Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 5Í nom polgártársaimtól és felebarátaimtól, hogy a magyar nemzethűség legyen az ő életük első pillére, minden más ez után következik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezzel a lélekkel szólok én ehhez a tárcához is. Igen t. Képviselőház! Fel akarom hívni a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét nem a nagyokra, nem a gazdagokra, hanem a szegényekre és kicsinyekre. (Jánossy Gábor: Mindenki szegény!) Mély tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, hogy könyörületes szívvel és lélekkel járjon el az adóbehajtás terén, (Ëri Márton: Azt teszi!) — tudom — amit már felemlítettem egy másik tárcának költségvetése során, nehogy megtörténhessék az, hogy abban a Klauzál téri vásárcsarnokban elveszik a piaci árusok mérlegét és adóban lefoglalják. Nem lehet ilyen könyörtelen lélekkel és szívvel megfosztani egy dolgozó, munkás embert a maga létfeltételének alapjától. A pénzügyminiszter úr már tett kijelentéseket — gondolom expozéjában — abban az irányban (Eri Márton: Minden esztendőben!) és én csak túlbuzgó közegeknek tulajdonítom a visszaéléseket ezen a téren. Mindenesetre nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezen a téren tegyen meg mindent a szegények és kisemberek érdekében. Hiszen azt hiszem a pénzügyminiszter úrnak megvannak már a tapasztalatai. Magyarországon békeidőben mondjuk talán laza adómorál, de a mostani nehéz időkben mindenki, aki teherbíróképes, rájött arra, hogy neki hozzá kell járulnia az állam terheihez. Itt csak egy kérdés van: aki nem képes arra, akiben nincs meg a képesség, azt ne szekírozzák és ne vexálják halálra, hanem engedjék meg neki az életlehetőséget. Ezt a tiszteletteljes kérelmemet a mélyen t. pénzügyminiszter úr elé terjesztem. Most méltóztassék megengedni, hogy azokról a kérdésekről beszéljek, amelyek a pénzügyi vita során szóbakerültek. Szóbakerültek a beruházások. Azt hiszem, már a miniszterelnökségi tárcánál is szó volt ezekről. Azt hiszem, a miniszterelnök úr említette, hogy 1924 óta milyen beruházások történtek. Gazdasági célú beruházások 606 millió pengő értékben, kulturális és szociális célú beruházások 226 millió pengő értékben, építkezések és kisebb beruházások 97 millió pengő értékben. Szabóky Alajosnak a beruházásokról öszszeállított művében részletezve vannak ezek a tételek, amelyek igen érdekesek. Azt mondja Szabóky (olvassa): «A iberuházott összegeket az államháztartás szempontjából vizsgálva azt látjuk, hogy a beruházások keretében engedélyezett összegeknél több mint a fele, 482 millió pengő nem térül vissza az államnak, míg 470 millió pengőt tesznek ki az olyan beruházások, amelyek kölcsönképpen engedélyeztettek vagy üzletrészjegyzésre fordíttattak. A kölcsönképpen engedélyezett összegek évenkénti részletekben túlnyomórészt azon idő alatt térülnek vissza az államnak, amíg a népszövetségi .kölcsön törlesztése befejeztetett. A 449 millió pengő keretébe tartozó beruházások vagy rendszeresen kamatozó kölcsönök alakjában: 338 millió, vagy üzletrész alakjában engedélyeztettek: 85 millió pengő így megfelelő kamatot, illetőleg osztalékot hoznak, vagy pedig kamatnélküli kölcsönképpen bocsáttattak rendelkezésre: 25 millió. Ezek között ia beruházások között látjuk az állami üzemek, az ármentesítő társulatok és lakásépítés céljaira rendelkezésre bocsátott öszszegeket, melyeknek évi kamatát és tőkeszolgáltatását egyrészt az állami költségvetésben az államadósságok szolgáltatásnak enyhítésére, jórészt azonban évenként újabb beruházásokra KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. 6. ülése 1931 május 19-én, kedden. 345 • fordítjuk. A költségvetésben elszámolt ez az összeg mintegy évi nyolcmillió pengőt tesz ki.» Igen t. Képviselőház! Részletezve is vannak ezek a beruházások. Itt vannak a gazdasági célú beruházások. Milyen célokra lett elköltve ez a 606 millió pengőt A r budapesti kereske^ delmi és ipari kikötő építésére 26'5 millió pengő, út- és hídépítési célokra 72,800.000 pengő, ármentesítési kölcsönökre és egyéb vízi beruházásokra 78,100.000 pengő; a mezőgazdasági termelés előmozdítására 90,700.000 pengő, a hitelélet támogatását célzó beruházásokra 73,200.000 pengő, ta posta-, távirda- és távbeszélő-szolgálat beruházásaira 105 millió pengő, az ; Államvasutak beruházásaira 127,300.000 pengő, az állami vas-, acél- és gépgyárak beruházásaira 27,900.000 pengő, a kőszénbányászat beruházásaira 2,100.000 pengő, egyéb gazdasági beruházásokra 3,300.000 pengő, összesen 606,900.000 pengő. Ezek az öszszegek lettek elköltve ezekre a beruházásokra. Mármost körülbelül 19 millió pengő az az öszszeg, amely árpolitikai beruházásokra lett elköltve. Én megengedem azt, hogy annakidején jóhiszeműleg folyó síttattak ezek az^ összegek azokba a különféle szövetkezetekbe, értékesítési alakulatokba, amelyek erre a célra felhasználtattak, de utólag megállapíthatjuk, f

— hiszen maga a f öldmívelésügyi miniszter úr is kijelentette, — hogy nem megfelelő emberek voltak ezeknek az intézményeknek az élére állítva és így ebből az összegből sok hiába került kiadásra. Annyi tény, hogy az a 19 millió, amely árpolitikai célokra fordíttatott, nem felelt meg a maga céljainak, mert hiszen, ha most csak egyszerűen a Szabóky tanulmányából felolvasom ezeket a különböző ^ címeket, meg méltóztatnak látni a tényekből és eseményekből, hogy ezek nem érték el a maguk céljait. Itt van például: a hagyma, burgonya és gyümölcsértékesítés előmozdítására 3,100.000 pengővel alakítottak szövetkezetet, a komló értékesítésére, a gyümölcs feldolgozására, a gyógynövények, a baromfi értékesítésére, a mezőgazdasági export előmozdítására r részint részvényjegyzéssel, részint kölcsönök útján a szükséges összegek innen fedeztettek. A Hangya üzletrészjegyzésére nyújtatott f 2,300.000 pengő azon célból, hogy lehetővé tétessék^ a Hangyának kisemberek terményeinek átvételével a .mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítása. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a gabonaértékesítés támogatására és előmozdítására milyen számos befektetés történt, amelyek szintén nem érték el a céljukat. A legális kereskedelemnek és iparnak kikapcsolása helytelen volt, mert abból nagyon szomorú események következtek^ be. Ezek a szervek, amelyek ezeket az intézményeket létesítették, nem feleltek meg feladatuknak és céljuknak. Én nem vizsgálom az intenciókat, az intenciók helyesek voltak, vizsgálom az eredményeket és az eredmények nem voltak a iószándéknak megfelelőek. Ezt be kell látni és be kell ismerni és azért méltóztassék a kereskedelemnek és az iparnak azt a jogos panaszát elfogadni, hogy nem szabad és nem helyes jogosulatlan előnyök adásával velük nem egyenlő versenytársakat támogatni. Ebből a szempontból szóbakerült a szénbányászat kérdése is. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának jelentését «A közüzemi kérdés Magyarországon» címmel, amely ezekre a szénbányákra vonatkozik és majd meg méltóztatik látni, hogy milyen szempontból vizsgálták ezeket a kérdéseket. Azt mondja ez a jelentés, hogy 47