Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 5 szagot kiinduló pontjává, amely biztos hát­védet nyújtana Franciaországnak is. Ezek ugyan még csak sporadikus jelensé­gek, de ezelőtt néhány esztendővel még egyál­talán alig volt ember Franciaországban, aki ki mert volna állni a magyar igazság mellé. Hogy ma az erős nacionalista gondolkozású Francia­országban már nyiltan állanak ki súlyttevő emberek a magyar revízió gondolata mellé, ez azt mutatja, hogy a magyar revízió gondolata, bár göröngyös utakon, de tény, hogy az utóbbi időben igen szép haladást tett előre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezért azoknak, akik ezt a mozgalmat csinálták, csak köszönettel és elis­meréssel (tartozunk. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől) A külügyi vitát ma egész nap két kérdés dominálta. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az orosz kérdés, a másik pedig a német-osztrák vámunió kérdése volt. Kornis Gyula t. képvi­selőtársam ma reggel nagyon értékes beszéd­ben taglalta az orosz veszedelmet és az ezzel a veszedelemmel járó problémákat. En kiegészí­tésül csak azit fűzném hozzá ehhez, hogy ima tényleg két nagy pólus van, két tábor alakult ki: Kóma és Moszkva. Es Moszkva nagyon jól tudja^ is, hogy neki egy veszedelmes ellenfele van és ez Róma. Azért látjuk azt az irtó gyű­lölködő hadjáratot, ameWdt Moszkva a keresz­ténység és annak gondolata ellen indít, mert érzi, hogy az a názáreti ács, aki még minden ellenfelének megfaragta koporsóját, a vörös diktátoroknak is meg fogja faragni koporsóju­kat. Viszont amikor ez!t megállapítjuk, tovább kell fűznünk ezt a gondolatot. Ha ma úgyszól­ván egész Európa megegyezik elvileg abban, hogy egy közös fronton kell felállani Moszkva ellen, akkor viszont meg kell szüntetni azokat a repedéseket is, amelyeken keresztül a bolse­vizmus gondolata beleszivárog a Itárs ad alomba. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Azt kell ugyanis tapasztalnunk Európa lelki életében, hogy olyan rétegek lelkiségében is, amelyek az első látszatra homlokegyenest ellentétben álla­nak a (bolsevista gondolattal, haj szálgyökerei­ben megtalálják az összeköttetést a bolsevista felfogással. (Graefl Jenő így van!) Az egész európai kultúrát ma joggal lehetne egy piros almához hasonlítani, amely belsejében tele van roítihadással. Még soha olyan kétarcúságot nem lehetett a világban feltalálni, mint éppen manapság. Tessék csak a közéletet venni nem­zetközi és belső vonatkozásban az egész vona­lon. Amikor kint jártunk Svájcban és Kopen­hágában az interparlamentáris konferencián, minden előadás a lefegyverezésről szólt, min­dig ezt az egy szót hallottuk. Ha ma nézzük, hogyan fegyverkezik a világ, nem akarok drasztikus kifejezést mondani, de tényleg a képmutatás a legenyhébb kifejezés, amit erre mondhatunk. A Nemzetek Szövetsége és az in­terparlamentáris konferencia is határozatokat hozott a rab szolgakereskedés ellen és Hegy­megi Kiss Pál t. barátom nagyon helyesen mutatott rá erre a dologra. Összefacsarodik a szívem, amikor a keleti pályaudvaron látom, hogy vagonok vannak tele Dél-Amerikába transzportálandó magyar és német testvéreink­kel és az ottani kormányok még fizetik azokat az ügynököket, akik ott a kisebbség vérét le­csapolják. Mi más ez, mint ralbszolgakereske­dés. (Ügy van! a jobboldalon.) Anyák napját és gyermekek napját Itartjuk, telehintjük por­ral a világ szemét és e mellett kék, sárga, meg nem tudom micsoda gázokat fabrikálnak a jövő háborúra, amelyről előre mondják, hogy '. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 27' ezrével fogja tönkretenni az anyákat, a nőket és a gyermekeket. így mehetnénk végig az egész vonalon. Itt van a kisebbségi kérdés. A csehek most a békési tótok kérdésének vesszőparipájára ül­tek s a békési tótokkal akarják bizonyítani, hogy nem teszünk eleget kisebbségi kötelezett­ségeinknek. Őszintén megmondom, amikor elő­ször jártaim lenn Gyomán, illetve Szarvason, elállt a lélekzetem, mert sohase tudtam, hogy Szarvason tótok vannak és hogy ott tótul megy az istentisztelet fa templomukban. Ez annak bizonysága, hogy ez a nép, a tótság évszázadok óta a magyar tenger közepén is megtartotta nemzetiségét. Ezt a tényt összehasonlítani a Felvidék tótsáígának helyzetével, ahol zárt tö­megekben, milliókban élnek együtt a tótok, ki­ket ma a bevándorolt cseh semmiz ki jogaiból, nem imás. mint szemfényvesztés, porhintés és elkenéis. (Simon András: És a leggazdagabbak voltak!) Benes külügyminiszter úr most, mi­vel éírzi, hogy a kisebbségi kérdésben a mi lojalitásunkkal szemben hátramarad, kipiszkál ilyen ügyeket. Itt is ez a kétarcúság áll fenn. Megengedi, hogy nyers szóval éljek, hogy po­litikailaíg a száljukat jártathassák odahaza a kisebbségek, azonban elszívja előlük a levegőt, anyagilag tönkreteszi őket és még bakternek sem nevez ki a kisebbséghez tartozó embert, így tehát szisztematice teszi őket tönkre. Ha hozzánk akár jugoszláv, akár román, akár cseh oldalról átjön eíry (kisebbségi ember, úgy mind azt mondja: «Itt nálatok más a levegő, mert itt szabadabban lehet lélekzeni.» Odaiháza sohasem tudlia az ember, hölgy a detektív hol és meddig jár a nyomában. Csak rá akartam mutatni arra, hogy a mai európai kultúrának jellemvonása a kétarcúság. Az európai kultúra a legutóbbi évtizedekben egyoldalúvá fejlődött, az észt csiszolta 1 , a jel­lemet, a karaktert, a lelkiséget, a szívet pedig elhanyagolta. És ezért látjuk, hogy akármilyen gépet fedez fel a technika, vagy emberirtásra szolgál a háborúban, vagy arra szolgál, hogy az embert kenyerétől megfossza és az utca dobja ki. Ide jutott ez a kultúra azért, mert nem az egész embert folyta meg, aki két rész­ből áll: egyik az értelmi rész, másik a karak­ter, a szociális rész. (Reisinger Ferenc: Csak a szociális társadalmi berendezkedés segít! Az i<raz, amit a képviselő úr mond!) Ha szociál­demokrácia kezelt fog az egyházzal és az egy­ház által desztillált nemzeti gondolattal, ak­kor kénes arra. hogy megmentse Európát; ha nem, akkor az orosz ivlágányra csúsznak és ak­kor az önök törekvése is meddő lesz. önök is elvesznek és mi is elpusztulunk. Ezt koncedál­juk. (Feisinger Ferenc: Meg kell egyeznünk! Az csak szociális alapon történhetik!) Hazánk ma is akkor teljesíti legjobban történelmi hi­vatását, ha a ( keresztény gondolatnak marad fáklyavivője és szociális téren is uéldát mutat a keripisztény eszme szociális tartalmának meg­valósításával. Magyarország a mai világkata­klizmák között is legbiztosabban úgy őrzi meg nemzeti létét, ha a Szent Péter sziklája tövé­hez tapasztja oda nemzetünk kisfészkét, mely­lyel eleink iránta viseltettek. Még csak egy srondólatra akarok kitérni, mert hiszen beszédidőm letelik. Csak röviden akarnék hozzászólni a német-osztrák vámunió kérdéséhez amelvet itt felvetettek. ' (Halljuk! Halljuk 1 jobbfelől.) Nem beszélek róla sokáisr, csak addig, míg a klotíírlámpa ki nem gyul­lad. (Felkiáltások jobb felöl: Meghosszabbító wfe/1 Ehhez nincs a Háznak joga; közbeszóló barátaim rosszul tudják a házszabályokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom