Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

326 Àz országgyűlés képviselőházának kozzam azzal a kérdéssel, amelyet Szilágyi t. képviselőtársam' felvetett. En teljesen ellenkező állásponton vagyok, mint ő, a sajtószabadság-kérdésében. A sajtószabadság legelemibb követelménye az, hogy a sajtó ... (Szilágyi Lajos: Igazat írjon! — Felkiáltások a jobboldalon: Igazat írjon! — Zaj. — Elnök csenget.) Tessék megvárni, amit mondok. A legelemibb követelmény az, hogy tó azt közölje a felszólalásokból, amit érdekesnek és helyénvalónak lát. A törvényben is az van mondva, hogy hiven kell közölnie azt, amiről ír. (Felkiáltások a jobboldalon: Erről van szó!) Hibák történhetnek mindig és mindenkinek megvan a helyreigazítási joga a jelenlegi sajtótörvény értelmében, de .arra nem lehet kötelezni a lapokat, hogy a képviselőházi felszólalásokat teljes terjedelmükben kiadják, mert arra ráfizetnének. (Szilágyi Lajos: Ki akartai — Zaj. — Elnök csenget. — Szilágyi Lajos: Mondtam, hogy ügyefogyott volna az, aki azt akarná! — Rothenstein Mór: Podmaniczky beszédét csak nem közölhetik? — Br. Podmaniezky Endre: Ugyan Móric! — Derültség és zaj.) Azt sem lehet kívánni a Ház hivatalaitól, hogy ők ellenőrizzék ezt az ügyet. Minden képviselő vegye magának a fáradságot, olvassa el önmaga, ne kívánja, hogy más is elolvassa az ő beszédeit. (Zaj^ a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Ne méltóztassék a sajtó ellen animozitást mutatni ebben a kérdésben. (Ellenmondások a jobboldalon.) Semmiféle értelme és célja nincs annak. Azt hiszem, a sajtóra rá lehet bízni azt, hogy érdemük szerint elbírálja az egyes képviselőházi szónokokat. Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam is, úgy látom, a sajtó részéről megérdemelt jó, helyes elbánásban szokott részesülni, közlik érdekes előadásait és felszólalásait. Nem hiszem, hogy szándékosan r

meghamisították volna a képviselő^ úr beszédét. Jöhet közbe egy tévedés a késő éjszakai munkában, de nem valószínű, hogy a képviselő úr felszólalását el akarták volna ferdíteni. (Zaj.) Nem gondolom, hogy ez ok ( lett volna arra a haragra, amely a képviselő úrban feltámadt ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Most már méltóztassék megengedni, hogy röviden szóljak a választójogi kérdésről (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és a Képviselőház mélyen tisztelt elnökét megkérjem, engedje meg, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljak. En a Képviselőház egyik legrégibb tagja vagyok és azon a címen, hogy nem a tárgyhoz szóltam, nem igen kaptam még figyelmeztetést. Azt képzelem, hogy ez a tárgy szorosan a miniszterelnök úr személyéhez és a miniszterelnök úr hatásköréhez tartozik, mert maga a választójog kérdése eminensen politikai ' és hatalmi kérdés s a politikai és hatalmi kérdések a miniszterelnök kezében futnak öszsze. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy én erről a kérdésről röviden és tárgyilagosan szólhassak. A választójogi kérdés legutoljára 1925-ben volt szóban^ az 1925. évi választójogi törvény tárgyalásánál. Ez a választójogi törvény csak az anyagi választójogot oldotta meg és a kerületi beosztást csak igen kis részletében. Abból az alkalomból szó volt arról, (hogy a kerületi beosztásról törvényjavaslat fog még az akkori nemzetgyűlés elé terjesztetni, 1926-han lejáró nemzetgyűlési ciklus befejezése előtt. Ez nem történt meg és nem történt meg az sera, hogy a következő, jelenlegi ciklusban a választókerületek arányosításáról szóló törvényjavaslattal foglalkozhattunk volna. Azt 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. , hiszem tehát, miudenféile Irekriminácrótól eltekintve kötelességeim ezt a kérdést szóbahozni, és most már a mélyen tisztelt többség és magának a miniszterelnök úrnak álláspontja szerint is megkérdezni : mi az oka és mi a magyarázata annak, hogy ha a múlt nemzetgyűlés elé már nem lelhetett beterjeszteni a kerületek arányosítására vonatkozó választójogi törvényjavaslatot, akkor legalább ebben a ciklusban nem. terjesztenek elő errevonatkozó törvényjavaslatot? Annak a választójogi törvénynek tárgya lásánál kormálnypárt és ellenzék egyértelműen megegyezett abban, hogy a választókerületek nem arányosak, hogy a választókerületek arányain változtatni kell, a kis kerületeket össze kell vonni, a nagy kerületeket széjjel kell osztani, mert az nem helyes és nem igazságos, hogy vannak választókerületek, amelyekben ezernél keveseblben választják meg a képviselőt és ezzel szembeni vannak választókerületek Budapesten is és vidéken is, ahol 12 ezren, 18 ezren és 20 ezren választanak egy képviselőt. Minden választójogi reformnak kiinduló pontja éppen a választókerületek aránytalansága volt. A választókerületek aránytalansága ok lett volna arra, hogy legalább ebben a ciklus halni foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Én azt mondom, mélyen t. Képviselőház, hogy még a mélyen t. 'miniszterelnök úrnak és pártjának álláspontja szerint is — amely nem megy el a radikális szélsőségig, a titkos választójognak az egésa országra való kiterjesztéséig — a fokozatos fejlődés ezen a téren iis várható és ezen a téren is kívánható. Azt kérdezem» vajjolni az az öt év, amely eltelt az 1925. évi választójogi törvény óta, nem teszi-e szükségessé, hogy a fokozatos fejlődés terén történjék egy lépés. Ha most sizéjj eloszlik ez a Képviselőház, ha lejár ennek a mandátuma, új választás következik s a fokozatos fejlődés terén nem; történt semmi. Nemhogy nem történt kiterjesztés, hanem egyáltalában nem történt ^ setmimi. Akkor kérdeznem kell,- hogy mit méltóztatnak érteni fokozatos fejlődés alatt. Fokozatos fejlődés alatt én semmiesetre siem érthetem azt, hogy öt év alatt a választójogi kérdésben semmi se történjék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A fokozatos fejlődés szempontjából a titkosság kiterjesztése is kívánság. A titkosság kiterjesztése' nem történhetik másképpen, mint törvény útján, mert a jelenlegi állapot törvényben van lefektetve, törvény alapján vannak jelenleg^ a kerületek elosztva, titkos és nyilt szavazásra elarányosítva. Ha a mélyen t.^ miniszterelnök úr a titkosságnak a megyei városokra való kiterjesztése tekintetében, amiről t szó volt mindig, egy lépést akar tenni előre a fokozatos fejlődés útján, akkor ez máskép nem történhetik meg, mint törvény útján, mert az a felhatalmazás, amely az 1925. évi XXVI. törvénycikkben van az országos lajstrom felállítása szempontjából, amely megengedi a választókerületeknek 10%-kai való csökkentését, hatályban volt a múltban is, de nem lépett életbe és a belügyminiszter úr kijelentése szerint most sem fog életbelépni, tehát nincs itt sem mód arra, hogy a kerületek arányosítása és kevesbítése megtörténjék, úgy hogy akárhogyan vizsgálom, akárhogyan vészein ezt a kérdést, maga az ügy máskép, mint törvénnyel meg nem oldható. En tehát azt hiszem, jogos hatáskörben járok el és a Képviselőház ellenzéke részéről, polgári részről is jogosan kívánhatom azt, hogy a Ház foglalkozzék a választójogi tör-