Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-500
30 Àz of szag gyűlés képviselőházának egy angol liberális államférfiúnak élettörténetében is olvashatunk erre vonatkozólag éppen eleget, amikor Magyarországot említi és azt mondja, hogy ő bámulja ezt az országot, amelynek olyan nagyszerű fiai vannak, mint Kossuth, de amelynek olyan (szerencsétlen a politikája, hogy segíteni rajtuk nem lehet, mert, ha segítünk rajtuk, akkor még inkább segítjük megerősödni azt a reakciót, amely a nélkül is túlságosan erős és amely a nélkül is Európa ideológiája szerint idejét multa valami. Mindazok, akik ma jó lélekkel, komoly elszántsággal magyar külpolitikát akarnak csinálni, ha nyiltan nem is, de ha odahaza vannak magukban és olyan állapotba kerülnek, mint amilyen állapotot Gorkij azzal jellemez: «Borzalmas dolog az igazság, nem mer az ember vele négy fal között megmaradni», és önmaguknak kell beszámolniok cselekedeteikről, kénytelenek lesznek beismerni, hogy a magyar reakciós belpolitika igenis, milyen nagy és .majdnem áthághatatlan akadálya annak, hogy külpolitikai téren az ország valamelyes eredményt is el tudjon érni. En ÍSJ azok közé tartozom, akik sokat utaznak és így van módom sok külföldi emberrel érintkezni, olyanokkal, akikre igazán nem lehet rámondani, hogy elfogultsággal viseltetnek Magyarország iránt, de legyen szabad egészen kitesiny jellemzésül elmondanom, hogy amikor a dohányutcai zsidótemplomban a lövöldözés volt, akkor nem a kisentente újságok, hanem a holland, ibelga^ és flamand újságok, lepedő nagyságú újságok hasábokban át foglalkoztak ezzel a dologgal és ami a legtragikusabb számunkra, odabökve: már megint gyilkolnak Budapesten. Ez a propaganda tápot kap azokból a belpolitikai eseményekből, amelyeknek itt nap-nap után tanúi vagyunk. Vagy méltóztatnak gondolni, hogy a Prónay-Ranzenberger per, amelynek adatai mégis kiszivárognak a külföldre, a mi javunkra válik? Méltóztatik gondolni, hogy ez öregbíti a tekintélyünket külföldön? Méltóztatik gondolni, hogy öregbíti tekintélyünket a külföldön, hogy választás előtt állunk, az egész ország állítólag lázas a választási készülődésektől és semmi jel, semmi nyom nem mutatkozik arra, hogy a választójog terén a kormány csak egy lépéssel is kíván közeledni az európai felfogáshoz? Ne csodálkozzanak az urak, ha a párizsi Sorbonne-on feláll egy román diák — nagyon helyesen mutatott erre rá egyébként Peyer képviselőtársam — és azt mondja: «önök azt mondják, hogy ezeréves kultúrát létesítettek. Mi ezzel /szemben fiatal állam vagyunk, de mi még a pakulárnak, a máramarosi tutaj os oláhnak is adunk választójogot, ők is titkosan választanak.» (Kálmán István: Jól néznek ki vele!) Kérem, én le tudom a kellő értékére szállítani azt a ki jelentésit, amelyet az a román diák tett, (Reisinger Ferenc: Mi megfordítva csináltuk: a magyarnak nem adtunk, mandent adtunk a nemzetiségeknek!) de ezzel a pozitívummal szemben mivel válaszoljon a másik? Azt mondani, hogy nem igaz, nem lehet, mert tény, hogy Magyarországon nyilt a választás módja, meg kell mondani, kire adom a szavazatomat s van hivatalom jelöli, amely fogalmat talán sehol a világon nem ismerik, sem Angliában, sem egyetlen parlamentáris államban, és nem ismerik a képviselői kinevezési rendszert sem. Bocsánatot kérek, mindezzel szembe kell szállania annak, aki Magyarország érdekében diplomáciai tevékenységet akar kifejteni. (Berki Gyula: Lépjen fel például velem szemben! Meghívom önt, legyen szerencsém! Nem 5ÓÖ. ülése 1931 május S-án, pénteken. I lesz semmi terror! — Kabók Lajos: Bízik a csendőrben! — Berki Gyula: Nem kell nekem csendőr, átengedem önnek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: T. Berki képviselőtársam, sokkal kevesebb a pénzem és az időm, sem mint ilyen haszontalanságra vállalkoznék. (Krisztián Imre: De a bátorsága is kevesebb! — Zaj.) Elnök: Kérem á képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! A szónokot kérem, méltóztassék beszédét folytatni! Malasits Géza: En önnel szemben súlyos hendikeppel mennék bele egy választási küzdelembe. — (Kabók Lajos: Titkosan is kiáll? — Berki Gyula: Magával titkosan is! Legyen szerencsém! Külön kérünk egy titkos szavazást! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni! Malasits Géza: T. képviselő úr, igaz az, hogy a híd alatt senkinek sem szabad aludni, zsemlyét sem szabad senkinek lopnia. Ennek a bölcs egyenlőségnek az alapján, ha így veszszük a dolgot, mindenki felléphet Berki képviselő úr kerületében is. (Berki Gyula: Hogyne!) Csakhogy önnek velünk szemben egy óriási előnye van, az, hogy hivatalos jelölt és önnek rendelkezésére áll az egész közigazgatási apparátus, amely minden választásnál működésbe lép. (Berki Gyula: Bocsánatot kérek, még abba is belemegyek, hogy az apparátus az öné legyen! Átengedem az apparátust önnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Reisinger Ferenc: Nem is tudtuk, hogy ilyen népszerű! — Berki Gyula: Hát most vegye tudomásul!) Berki képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom! Malasits Géza: Nem akarom azt a kerületet megfosztani illusztris képviselőjétől, ennélfogva nem megyek oda. De nem is ez a kérdés magva. Mi itt arról beszélünk ma egész delelőtt, hogy így volna jó, úgy volna jó. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint amikor a fiatal siheder a kirakat előtt áll és arról beszél, hogy ha pénze volna, ezt vagy amazt venné meg; így beszélünk mi ma a magyar külpolitikáról. Arról beszélünk, mi az oka annak, hogy a magyar külpolitika eredménytelen, hogy állítólag külpolitikai művészekkel vagyunk teli s minden egyes követ a maga helyén valóságos művésze a diplomáciának, mégsem tudunk sem diplomáciai, sem politikai, sem gazdasági téren semmit sem elérni. Ez a tétel. Ezzel szemben én azt állítom, hogy diplomáciai téren azért nem tudunk semmit sem elérni, mert diplomáciai művészetünket sem közgazdaságilag, sem politikailag nem tudjuk alátámasztani. Közgazdaságunk hátramaradt, termelésünk drága, adózási rendszerünk nem teszi lehetővé a tőkeképződést, rá vagyunk tehát a külföldi tőkére utalva, ki vagyunk szolgáltatva a hitelezőknek, gazdasági politikánk tehát nem támasztja alá a diplomáciai felkészültséget; belpolitikailag pedig az a politika, amely folyton Kossuthról és Petőfiről beszél és folyton Eötvös József báró liberalizmusát említi, valójában azonban Metternich politikáját csinálja, kifelé semmiféle hatással nem bír s legfeljebb szánalmas mosolyt kelt % eredményeket pedig számunkra nem hoz. Már pedig nekünk eredményes külpolitikára van szükségünk s hogy eredményes legyen a külpolitika, belpolitikai téren és gazdaságpolitikai téren olyan változásokra van szükség, amilyeneket ettől a kormányrendszertől várni nem lehet.
