Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. 349 árleszállítást, vagy sem, mert saját üzemében a szénbányászat körében felmerülő összes költségek pontos adatai rendelkezésére állanak. Ez a bánya nem működik ezidőszerint ráfizetéssel és remélem, hogy megfelelő körültekintés mellett >a jövőben sem fog ráfizetéssel működni. Fel méltóztatott még hozni ugyancsak Bródy t. képviselő úrnak azt, hogy az állami nyomda sok munkát elvesz a magánnyomdáktól. En az állami nyomda működését nem terjesztettem ki az utóbbi három esztendőben. Modernizáltam azonban, amennyiben bizonyos modern gépekkel szereltem fel az állami nyomdát, de nem azért, hogy versenyképesebb legyen, hanem azért, hogy megfelelőbb nyomtatványokat tudjanak ott előállítani, s különösen a postai értékcikkek ízlésesebb és a modern igényeknek megfelő előállítását • tudjuk produkálni. Ezért elég^ nagy befektetéssel az úgynevezett mélynyomást vezettem oda be. De be kellett ezt vezetnem éppen a mondott szempontokból. Különben az államnyomda nagyobbrészt olyan nyomtatványokat készít, amelyek szoros összefüggésben vannak a közigazgatással vagy az üzemekkel, illetőleg amelyek szigorú elszámolás alá tartozó értékcikkek. De még ezeknek az értékeknek is egy része magánnyomdákban készül. Lehet-e az államnyomda tevékenységét kifogásolni, amikor magának a t. Háznak nyomtatványaiból az államnyomda semmit sem készít, hanem magánnyomda készíti? Lehet-e az államnyomda tevékenységét kifogágásolni, amikor részben magának a pénzügyminisztériumnak nyomtatványai sem saját nyomdájában készíttetnek. ( Bocsánatot kérek, ezt a rendszert látva, inkább azt mondottam, hogy itt túlmentünk azokon a határokon, amelyeket be kell tartani. Mert ha államnyomdát tartunk fenn, és ha arra szükség van, mint ahogyan arra szükség van, akkor ott a munkásságot legalább addig a határig foglalkoztatni kell, hogy ne járjon az üzem ráfizetéssel. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt is méltóztassék figyelembe venni, hogy abban az esetben, ha ezeket a nyomtatványokat, például a hivatalos lap nyomását magánnyomdának adnám, az államnyomdából munkásokat kellene elbocsátani. (Bródy Ernő: 50 évig magánnyomda készítette, miniszter úr!) Az ugyan mindegy, hogy azok a munkások a államnyomdában keresik-e meg kenyerüket, vagy pedig a magánnyomdában, (Ügy van! a jobboldalon.) de viszont az államnyomdából, ahol mégis csak kényesebb természetű, nagyobb óvatosságot és sok tekintetben speciális szakismeretet igénylő munkáról van szó, nem küldhetem el a megfelelő munkásokat és nem fogadhatom fel Őket megint egy idő múlva, amikor már elszéledtek és máshol — talán a külföldön — kerestek munkát, ahol speciális szaktudásukat érvényesíthetik. Kénytelen vagyok ezeket a munkásokat megtartani, és kénytelen vagyok az államnyomdát éppen az állam jól felfogott takarékossága érdekében legalább mai méreteiben fenntartani és foglalkoztatni. (Ügy van! a jobboldalon.) Azért foglalkozom bővebben ezzel a kérdéssel, mert ezt a kérdést teljesen hamisan állítják be a közvélemény előtt és úgy tüntetik fel, mintha ez a nyomda nagy károkat okozna a magángazdaságnak. Nem okoz nagy károkat és kifejtettem, hogy abszolúte nem fejlesztettem az utóbbi időben kvantitatíve, hanem — ismétlem — csak kvalitatíve. Az a felsorolás, amelyet itt az igen t. képviselő úr azokról a nyomtatványokról tartott, melyeket az államnyomda készít s amely felsorolás valószínűleg kimerítő volt, vagy legalább is a leginkább szembe ötlőket tartalmazta, a legjobban bizonyítja, hogy milyen szűk keretek között mozog a nyomda működése, mert hiszen igen rövid volt a lista, amelyet a t. képviselő úr felolvasott. (Bródy Ernő: Meg tudom még^ toldani!) Azt hiszem, ezek közt a nyomtatványok közt alig volt olyasmi, amit az említett szempontból diffikultálni lehetett volna. Lingauer igen t. képviselő úr felhívta figyelmemet arra, hogy interveniáljak a bankoknál abban az irányban, hogy a községek hiteligényeire nagyobb figyelemmel legyenek. Minden adott esetben, amelyben hozzám fordulnak, én, ha szükséges, az ilyen interveniáló lépéseket meg szoktam tenni és azok rendesen sikerrel is járnak. Ne méltóztassék azonban a kérdést úgy beállítani, mintha bármilyen irányadó tényezőnek, akár a Nemzeti Banknak, akár a P. K.jnak jóakaratán múlnék, hogy valamely intézet nem nyújt kölcsönt. Ez tisztán azon múlik, hogy városaink olykor olyan kölcsönöket is keresnek, amelyek a bankszerűség szempontjából nem mindenben állják meg a helyüket, s ennek folytán a bankok — fennálló szabályaik szerint — a legjobb akarattal sem fogadhatják el visszleszámítolásra a városok által kiállított váltókat. Csak ennek tulajdonítható, ha a hiteligényeket olykor viszszautasítják, de nem. annak, hogy nem kellő jóindulattal járnának el ebben a kérdésben. Azt hiszem, t. Ház, hogy az én tárcámmal szemben ezen az ülésen nem hozattak fel egyéb posztulátumok. Mégis méltóztassanak megengedni, hogy miután végignallgattam jóformán az egész általános és részletes vitáját a költségvetésnek, egy megjegyzést tegyek és egy kérésit intézzek a t. Házhoz. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sok szép gondolatot hallottam ebben a vitában, amely gondolatok sokszor szerényen húzódtak meg egy-egy beszédben, de megfontolandó eszméket tartalmaztak, propozíciókat az ország gazdasági helyzetének javítására és főleg beruházási ideákat, kívánságokat, amelyekben az egyes tárcáknál — azt hiszem valamennyinél — szóvá tették, hogy éppen annak a tárcának kereteit szűkítettem meg a költségvetési egyensúly érdekében. T. Ház, én kevés olyan tételt találtam, amikor a költségvetést minisztertársaimmal tárgyaltam, amely tételre azt mertem volna mondani, hogy az felesleges kiadás és ezért töröljük. A kiadások között egy bizonyos rangsort kellett csinálni: fontosabb és kevésbbé fontos, jó és jobb, szükséges és szükségesebb között, és ebben a sorrendben igyekeztünk a kevésbbé sürgőst, a kevésbbé szükségest, a kevésbbé nélkülözhetetlent törölni. Arra kérem az igém t. képviselő urakat, hogy ha ezt a költségvetést bírálni méltóztatnak, ne úgy nézzék ezeket a törléseket, mint ha azok szűkke'blűségnek volnának az eredményei, hanem annak méltóztassanak ezeket betudni, hogy nem tudjuk az államháztartás egyensúlyát másképpen fenntartani, csak úgy, ha a legmesszebbmenő takarékosságot fogjuk követni nemcsak ebben a költségvetésben, hanem méltóztassék elkészülve lenni arra, hogy a következő költségvetésekben is. (Ügy van jobb felől. — Propper Sándor: Még akkor is kormányon akarnak lenni? — Krisztián Imre: Százszor inkább, mint önök!) Költségvetésünk egyensúlyát feltétlenül meg kell tartanunk! (Propper Sándor: Még egy évig akarnak kormányon maradni?!) Meg kell tartanunk minden áron azért, mert ennek az