Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-507
376 Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. ^Ezek a szerencsétlen emberek, a kereskedővilágnak ezek a legkisebb exisztenciái egyrészt úgy véltek segíteni magukon, hogy időt igyekeztek megtakarítani s ezért áttértek a modern fuvarozásra, az autófuvarozásra, (másrészt pedig úgy gondolták, hogy mivel a legsúlyosabban őket érinti az az uzsora, amely a szállítóeszközök felhasználása terén tapasztalható, éppen ezért Debrecenben úgy óhajtottak magukon segíteni, hogy egy szervezetbe, egyesületbe tömörülve, maguk szereztek be teherautókat, hogy így a saját tagjaik áruját maguk fuvarozhassák és akkor csak a készkiadás megtérítésére kelljen szorítkozniuk. Ezek a kis exisztenciák annyira mentek el a magyar ipar pártolásában és annyira megértették a hazai iparpártolás magas szempontjait, hogy amikor felmerült gondolat, hogy autóval fuvaroztassák saját tagjaikat és tagjaik áruit piacról piacra, vásárról vásárra, akkor elmentek a r Magyar Államvasutak Gépgyárához és ott három darab gépkocsit rendeltek^ hogy a fuvarozást most már magyar gyártmányú saját gépkocsijaikon eszközölhessék. Folyamodtak is a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az idevonatkozó engedélyt kapják meg. A miniszter akkor leiratot intézett f a társulathoz, amely leiratban — interpellációmban a leirat számát is. közlöm — megmagyarázta az egyesületnek, valósággal kioktatást tartott az egyesületnek arról, hogy semmi akadálya nincs a fennálló rendelkezések alapján annak, hogy társulatok^ egyesületek, szövetkezetek saját tagjaik áruját piacról piacra, vásárról vásárra vihessék. Amikor azonban így ezzel az engedéllyel és a kereskedelemügyi miniszternek ezen állásfoglalása alapján drága költséggel és nagy összegű befektetéssel megszerezték a teherfuvarozásra alkalmas gépkocsikat, akkor megmozdult a konkurreneia, amely magánkézben volt és amely úgy látta, hogy elveszti azt a nagy-nagy anyagot, amellyel eddig rendelkezett és elesik attól az üzlettől, amelyből eddig élt, mert a társulat tagjai saját maguk fuvarozván tagjaikat és azok áruit, a magánvállalkozás profitja lényegesen csökkenni fog. Megindult a kálváriád arás, megindult az eljrás, kijárás a kereskedelemügyi minisztériumban és míg 1930 júniusában a kereskedelemügyi miniszter valósággal felbiztatta ezeket a piaci árusokat ilyen teherautók beszerzésére és az azokkal való fuvarozásra, fél évvel később a kereskedelemügyi miniszter megváltoztatta álláspontját, már bizonyos kikötéseket tartott szükségesnek a fuvarozás engedélyezésére, majd pedig háromnegyed évvel később, amikor már ezekneka kikötéseknek is eleget akart tenni, egyszerűen megvonta azt a lehetőséget, amelyet kilátásba helyezett, amelyre maga a kereskedelemügyi miniszter utalt és oktatta ki a vásári és piaci árusok társulatát, visszavonta korábbi rendelkezését és olyan intézkedést tett, amellyel teljesen lehetetlenné tette ezeknek az embereknek exisztenciájuk további fenntartását; mert most lehetetlen megküzdenie azzal a feladattal és azzal a nehézséggel, amellyel ezeknek a szerencsétlen embereknek meg kell küzdeniök. (Horváth Zoltán: A Ma vart. érdekében csinálta!) Nem a Mavart érdekében, mert a Ma várttal is hajlandóik lettek volna fuvaroztatni. Éppen az az elszomorító, jhogy a • Mavart-nál sokkal hatalmasabb magánérdekeltség álláspontját tette imiagáévá a kereskedelemügyi minisztérium és még a Mavart-tal szemben is ennek az egyéni vállalkozásnak érdekélben vonta meg ezt az engedélyt és tette lehetetlenné, liogy egy társulat, amely saját tagjait ési tagjainak árúit akarja fuvaroztatni, ezt a fuvarozásit valóban gyakorolhassa. A. kereskedelemügyi miniszter 1931 április 19-én kiadott rendelkezéséiben nagyhegyesen azt az engedményt hajlandó megtenni a társulatnak, (hogy debreceni telephellyel 25 kilométer sugarú körzetre hajlandó fuvarozási iparengedélyt adni. Nem tudom, hogy komolyan lehet-e venni ilyen engedély kiadását és hogy nem a legnagyobb humoristák egyike-e a kereskedelemügyi minisztériumnak az a referense, aki ezt az engedélyt kiadta, mert ha egy kicsit is ért a szakmájához, nagyon jól tudàatja, hogy Debrecen határába sem tud az a piaci árus 1 , vagy vásári kereskedő 25 kilométeres körzetzetbe kimenni, mert' hiszen Debrecen csak a nagytemplomtól egyik sugarú körzetben való irányban körülbelül 85—90 kilométer távolságban van. Még kevésbé tudja vele a piacokat járni úgy, amint kérelmezték, hogy résziben a Tiszántúlra, részben a Borsod- és Hevesmegye területén kívánják az engedély alapján a vegyes fuvarozást ellátni. Akkor megindultak a tárgyalások. A tárgyal ások során azután kiderült, fcogy a kereskedelemiügyd miniszter megint a humor birodalmába tartozó enge)d)élyt adott ki, amenynyiben lehetővé teszi, íh;ogy ebben a 25 kilométer körzetben árúfuvarozási engedélyt kapjanak, de úgy, hogy csak a soffőír melletti ülésen foglalhat helyet valaki, egy, legfeljebb kiét személy, valamilnt az árú őrzésére engedélyez magában a teherkocsiban egyetlenegy személyt, ami annyit jelent, hogy teljesen megbénítja ezeknek a szegény exisztenciáknak tevékenységiéit. Ugyanakkor, amikor, mondom, ezzel az érdektársulattal szemben ilyen krudélis állásr pontra helyezkedik a kereskedelemügyi miniszter, a magánfuvarozókkal szemben teljesen szabadjára hagyja a fuvarozási lehetőséget, ott tág tere van a legnagyobbfokú visszaéléseknek, ott semmiféle kontrolt nem akar a kereskedelemügyi miniszter alkalmazni, úgy hogy azok a szerencsétlenek, akik rá vannak utalva, hogy az ilyen magánvállalkozási fuvart igénybe vegyék, a legnagyobb uzsorának vannak kitéve. A kereskedelemügyi miniszter ugyanebben a rendeletében, amely 1931 április 19-én kelt, amikor - megtagadja a társulatnak a vegyes fuvarozási engedély kiadását, hivatkozik arra, nogy a vasút érdeke az, hogy ne adjon ki vegyes fuvarozási engedélyt nagyobb körzetre. Aki figyelemmel kíséri és ismeri ezeknek a piaci vásárosoknak és piaci kereskedőknek sajátságos helyzetét, az nagyon jól tudja, hogy a Magyar Államvasút érdekeit ilyen vegyes fuvarozási engedély megadása egyáltalán nem bolygatja meg. az csak természetes, hogy az a vásári kereskedő vagy piaci árus, ha meg tudja közelíteni vasúton azt a helyet, ahová el kívánja vinni áruját, nem fogja igénybe venni a vasútnál mindenesetre drágább közlekedési eszközt, az autófuvarozást. Az lautófuvarozást csak oda kívánják igénybe venni, ahová a vasút nem szállít, ahová vasúti összeköttetés nincs, vagy nem kellő az összeköttetés, vagv pedig ott, ahol az áru szállítása vasúton sokkal körülményesebb, mintha autón szállítják. Nem kell egyébre utalni, mint arra, hogy ha a miniszter fenntartja ezt a sérelmes, ezekre a szerencsétlen emberekre nagyon is sérelmes álláspontját, ennek
