Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 506. ülése 1931 májíis 19-én, kedden. 325 lap, amelynek nagy jelentőségét és nagy értékét én is nagyrabecsülöm és értékelem, sőt azokat a szolgálatokat, amelyeket a magyar irredenta ügyben tett és tesz, (Jánossy Gábor: Ügy van!) külön lelkemben őrzöm, a Pesti Hírlap az, amely ezekről a felszólalásokról a valótlanságig terjedő közleményt hozott. A Pesti Hírlap mai számában ezt mondja (olvassa): «Szilágyi Lajos szóvátette a reformátusoknak azt a sérelmét, bogy a községi háztartási reformtervezet szerint egyházi adóbehajtás címén 20% illeti az államot.» (Barabás Samu: Jesszus! Nahát! — Zaj jobb felől.) Ennél nagyobb szamárságot egy magyar képviselő szájába politikai napilap még nem adott. De továbbmegy és folytatja, hogy amikor ia miniszter úr megtisztelte az ügyet — és nem engem — azzal, hogy a .felszólalásomra válaszolt, érdemben nyilatkozott kedvezően és az Összes felekezetek örömére szolgál az a nagyjelentőségű nyilatkozat, amelyet tett; azt is meghamisítva közölte ez a parlamenti tudósító gróf Klebelsberg Kunó beszédéből a következőképpen (olvassa): «A 20% felekezeti pótadót a belügyminiszter fenn nem tartotta.» Megint egy mondat, se eleje, se vége. (Derültség.) Csak éppen van benne alany és állítmány. Mindenre vonatkozik, csak arra nem, hogy itt a magyar kultuszminiszter felállt, bejelentette, hogy ia belügyminiszter eláll attól az eredeti tervtől, hogy a községi háztartási törvénytervezetben benne legyen az előbb említett rendelkezés, ettől elállt, ezt elejtette. Ez nagyjelentőségű miniszteri nyilatkozat volt, az összes felekezetek megnyugtatására szolgált és szégyen, hogy akadt parlamenti tudósító, aki ezt a nagyjelentőségű miniszteri nyilatkozatot így elferdítve ilyen értelmetlen ostobaság formájában adja le. T. Képviselőház! TJgylátszi'k azonban, hogy nemcsak a felekezeti ügyben való felszólalásomat érte ez a sors. En egy másik nagyjelentőségű, különösen nemzeti szempontból nagyjelentőségű ügyről is beszéltem, amely nemcsak a sporttársadialmat, de az egész ország lakosságát is érinti. Beszéltem a magyar atlétika jelenlegi sorsáról és kértem a kultuszminiszter urat, hogy ebben a tekintetben az Országos Testnevelési Alapot mentesítse mindazoktól a felesleges kiadásoktól, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a miniszter úr a magyar atlétikát támogassa. Hogy a Pesti Napló erről a felszólalásomról hogyan emlékezett meg, az jellemző (olvassa): «Szilágyi Lajos a Nemzeti Atlétikai Szövetség zavarairól beszélt. A költségvetésben 3500 pengő szerepel testnevelési célokra, de ezt teljes egészében a fedett uszoda költségeinek fedezésére fordítják.» Azt mondja, hogy én a Nemzeti Atlétikai Szövetség zavarairól beszéltem. Hát minő zavarairól! En az anyagi zavarokról beszéltem. Már maga az, hogy ezt így elferdíti, méltán kihívja a kritikát maga ellen. De azt állítani, hogy én egy 3500 pengős számjegyet mondottam volna, ez mégis csak felháborító, mert éppen százszor annyit mondottam, nem 3500 pengőt, hanem 350.000 pengőt mondottam. Ez a számjegy a százszorosa annak, ami itt ebben a napilapban benne van, tehát százszorta kisebbíti le azt a tételt, amit én szóvátettein. T. Képviselőház ! Egy ilyen hanyag és felületes parlamenti tudósítás kétségtelenül kihívja maga ellen a kritikát. De az illető parlamenti tudósító az én megállapításom szerint elsősorban a maga kenyéradó gazdája ellen vétkezett, elsősorban a maga szerkesztője, a maga kiadó

T tulajdonosa és a Pesti Hirlap olvasóközönsége ellen vétkezett, mert nem érdemli meg az a nagy olvasótábor, hogy ilyen hitvány, rongyos parlamenti tudósításokat kapjon a reggelije mellé olvasmányul. Elnök: A képviselő urat mindenesetre kérnem kell, hogy jogos kritikáján bejül is a parlamentáris kifejezéseket szíveskedjék betartani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Végre!) Szilágyi Lajos: Itt tehát ennek a cáfolatnak el kellett hangzania, mert nem arról van szó, hogy 3500 pengő irányoztatott elő, hanem hogy 350.000 pengő irányoztatott elő testnevelési célokra. Ezt tettem szóvá és sajnálattal konstatáltam, hogy amikor átlapoztam a költségvetést, a 350.000 pengő indokolása gyanánt a Margitszigeten lévő fedett uszoda építkezésének befejezését láttam feltüntetve, így tehát az egész óriási nagy Összeg erre az egy tételre megy. Ezt hoztam kapcsolatba az előbbi követelésemmel. En most ezt az első alkalmat ragadtam meg arra, hogy ezt a »cáfolatot itt megtegyem. Ellenben r- és ez szorosan ennek a tárcának az ügyeire tartozik — gondolkoznunk kell a tekintetben, hogyha ilyen parlamenti tudósítások mennek szét az országba, akkor az & 4,821.720 pengő, amely a magyar országgyűlés költségeire itt előirányoztatik s amelyet mindnyájan megszavazunk, vájjon részben vagy egészben nem vész-e kárba tisztán azért, mert hamis képet nyer az ország lakossága arról, hogy különböző ügyeiket itt ki, mikor, miképpen teszi szóvá. Akár az országgyűlés irodái részerői, akár a Képviselőház jegyzői részéről, akár a miniszterelnöki sajtóiroda részéről valamiféle újabb elgondolásnak valamiféle olyan megoldásnak kell bekövetkeznie, hogy ezek a tényezők, akár az elnökség, akár a jegyzői kar, akár a miniszterelnöki sajtóiroda hivatalból figyeljék az országgyűlésen történteknek a lapokban való visszatükröztetését és valamely tényező (hivatalból legyen köteles cáfolatot közzétenni. Nem szabad engedni azt, hogy maga a kép; viselő tegye ezt szóvá, maga ,a képviselő kényszerüljön felállani, sa^át beszédét rektifikálni és kérni, hogy a cáfolatot egyik vagy másik lap közzétegye. Mert a parlamenti tudósítók meg vannak szervezve mint szindikátus, mint testület és minden egyes ilyen felszólalásnál hajlandósággal bírnak arra, hogy kari séreLmet kovácsoljanak az esetből. Ez pedig kétségtelenül jogosulatlan és igazságtalan, mert a parlamenti tudósítók testületét egészében mindnyájan tisztelettel Övezzük körül, ha azonban közülük egyik vagy másik parlamenti tudósító ilyen hanyagul teljesíti kötelességét, az nem részesülhet védelemben kari érdek ürügye vagy címe alatt a parlamenti tudósítók szindikátusa részéről. En tehát csak felvetem azt a gondolatot: foglalkozni kell azzal, hogy hivatalból cáfolják meg a parlamenti ülésen lejátszódó eseményeknek hamis beállítását és ne kényszerüljenek egyes képviselők önmaguk felvenni a harfcot azzal a hatalmassággal szemben, amely — mint említettem — szindikátusba tömörülve van jelen itt a Képviselőház üléstermében. Egyébként a miniszterelnöki tárcát és mindazokat a kisebb tárcákat, amelyek napirenden vannak, s a hozzájuk tartozó költségvetési tételeket változatlan összegben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, ihogy én röviden foglal-