Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-507
Az országgyűlés képviselőházának 5Ô7. ülése 1931 május 2Ö-án, szerdán. 3?5 Nagyon sokszor hallottunk már itt ebben a Képviselőházban dicshimnuszt zengeni a csendőrségi intézményről, sokszor hallottunk itt hangot arról a nagyszerű intézményről is, amelyet leventeintézménynek neveznek. El sem tudom azonban képzelni, hogy akár a r leventeintézménynek, akár pedig a csendőrségnek tekintélyét emelnék az olyan kisiklások és olyan brutális eljárási módok, amelyek enndk a csendőrtiszthelyettesnek magatartásában megmutatkoztak, amikor egy teljesen védtelen, neki kiszolgáltatott munkást teljesen indokolatlanul ötször egymásután arcul ütött. (Jánossy Gábor: Be van bizonyítva? — Farkas István: A pofonokat lekenték, ez a bizonyíték! Lehet, hogy a csendőr úr letagadja! — Jánossy Gábor: Nem tudom elhinni! — Zaj.) Annyira így van ez, Jánossy képviselőtársam, hogy a tegnapi napon, amikor interpellációm bejegyzése után ebben az ügyben a vizsgálat megindult, megtörtént, hogy a fiatal munkást keresték Nagytétényben, majd pedig keresték budapesti lakásán és egy teljesen valótlan tartalmú jegyzőkönyv aláírásával akarták kényszeríteni, amelynek aláírását az illető önérzetesen megtagadta, kijelentnve, hogy nem hajlandó aláírni, mert amit a jegyzőkönyvbe bevettek, az nem felel meg azoknak a tényeknek, amelyek vele kapcsolatosan történtek. Meg is tagadta -a jegyzőkönyv aláírását. A megtagadásnak megint ismételt fenyegetés lett a következménye. Lehetetlennek tartom, hogy ilyen állapotok legyenek, lehetetlennek tartom a csendőrség -szempontjából, de magának a leventeintézménynek szempontjából is. A belügyminiszter úr kifogásolja és kifogásolta már a múltkor is, hogy szóvátesszük ezeket a csendőri brutalitásokat. Igenis, szóvátesszük és ha a belügyminiszter úr azt akarja hogy f megszűnjenek a szóvátételek, akkor fe] kell hívnom a belügyminiszter urat, hogy szüntesse meg az okot és ennek következtében meg fog szűnni az okozat is. Innen kérem újból a belügyminiszter urat, hogy ebben a kérdésben a legerélyesebb vizsgálatot indítsa meg és gátolja •' meg egyúttal azt is, ami már tegnap mesrkíséreltetett, hogy valótlan tartalmú jegyzőkönyv aláírására kényszerítsék ezt ia fiatalembert. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Az igazságügyminiszter úr törvényjavaslatot óhajt beterjeszteni! (Rothenstein Mór; Napirend után?) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém törvényjavaslatot beterjeszteni Magyarország magánjogi törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról. Kérem, méltóztassék a javaslat kinyomatása és szétosztása iráni intézkedni, méltóztassék a javaslatra a sürgősség kimondását elhatározni s méltóztassék a javaslatot előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és közjogi bizottságnak kiadni. Elnök: A beadott törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik az igazságügyi és közjogi bizottságnak Egyúttal kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat tárgyalására kért sürgőisséget kimondani, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Következik 'Györki Imre képviselő úr második interpellációja, amely sorrend szerint harmadik ugyan, valójában mégis második. (Györki Imre: Van egy második, — mégpedig a debreceni építkezés ügyében a vallás- és közoktatásügyL-ntiiniszter úrhoz intézett interpellációm — s ez csak úgy lehet harmadik, ha azt tekintjük másodiknak. Ebben <azonban nyilatkozatot kívánok tenni.) Halasztási kérelmet óhajt előterjeszteni a képviselő úr? A képviselő urat a szó megilleti! Györki Imre: T. Képviselőház! Interpellációt jegyeztem be a kultuszminiszter úrhoz a debreceni központi egyetem épületeinek befejezése tárgyában, minthogy azonban a kultuszminiszter úr arra kért, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napra halasszam el, ennek a kérésnek eleget teszek és kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációm elmondását elhalaszthassam. ( H eltien lés.) Elnök:' Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr interpellációját a legközelbbi interpellácios napon mondhassa el? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Most pedig következik Györki képviselő ur harmadik interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi^ miniszter úrhoz a debreceni vásári kereskedők és piaci árusok társulatának vegyes fuvarozása tárgyában. A miniszter úr 1930. júüus 10-én 26.226/XIII —1930. számú rendeletével lehetőséget adott arra, hogy a debreceni vásári kereskedők és piaci árusok társulata tagjait a vásárokra autón fuvarozhassa. A miniszter úr 1931. április 19-én kelt 51.137. XIII—1930. számú rendelkezésével a fenti rendelkezésének oly értelmezést adott, amely lehetetlenné teszi, hogy a társulat tagjait vásárokra autón fuvarozhassa. Hajlandó-e a miniszter úr újabb rendelke : zését revízió tárgyává tenni és lehetővé tenni azt, hogy a debreceni vásári kereskedők és piaci árusok társulata tagjai részére vegyes fuvarozási engedélyt kapjon a tiszántúli vármegyékre, továbbá a Borsód és Heves vármegyei körzetre?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Györki Imre: T. Képviselőház! A kormány helytelen gazdasági politikája folytán leromlott gazdasági állapotaink és gazdasági viszonyaink mellett nem lehet rózsásnak nevezni az iparosoknak és kereskedőknek helyzetét sem, akik stabil műhellyel, stabil ipari üzlethelyiséggel vagy kereskedéssel, bolttal bírnak, de méltóztassék elképzelni, hogy ilyen viszonyok mellett mennyivel rosszabb és milyen szomorú azoknak a kereskedőknek helyzete, akik áruikat faluról-falura, vásárról-vásárra kénytelenek hurcolni, ha nem is az egész évben, de az év nagy részében és akik így óhajtják a maguk és családjuk fenntartására szükséges minimális összegeket előteremteni. Aki ezeknek a szerencsétlen embereknek helyzetét ismeri, az nagyon jól tudja, hogy ezeknek a vásári kereskedőknek és vásári iparosoknak — valósággal azt mondhatnám — nincs se éjjelük, se nappaluk, nincs idejük pihenni, nem tudnak családi életet élni, mert hiszen alighogy hazaérkeztek, —= ha ugyan hazamehetnek — már megint pakkolhatnak, csomagolhatnak és egy másik vásárra kell elmenniök; áruiknak kirakása, majd pedig áruiknak ismét való eÜuvarozása pedig azt hozza magával, hogy tulajdonképpen éjjel • kell utazniok, hogy napi kötelezettségüknek, kereső foglalkozásuknak eleget tegyenek .
