Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-508
Az országgyűlés képviselőházának 508 Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Propper Sándor: Erre a kérdésre komoly politikus, aki érzi a felelősséget, a legalaposabb megfontolás után csak nemmel válaszolhat. Tízéves érvelő és kapacitáló munka után úgy érezük, hogy valamilyen nagy elhatározó cselekedetre van szükség, erélyes, kemény, férfias választ kell adni erről az oldalról a választójoggal űzött politikai humbugra. Mi szosziáldemokraták hajlandók vagyunk ezt az elhatározó lépést megtenni. A szociáldemokratapárt történelmi felelősségének teljes tudatában nyíltan felszólítja az összes komoly ellenzéki pártokat, ne vegyenek részt a nyilvános választójoggal és a vele járó erőszakkal lefolytatott egyenlőtlen harcban, hanem hirdessék a passzivitás alkalmazásával, hogy Magyarországon nincs igazi alkotmányos élei hogy az ilyen választás nem az igazi népakarat megnyilvánulása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Éri Márton: Hol a taps? — Malasits Géza: Majd lesz taps, de nem a tenyéren!) Felhívjuk a komoly ellenzéki pártok és férfiak figyelmét arra, hogy elhatározásuk történelmi jelentőségű, esetleg sorsdöntő lehet az ország további fejlődésére, gazdasági, etikai és politikai szempontból. Vannak itt pártok és vannak férfiak, akik elkötelezték magukat igen sok esetben és programmtszerűen is a demokratikus haladásnak és a demokratikus választói jognak. Itt van a nemzeti demokratapárt, a nemzeti szabadelvűpárt, a független kisgazdapárt, a pártonkívüliek, mint csoport. Itt vannak egyes férfiak: Sigray gróf, Apponyi gróf, Nagy Emil, Kállay Tibor képviselő urak. Ezeken át egészen a szélsőbaloldalig meg kellene és meg kell alkotni azt az új nemzeti ellenállást, amely szükséges f ahhoz, hogy az országrontó reakció nyomása alól az országot felszabadítsuk. (Ügy van! TJgy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elválaszthatnak bennünket világnézetek, osztályhelyzet, vagyoni helyzet, politikai programmok, egyéb ideológiák, egyben azonban egyet kell értenünk, abban, hogy ebben a válságos időben, amely válságot kormányrészről hirdették meg, meg kell valamilyen formában, valamilyen eszközökkel mentenünk az országot, abban egyeznünk kell, hogy ki kell tárni az ablakokat, be kell engedni a napfényt és a friss levegőt és meg kell tisztítani a közéletet a parazitáktól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. (Esztergályos János: Hát a paraziták is védelemben részesülnek? — Peidl Gyula: Tehát nem kell megtisztítani a közéletet a parazitáktól 1 ? — Malasits Géza: Elnöki védelemben részesülnek a parazitáki) A képviselő urak teljesen félreértik az elnöki figyelmeztetést. En a sértő kifejezés ellen tettem kifogást és ezért utasítottam rendre a képviselő urat. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: TTj életet, új életlehetőségeket kellene teremteni ebben az országban és azt hiszem, az egész ellenzék, a polgári ellenzék — kivétel nélkül, mert csak így volna hatása, értelme és eredménye — és a szociáldemokraták ezzel az összefogással úgy érzem és úgy tudom, amennyire ismerem a közhangulatot, számíthatnának az ország közvéleményére, az ország közvéleményének pártoló szimpátiájára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) f T. Képviselőház! Ezidőszerint ebben az országban két közvélemény van. Az egyik idegese 1931 május 21-én, csütörtökön. 385 bent a Képviselőházban a többség véleménye, ez a miniatűr kis közvélemény, amely a kormánynak minden cselekedetét allelujával, tapssal és elismeréssel fogadja. Nem akarok most itt kritikát gyakorolni ebben a pillanatban a többség magatartása és különösen a többség létrejötte felett, amely igen sok szóra ad alkalmai de meg kell állapítanom, odakint van egy r másik közvélemény, p, nagy, igazig közvélemény, & r vergődő munkásság, polgárság és a középosztály közvéleménye, amely várja a szabadítókat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az igazi közvélemény, amelyet nem engednek szóhoz jutni, mert azért gáncsolják el a titkosságot, hogy ez az igazi közvélemény ne^ érvényesülhessen. Ez az igazi közvélemény várja és hívja " azok at, akik majd bilincseiből megszabadítják. Történelmi szükségszerűségnek látszik ebben a pillanatban ez a lépés, országmentő munkának tűnik fel és nagyon jó és szerencsés dolog volna az ország szempontjából, ha a polgári ellenzék minden szárnya, minden árnyalata és minden képviselője meg tudná érteni ezt az elgondolást és kapcsolódni tudna ehhez a gondolatmenethez. Mi, szociáldemokraták, ezzel a felvetett kérdéssel, ezzel a megteendő lépéssel nem vetjük el magunktól a parlamentarizmus elvét; (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Sőt, meg akarjuk teremteni az alapot!) sőt ellenkezőleg, azt merem állítani, hogy a tiszta parlamentarizmus megmentése érdekében van szükség erre a lépésre. Mi ebben a világválságban, a világnézeteknek ebben a tusakodásában is meg akarunk maradni a parlamentarizmus iszilárd talaján, amennyire nekünk ezt^ lehetővé teszik. Mondom, éppen ennek a szilárd talajnak átmentése a cél, amikor a kérdést ilyen formában felvetjük, mert számítunk arra, hogy az egész ellenzék egyetemleges, önzetlen fellépése talán mégis csak belátásra bírja a kormányzatot, rákényszeríti egy egészséges, kiadós lépés megtételére, mielőtt még az elfojtott és egyre sűrűsödő energiák kirobbannak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi a kormánytól nem várunk és nem kérünk már semmit. Mi a kapacitálás, az érvelés, a rábeszélés, a panasz hangját olyan sokszor hallattuk, olyan sokat éltünk ezzel a fegyverrel és ennek nyomán olyan sok visszautasítás, olyan sok sikertelenség, olyan sok konokság halmozódott össze, hogy önkéntelenül is erre a másik megoldásra kellett gondolnunk. Mi nagyon komoly időkben, a komoly időknek megfelelő nagy komolysággal terjesztettük elő ezt a gondolatot. Hívjuk a polgári ellenzéket, a polgári ellenzék minden szárnyát, minden képviselőjét kivétel nélkül: ezekben a nagy időkben találjuk meg a mentés módját. Ne nézzük egymás világnézetét, ne^ nézzük egymás származását, ne nézzük egymás szűkebb programmját, (Forster Elek: Csak a hazát!) csak azt lássuk meg, hogy az ország veszélyben forog, azt lássuk meg, hogy az országon egy veszedelmes fekete reakció terjeszkedik el, (Zaj a jobboldalon.) amely süket és vak az ország problémáival szemben, amely nem hallgat a jó szóra, nem hallgat a tanácsra, amely elismeri Apponyi Albert grófot apostolnak akkor, amikor az optánskérdésben mondja ki a döntő szót, de szó nélkül hagyja figyelmeztetését akkor, amikor az ország megmenekülését jelentő demokráciát szorgalmazza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hívjuk az ellenzéket és kérjük, legyenek szívesek ebben a kérdésben gyorsan határozni,
