Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

346 Az országgyűlés képviselőházának (olvassa): <A komlói állami szánbánya termelését mindig a szerint adja az államnak, vagy a magánfogyasztóknak, ahogy azt éppen a piaci helyzetnek megfelelően teheti. Volt olyan idő, amikor érdemesebb volt ia magánfogyasztók számára szállítania, mint az államnak; a komlói bánya ekkor alig szállított valamit a vasút számára; ha azonban a piaci árak a vasút által fizetett árak színvonala alá hanyatlanak, akkor a komlói bánya az állami szénszükségletet veszi el iá magánbányák elől. Mindenesetre mindig biztos vevője van és így termelőerejének teljes kihasználásával dolgozhatik^ami már önmagában is nagy előnyt jelent számára a magánbányákkal szemben folytatott versenyében. A komlói bánya 1914-ben 15 '08 pengőnek megfelelő egységárat kapott szenéért a Máv.nál, ma pedig 25 "62 pengővel fizetik meg. Ez nemcsak annál az árnál jelent többet 57%-kai, amelyet a Máv. a salgótarjáni mozdonyszénért fizet, ennek mai ára 16'27 pengő, hanem a békebeli árat is kereken 70%-kai haladja meg. Az állami bánya szenének áremelkedésében tehát a Máv. megokoltnak látott és el is fogadott egy olyan 70%-os növekedést, amely elől a magánbányákkal szemben a külföldi szén versenyére való tekintettel mereven elzárkózott. Ezekből megállapítható, hogy az állam nehézipari üzemei az áralakulásra nivelláló hatást nem gyakorolnak.» Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban felemlítsek egy hírt és kérjem, annak cáfolatát. Arról beszéltek a Kereskedelmi és Iparkamarának egyik legutóbbi közgyűlésén, hogy az állam meg akarja venni a Dunagőzhajózási Társaság pécsi szénbányáját. Nem hiszem, hogy ezek az idők alkalmasak volnának ilyen vételekre, nem hiszem, hogy az államnak most volna erre megfelelő pénze; semmiféle célja és szüksége nincs annak, hogy az állam most szénbányákat vásároljon. T. Ház! Mindjárt be fogom fejezni, csak nagyon kérem a miniszter ur figyelmét még egy kérdésre. Minden egyes üzemnél, minden egyes költségvetésnél felhoztam a konkrét tételt az állami üzemek versenyére, a közüzemek verse-. nyére nézve- A pénzügyminisztériumnál az állami nyomdát hozom fel és nem hangulatkeltés a célom, hanem az, hogy konkrét tényekkel világítsam meg a helyzetet. Itt van nálam egy kimutatás a Magyar Királyi Államnyomdának az utóbbi években a magánnyomdáktól elvett munkáiról. Méltóztassanak ezt inegfigyelni. Itt vannak elsősorban a népszámlálási nyomtatványok, sok millió darab nyomtatvány, minthogy^ a népszámláláshoz sokféle alakú és beosztású nyomtatvány szükséges, például egyéni lappok, választók, különböző foglalkozások összeírására szolgáló lapok stb. A munka egy részét végezték a magánüzemek, m ig nagy részét az állami nyomda. Itt van az Állami gépgyár nyomtatványszükséglete. Az állami gépgyár üzleti vállalkozás, semmivel sem indokolható, hogy a bizalmas természetű munkákra felállított állami nyomda készítse nyomtatványait. Az osztálysorsjáték munkáit 30 éven keresztül két magáncég készítette. A posta^ pénzeslevélborítékjait 35 évig egy magáncég készítette. Ezek egyszerű nyomtatványok. A Tiszti Név- és Címtár nem bizalmas természetű, értékcikknek nem nevezhető kiadvány, s ezt is az állami nyomda készíti, úgyszintén a Budapesti Közlönyt, amelyet több mint félszázadon át magáncég készített évenként körülbelül 600.000 pengő értékben. A m. 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. kir. Postatakarékpénztár különböző nyomtatványait — mintegy 100.000 pengő évi értékben — mindenkor magáncégek készítették. Nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék figyelmét ezekre kiterjeszteni. A miniszter úr valószínűleg nem tud nagy elfoglaltsága miatt ilyen részletkérdésekbe beleavatkozni, nem is kívánom, csak azért hozom fel, hogy a mélyen t. miniszter úr vegye ezt tudomásul és vegye figyelembe. A nyomdaipar a legnagyobb válsággal küzdMár mondottam az egyik tárca költségvetésének tárgyalásakor, hogy a nyomdaiparban 30% munkanélküli van. A munkaadók legnagyobbrészt munkások nélkül, maguk házilag végzik el a szedéseket. A nyomdaiparban tehát nagyon súlyos válság van. Méltóztassék elgondolni, hogyha ehhez kapcsolódik a közüzemek versenye, amelyek nem egyenlő feltételekkel harcolnak, mi lesz a nyomdaiparral, hiszen ezek a közüzemek, amelyek nem fizetnek adót, nem fizetnek házbért, igen sok nyomtatványt minden versenytárgyalás nélkül kapnak és így ezeknek a nyomdaipari vállalatoknak hamarosan végük lesz. Segíteni kell rajtuk azzal, hogy a^ versenyfeltételeket tegyük egyenlővé. Az államnak nem az a feladata, hogy versenyezzen saját polgáraival, akik fizetik neki az adókat és viselik a nehéz közterheket. Ez nem állami feladat. En minden egyes tárcánál felhívtam a miniszter urak figyelmét ezekre a kérdésekre. Tudom, hogy a gazdasági kérdések megoldása nem egyszerű, hanem sokrétű feladat. Az is egyik módja a megoldásnak, ha az állam- a maga üzemeivel nem folytat versenyt saját polgáraival szemben. > ' Ezeket óhajtottam a pénzügyminiszteri tárca tárgyalása alkalmával megjegyezni s kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy az általam előadottakat tegye vizsgálat tárgyává. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) t Elnök: Szólásra következik? i Perlaki György jegyző: Vanczák János! i t Vanczák János: T. Képviselőház! Bródy •képviselőtársam a falu népének boldogulását •kívánta. Kétségtelen, hogy mindnyájunknak, •akik ebben az országban a közért dolgoznak, •elsősorban arra kell gondolnunk és azt kell szem előtt tartanunk, hogy teherviselőképessé tegyük a falu lakosságát. Az ország lakosságának többsége a földmívelő nép és minden •attól függ, hogy ez a falusi lakosság, a földmívelő népesség tényleg fogyasztóképessé legyen, mert ennek fogyasztóképessége biztosítja •azután az ország többi lakosainak és foglalkozási ágainak boldogulását is. Ez olyan tiszta, száraz tény, amelyen nem lehet változtatni, •amelyet nem lehet letagadni és amelyért mindnyájunknak küzdenünk és harcolnunk kell. Hallottuk Kisiván képviselőtársunk első beszédét itt a Házban, akinek minden szava a •falu lakosságának a panasza volt. Hiszen ha •arról van szó, hogy a falusi lakosságnak panaszait mondjuk itt e'l, akkor bizony a túloldalon is és ezen az oldalon is nagyon-na•gyon sokszor kellett volna elmondani ezeket a panaszokat és nagyon nyomatékosan kellett •volna ezeknek a panaszoknak orvoslását követelni a kormányzattól. Mert hiszen eltekintve •azoktól a nehézségektől, amelyeket a mi helytelen külpolitikánk következtében kell elviselni itt az ország gazdasági életének, hogy nincs •elhelyezési lehetősége a mi mezőgazdasági terményeinknek, a mezőgazdasági lakosságot még külön sújtja az, hogy a terményei ott pusztulnak el, értéktelenül azért, mert a belső admi-