Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Àz országgyűlés képviselőházának 5\ Napirend szerint következik a pénzügyi tárcának^ és vele kapcsolatban a költségvetés IV., V. és VI. fejezetének, továbbá az állami költségvetés XXVII. és XXVIII. fejezetének, valamint XXIX. fejezete 7. és 8. címének tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az a nemzetközi gazdasági válság, amely az elmúlt esztendőben szinte példátlan mélypontra süllyedt az egész világon, a legérzékenyebben azokat az államokat érintette, amelyekben a nyersanyagtermelés és a nyersanyagexport az ország polgárságának legfőbb bevételi forrása, így tehát nálunk, ahol az agrártermények rendkívüli nagymértékű értékcsökkenése szinte a minimumra csökkentette a körülbelül 5,200.000 tagból álló mezőgazdasági polgárság vásárló és fogyasztó képességét, nem csodálkozhatunk azon, hogy a többi gazdasági ág is kénytelen volt bizonyos mértékben gazdasági tevékenységét redukálni. Hozzájárult a válság kimélyitéséhez még az a körülmény is, hogy a külföldi és belföldi pénzintézeteknél mutatkozó pénzbőség ellenére mégis a mi viszonyainknak legjobban megfelelő hosszúlejáratú kölcsönök vagy egyáltalában nem, vagy pedig igen csekély mértékben álltak rendelkezésre. Hiszen tudjuk, hogy az elmúlt esztendőben a svéd gyufakölcsön két utolsó részletével együtt öszszesen körülbelül 180 millió pengőre tehető az az összeg, amely mint hosszúlejáratú kölcsön ebbe az országba befutott. (Peyer Károly: Es nagyrészben improduktív célokra használtatott fel!) T. képviselőtársam, valószínűleg nem használtatott ilyen célokra, annál kevésbbé, mert hiszen — miként említettem — csak 180 millió pengőt tesz ki az az összeg, amely mint hosszúlejáratú kölcsön ebben az évben, Magyarországra befutott, (Peyer Károly: Igen, de abból 333'5 millió használtatott fel improduktív célokra!) 180 millióból, nem lehet! (Peyer Károly: Beruházási és egyéb címen, költségvetési felesleg és népszövetségi kölesÖnfelesleg címén!) Azt hiszem, nem méltóztatott megfigyelni, hogy miről szóltam, mert 180 millióból 333 milliót nem lehet felhasználni. A hoszszúlejáratú kölesönnek ez a csekély mértékű befutása volt az oka annak, hogy a mezőgazdaság a terményértékesítés nehézségei következtében elszenvedett több mint 500 millió veszteségét nem volt képes megfelelő kamatozású, hosszúlejáratú kölcsön formájában f későbbi időre szétosztani és ennek következménye az is, hogy a kereskedelem, valamint az ipar gazdasági tevékenységét fejleszteni nem tudta. Ezi legjobban visszatükrözi a Nemzeti Bank váltótárcaállományának állandó ^csökkenése. Ezek a nehézségek azonban még korántsem szolgáltatnak elegendő okot arra, hogy minden kritikai megnyilatkozás csak keserű pesszimizmus hangján szóljon és szinte rossznéven vegye, ha valaki tárgyilagos adatokkal alátámasztva olyan momentumokra is felhívja a polgárság figyelmét, melyek a későbbi időkre nézve esetleg kedvezőbb fordulatot jelenthetnének. Pedig a pesszimizmus a melegágya annak a tömeghisztériának, amely semmieseire sem alkalmas arra, hogy itt produktív munka kezdődjék. Ezeked azért voltam f bátor megemlíteni, mert a költségvetés általános vitáját bevezető beszédem reflexiójaként ebben a Házban elhangzott egyes felszólalások kifogásolták azokat a kijelentéseimet, amelyek — bár pozitív adatokkal alátámasztva — optimizmusról szólhattak a jövőre nézve. Pedig jelenlegi súlyos gazdasági helyzetünkben is határozottan megKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXVI. . ülése 1931 május 19-én, kedden. 337 állapíthatjuk, hogy ennek az országnak nincsenek nagy és ^mélyen gyökerező organikus bajai.. Az ' országot alkotó nép egészséges, a termőföld életerős, s azt a legnagyobb katasztrófák sem voltak képesek elpusztítani. Ezzel korántsem kívánom azt mondani, hogy a gazdasági életben nem volnának bajok, ezeknek a bajoknak kútforrása azonban a mi tőkeszegénységünkben rejlik. Hiszen míg 1913-ban Magyarország mai területén 11.305 millió pengő szolgálta a gazdasági életet, — és tegyük hozzá még azt, hogy 40—50%-kai olcsóbb árak mellett, mint a mostani viszonyok között — addig az 1930. év december havának végén a Pénzintézeti Központ kimutatása szerint csak 4633 millió pengő értékű dolgozó tőke volt ebben az országban. Ez az összeg valóban kevés és egyszersmind felelet is arra a sokszor elhangzott kérdésre, hogy vájjon mi itt az alapvető hiba. A válasz erre igen egyszerű: a hiba a mi tőkeszegénységünkben rejlik. Tőkeszükségletünket ebben az országban tulajdonképpen sohasem voltunk képesek . egyedül h első tőkeképződéssel fedezni, hiszen tudjuk, hogy mindenkor csak rentábilis kamatozású idegen tőkékkel tudtuk azt pótolni. Itt azután mindjárt szembe is kell helyezkednem azzal az állítással, mintha ebben az országban nem volna egészséges tőkeképződés. Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogyan állottunk mi dolgozó tőke tekintetében 1925-ben, tehát az inflációs idők után, amikor pénzünk stabilizálódása kezdődött. A Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó 62 budapesti és 538 vidéki pénzintézet összes dolgozó tőkéje az 1925. év végén a béköbeli, — tehát az 1913. évbeli 11.305 millióval szemben — csak 1688 milliót tett ki. 1926-ban 562 millióval ez az összeg 2250 millióra emelkedett. 1927ben, vagyis a nagy állami beruházások idejé^ ben, az akkor megindult hatalmas gazdasági fellendülés idejében 1007 millió pengővel 3257 millióra emelkedett a dolgozó tőkék összege. 1928-ban 922 milliónyi emelkedést látunk s ez az összeg 4179 millióra emelkedett; 1929-ben a gazdasági élet gyengülésének kezdetén 4424 millió pengőre és végül 1930-ban, vagyis mai súlyos gazdasági helyzetünkben még mindig további 209 millió pengő emelkedéssel a dolgozó tőkék összege, 4633 millió pengőre emelkedett. Ez az összeg tehát növekedett t. Ház, noha tudjuk, hogy újabib idegen tőke ebbe az^ országba alig futott be, s inkábib arról szólhatunk, hogy a régi tőkék visszaáramlottak külföldre. Ez a tőkegyarapodás egyforma arányú volt a vidéki pénzintézeteknél és a budapesti intézeteknél. Amikor tehát mindenütt csak panaszt és keserűséget hallunk, amidőn mindenki fekete pápaszemen keresztül nézi ennek az országnak gazdasági fejlődését, akkor is azt látjuk, hogy ennek az országnak nemzeti jövedelme napról-napra növekedik. De vegyük figyelembe, t. Képviselőház, azokat a hatalmas teljesítményeket is, amelyekkel 1925 óta egyrészt beruházások révén a nemzeti vagyont szaporítottuk, másrészt vegyük figyelembe azokat az összegeket, amelyekkel adósságainkat csökkentettük. Hiszen csak állami beruházások révén 1927. év végéig 931 milliót fizettünk ki, amelyek mind az állami élet vérkeringését erősítették. De ugyanakkor az állami és magánkölcsönök szolgálatára 900 milliónál nagyobb Összeggel csökkentettük adósságainkat. (Patacsi Dénes: Ilyen lerongyolt állapotban!) Ezek a hatalmas teljesítmények csak azt bizonyítják, hogy ez az ország életerős és hogy ebben az országban megvan az élniakarás. És 46