Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931. évi május hó 20-án, szerdán, Almásy László és Puk

y Endre elnöklete alatt. lïuMjvîii : Elnöki előterjesztések. — Az 1931/32. évi állami költségvetés pénzügyi tárcájának tárgyalása. Felszólaltak az 1. címhez: Kiss István, Gál Jenő, Malasits Géza, Peyer Károly, Szilágyi Lajos, Lázár Miklós, Frieclricli Istváu, Wekorle Sándor pénzügyminiszter; az 5. címhez : Szilágyi Lajos; a 15. címhez : Tobler János ; a 16. címhez . Rotheustein Mór. — A pénzügyi bizottság benyújtja jelentését az 1931/32. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. — Az igazságügyminiszter benyújtja a Magyarország magánjogi törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról szóló törvényjavaslatot. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Györki Imre — a belügyminiszterhez — a nagytétényi csendőrtiszthelyettes brutalitása tárgyában. — Györki Imre — a kereskedelemügyi miniszterhez — a debreceni vásári kereskedők és piaci árusok társulatának vegyes fuvarozása tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvónok hitelesítése. A. kormány részéről jelen vawhak : Wekerle Sándor, Zsitvay Tibor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző úr, az ellene felszólalókat pedig Urbanics Kálmán jegyző úr. (Esztergályos János: Hol van az a híres egységespárti) Napirendünk szerint következik az 1931/32. évi állami költségvetés, (írom. 1162.) és pedig a pénzügyi tárea költségvetésének, ezzel kapcsolatban a költségvetés' vonatkozó tételei tárgyalásának folytatása. Soron van az 1. cím. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kiss István! Kiss István: T. Ház! A költségvetés egy nemzet vágyainak, a nemzet törekvéseinek és erejének hű tükre. Ha az előttünk fekvő költségvetést beható vizsgálat tárgyává tesszük, azt látjuk, hogy iaz, bölcs mérséklettel készült;, csak feltétlenül szükséges, okvetlenül kielégítendő szükségletek fedezéséről kíván gondoskodni. Általánosságban elmondhatjuk, hogy ez a költségvetés a mai magyar gazdasági élethez kíván alkalmazkodni. Ha a mai gazdasági életünket analizáljuk és az eredményt szemléljük, önként felvetődik az a gondolat, hogy az adótehertételeket túl ne feszítsük, mert ez gazdasági életünkre könynyen katasztrofálissá válhatik. Bármennyire mélyreható munkával készült is ez a költségvetés, mégis a katasztrofális veszély horizontját kell már látnunk mezőgazdasági termeléseink egyes ágazatainál, így különösen a gyümölcspálinka és a bortermelésKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXVI. nél is. Ha ezek segítségére nem sietünk s nem óvjuk meg a súlyos adóztatástól, könnyen fundamentumukban támadhatjuk meg. Akkor megsemmisül egy olyan termelés, amelynek szálai messze történelmi időkre húzódnak vissza. A gyümölcspálinka az államháztartás részére adóforrásként csak az 1850. évben jelentkezik, addig a gyümölcspálinka adóztatását nálunk nem ismerték, mert azt saját szükségletre, saját háztartásukban főzték ki, a kereskedelem és ipar szempontjából pedig szambavehető bevétel gyanánt még nem jelentkezett. Az 1868: XVI. te. életbelépte előtt császári nyilt^ parancs szabályozta a gyümölcspálinka adóját. Majd a szesztermelés terén létrejött a sarkalatos törvény, az, 1899 : XX. törvény, amely legelső alkalommal állapított meg magas tételeket a gyümölcsszeszpálinkára. A szeszfőzőkre nézve a pálinkaadót a főzőkészülék termelőképessége szerint átalányozással kellett ekkor megállapítani. A pálinkaadó hektoliterfokonként mindössze 40—60 fillért tett ki, attól függőleg, hogy a 'szeszfőzdékben, amelyekre a tulajdonos engedélyt kapott, miként és milyen töltéssel történt a főzés és hogy inilyen minőségű és milyen mennyiségű anyagot főzött ki s hogy miként és milyen tüzelőanyaggal tüzelt alatta. Abban az időben a pálinka ára mindössze 2 korona 50 fillér, 2 korona 80 fillér között mozgott, adója pedig rezsivel együtt nem tett ki többet, mint 1 korona 20, 1 korona 30 fillért. így tiszta haszon mutatkozott legalább 1 korona, 1 korona 30 fillér. Ez egészen komoly bevételi tényezője volt a szőlősgazdának, a gyümölcspálinka mindig vevőre talált és a termelőnek soha •sem okozott gondot annak értékesítóse

; Ezzel szemben nézzük az értékesítés mai helyzetét. Az adó nagyságát a kisüstöknél is most már a 159.600/1924. számú rendelet - értelmében a ténylegesen termelt mennyiség szerint kell megállapítani és ezt a termelt meny48