Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

348 Az országgyűlés képviselőházának A költségvetést természetesen nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az államháztartás és a pénzügyi politika kérdéseiről ismételten szerencsém volt a Ház előtt nyilatkozni, az egyes miniszter urak pedig válaszaikban részletesen kiterjeszkedtek azokra a kérdésekre, amelyek pénzügyi szempontból az ő tárcáikat szorosabban érdekelték s így azt hiszem, nem méltóztatnak kívánni tőlem, hogy én most újra elmondjam korábbi nyilatkozataimat, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert hiszen változást nem szenvedtek ezek a tervek, nem szenvedtek azon vita következtében sem, amely itt az én pénzügyi tárcám keretében elhangzott. Tulajdonképpen csak egyes részletekre kiterjedő kifogások tétettek itt a vita folyamán, amelyekre vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy röviden feleljek. (Halljuk! Halljuk!) Lingauer Albin és Kisiván János képviselő urak azt kívánták, hogy a gazdák adósságrendezése minél gyorsabb tempóban folytattassék le és hogy ott egyes félreértések, amelyek bizonyos díjak szedésénél felmerülnek, elimináltassanak. En magam is azon vagyok, hogy ez az adósságrendezés minél gyorsabb tempóban bonyolíttassék le. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassanak azonban elhinni, hogy az országos bizottság olyan nehézségekkel küzdött kezdetben, hogy ez a kezdet bizony hosszabb ideig tartott, mint ahogyan az előre tervezve volt, de úgy tudom, hogy most már teljes mértékben megindult működése és az ügyek most már gyorsabb tempóban fognak lebonyolíttatni. Kisiván t. képviselő úr panaszkodott a miatt, hogy nagy az adóteher ebben az országban és különösen a földbirtok terhe súlyos. Ha jól értettem, nem annyira az állami adókról, mint inkább egyes községi és felekezeti adókról, valamint egyes közadók módjára beszedendő közterhekről, — a párbérről, a tűzrendészeti- vagy a kéményseprési illetékekről — beszélt. Tudom, hogy a földbirtokot eléggé nagy adóteher sújtja, tudom azt is, hogy az állami adóknál nagyobb az az adóteher, amelyet községi adóztatás és egyéb szolgáltatások révén kell viselni. Ha magát az állami terhet nézzük, ez nem volna nagy, (Ügy van! jobbfelől.) sőt azt hiszem, hogy éppen azon a vidéken, amelyről szólni méltóztatott, nem lehet panaszkodni arról, hogy talán a kataszteri tisztajövedelem, vagy a házaknak becsértéke túlmagasra vétetett volna fel, hanem igenis nagyok és rendszertelenek azok a járulékos terhek, amelyek az állami adókon nyugszanak, illetve^ azoknak a pótadóztatásából erednek. A községi háztartások rendezéséről szóló törvény kíván ezen segíteni egy bizonyos arányosítással. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ezt a törvényjavaslatot a belügyminiszter úr, azt hiszem, pár napon belül be fogja terjeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) A borfogyasztási adóra vonatkozólag nem lehet addig intézkedést tenni, amíg nem történik gondoskodás arról, hogy a községek részére, amelyek közül nagyon soknál ez döntőfontosságú bevétel, megfelelő rekompenzáció biztosíttassék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) 506. ülése 19$1 május 19-én, kedden. Csak akkor lehet a borfogyasztási adónak leszállításáról, arányosításáról, egyszóval okszerű reformjáról beszélni, ha kiemeljük a mai helyéről, ahol ez a községeknek direkt bevételét képezi. (Helyeslés jobbfelől.) Bródy Ernő igen t. képviselő úr a beruházásokról beszélve azt fejtegette, hogy a beruházások nem szolgálták mindig helyesen azt a célt, amely cél a beruházások elhatározásakor szemünk előtt lebegett. A t. képviselő úr adós maradt azzal, hogy mely beruházásokra gondolt. Azt hiszem régebbi beruházásokra gondolt, mert boldogult munkatársam, Szabóky Alajos művéből idézett és az, — ha jól emlékszem már két évvel ezelőtt jelent meg. Tehát inkább historiée méltóztatott a beruházásokkal foglalkozni, mint sem az aktuális, a tárgyalás alatt lévő költségvetés szempontjából. Nem hiszem ugyanis, hogy az igen t: képviselő úr ebben a költségvetésben találna olyan beruházást, amelyet kivetni valónak ítélne, hiszen a legtöbb felszólaló képviselő úr hosszú sorát adta itt elő azoknak a szükséges beruházásoknak, (Ügy van! jobbfelől.) amelyek, sajnos, az államháztartás mai helyzetében rendes bevételeink terhére ebbe a költségvetésbe felvehetők • nem voltak, hanem, amelyeknek megvalósításáról majd kölcsönből kell gondoskodnunk. Ha mégis talált néhányat a régebbi beruházások között a képviselő úr, amely a célt nem szolgálta vagy nem érte el teljes mértékben, ne rój ja fel ezt nagy hibául, mert azok között a viszonyok között senki a világon eleve előre nem tudta volna megmondani, hogy vájjon azok a célok, amelyek elérését megkísérelte a kormány, elérhetők lesznek-e vagy nem. Higyje el, hogy mindenütt a világon ki lehet mutatni olyan kormánykísérleteket, amelyek nem sikerültek száz percentig. Kifogásolta a t. képviselő úr azt, hogy bizonyos segítségek adatnak egyes szövetkezeteknek és közüzemeknek, amelyek az adófizető polgároknak versenyt támasztanak. T. képviselő úr, én nem vagyok barátja annak, hogy a közüzemeket szaporítsuk, (Helyeslés jobbfelől) de nem mondhatom azt, hogy közüzemeket egyáltalában ne tartsunk, mert közüzemeket fenn kell tartani nemcsak ott, ahol azok a közüzemek olyan elsőrendű városi vagy pedig állami szükségletek kielégítésével foglalkoznak, amelyeket feltétlenül helyesebben lehet közüzemekben előállítani, mint magánüzemekben, hanem indokolt a közüzemek fenntartása ott is, ahol a magángazdaság saját szervezetével és erejével nem tudja a szükségletet megfelelően kielégíteni, vagy pedig ahol olyan drágán elégíti ki a szükségletét, hogy bizonyos árszabályozó közbelépésre van szükség. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azzal egyetértek, hogy ennek a közreműködésnek csak addig a határig kell mennie, amely határig ezt az árszabályozó hatást tényleg érvényesíteni tudja. Sajnos, az állami szénbányászat, amelyet különösen ki méltóztatott emelni, a trianoni szerződés áldozata lett és ma abban a kicsiny, de igen jól vezetett és szervezett bányában, amelyben működik, a helyi szükséglet kielégítésén és

r a környék elektrif ikálásán kívül — amit a szénkereskedelem útján nem értékesíthető, tehát kevéshbé értékes szénnel produkál — nem lehet más célja, mint hogy bizonyos mértékig árszabályozólag hasson a szénpiacra. Ezt az árszabályozó hatását elérte az idén is, amennyiben, összehasonlító adatok birtokában módjában van a kormánynak helyesen megítélni, hogy követelhet-e ezen a téren bizonyos