000 (Farkas Gyula: 2,300.000!) Másfélmillió választó jogosultságát vették el ebben a rendeletben, az 1925. évi XXVI tcikkben pedig tovább esökikentették a titkosságot, tovább csökkentették a választók számát, szigorították a választási feltételeket, tehát nem előremenésről, hanem a miniszterelnök úr kormányzása óta mindig csak következetes visszafelémenésről lehet szó. Ez az igazság! (Peidl Gyula: A legtisztább reakció!) T. Képviselőház! Ez a rideg valóság, amely így ime elénk tárul a költségvetési vita és a miniszterelnöki nyilatkozat után. Marad minden a régiben, lesz hajtóvadászat, lesz hatósági önkény, lesz terror, lesz alkotmányos paródia, de nem lesz az országnak munkaképes parlamentarizmusa. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon!) A régi állapot fenntartásával, a régi állapot fenntartásának bejelentésével, az ahhoz való csökönyös ragaszkodással új helyzet ikeletkezett. Azoknak, akik komolyan veszik a parlamentarizmust, akik komolyan fogják fel a képviselői megbízatást, (Jánossy Gábor: Azt minden képviselő komolyan fogja fel! —- Malasits Géza: Már megint próbál alibit igazolni!) akik az ország jövendőjét szem előtt tartják, azoknak ebben az új helyzetben, ebben a nagy reménytelenségben komolyan fel kell vetniök a kérdést: vájjon érdemes-e ebben a komédiában az ellenzéknek asszisztálni?
