Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

324 Az országgyűlés képviselőházának meg azt a hangulatot, amely szerte az országban bármely kerületben megvan. Nem tudták megoldani a problémák tömkelegét, nem tudtak kölcsönt szerezni, nem tudták a magángazdaságot szanálni, nem tudták az ország gazdasági életerejét valahogy működésben tartani. Elsorvasztottak, tönkretettek mindent itt ebben az országban és ilyen körülmények között, r amikor arról volna szó, hogy több szabadságjogot adjanak az embereknek, s hogy ráneveljék az embereket a szabadságjogokkal való élésre, akkor az urak ellenkező intézkedéseket tesznek, még azokat az intézkedéseket is meghamisítják, amelyek megilletik az egyes embereket és még a választói jog kérdésében... Elnök: A képviselő urat sértő kifejezeséseért rendreutasítom és mivel már többször részesült rendreutasításban, figyelmeztetem, hogy ha sértő kifejezéseit folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni. (Esztergályos János: Valami készül itt, azt már látjuk! Nagyon gyanús az elnök urak magatartása!) Esztergályos János képviselő urat kérem, tartózkodjék ilyen megjegyzésektől! (Kabók Lajos: Provokálnak az elnök urak! — Propper Sándor: Nem lehet egy percig nyugodtan, szabadon beszélni!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Propper Sándor: Ez nem elnöki kötelesség és hatáskör!) Györiki Imre: Sok mindenhez hozzászoktunk, amióta benn vagyunk itt a Képviselőházban, de az elnöklésnek ahhoz a módszeréhez, amelyet a mai napon az elnökség tanúsít, még a mostani országgyűlésen sem szoktunk hozzá. Elnök: A képviselő úrnak nincs joga ahhoz, hogy az elnöki intézkedéseket kritika tárgyává tegye. Szíveskedjék beszédében tárgyilagos hangot használni. Györki Imre: Nincs jogom, de igenis, meg kell állapítanom, mert lehetetlen az, ami ma itt történik, hogy az elnökök lépten-nyomon belekötnek a szónokokba. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől.) Elnök: A képviselő urat ezen indokolatlan és az elnökséget sértő kifejezéséért rendreutasítom és a szót tőle megvonom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelőL — Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: A szolgabírói tempót most már behozzák ide is!) Szólásra következik? TJrbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: Szilágyi képviselő urat illeti a szó. (Peyer Károly: A gabona ára erre -mindjárt felmegy! — Propper Sándor: Es megjön a kölcsön! — Rothcnstein Mór: Erre a miniszterelnök úr büszke lehet!) Szilágyi Lajos: T. Ház! Az országgyűlés fejezete alatt 4,821.720 pengő van előirányozva. Ehhez az összeghez szavazatát a parlamentarizmus elvi alapján álló ember nem tagadhatja meg. Arról lehet beszélni, hogy az országgyűlés költségeit itt vagy ott csökkenteni lehetne, egy azonban bizonyos: az egész intézménynek életérdeke az, hogy az ország lakossága hű képet nyerjen arról, ami ebben a teremben történik. En most néhány perces felszólalásomban csak egy gondolatot vetek fel abban a tekintetben, hogy gondolkozni kellene azon, miként biztosítsa a magyar országgyűlés a maga számára azt, hogy mindaz, ami ebben a teremben történik, a napilapokban hűen tárassék fel az ország lakossága előtt. Minden napilapnak kétségtelenül szuverén joga az, hogy mit közöl az egyes képviselők parlamenti beszédeiből, éppen ezért nem lehet olyan ügyefogyott, olyan ügyetlen képviselő, 5P6. ülése 1931 május 19-én, kedden. aki azt kívánná, hogy az ő beszédét egyik, vagy másik lap közölje, vagy abból egyik, vagy másik részt kiemelje. Ez a lapoknak kétségtelenül szuverén joguk. Szuverén joguk az is, hogy miként kivonatolják az egyes képviselők felszólalását. A sajtószabadság azonban odáig nem terjedhet, hogy a kivonatolások, a sajtóközlemények azoknak az ügyeknek sérelmére történjék, amelyeket itt szóvá teszünk. Nem személyes sérelem tehát az, amit most szóvá teszek, mert nem engem ér elsősorban a sérelem, ha valamely napilap a felszólalásomat rosszul tükrözteti vissza, hanem az ügynek, amelynek szószólója voltam, durva sérelme az, ha a napilap olyan módon hozza azt a nagy nyilvánosság elé, amint az a valósággal homlokegyenest ellenkezik. Már a házszabályok vitájában foglalkoztunk avval a gondolattal, hogy miként biztosítsa a magyar Képviselőház a maga számára azt, hogy az egyes napilapok a törvény betűihez híven közöljék az egyes felszólalásokat. Akkor nem történt semmi; úgy véltük, hogy elegendő maga ez a figyelmeztetés a parlamenti tudósító urak számára. Később sajnálattal kellett ismételten konkrét eseteket a Ház színe elé hoznom. Az egyik alkalommal ennek bojkott lett a következménye, amennyiben a parlamenti tudósítók szindikátusa bojkott alá vett engem azzal, hogy felszólalásomat többé nem közli, mert merészeltem itt szót emelni. A másik alkalommal, amikor megneveztem a Pesti Hírlapot, mint amely megtévesztette olvasóközönségét egyik parlamenti felszólalásom közlésével, a válasz egy gunyoros; vezércikk volt, amelyben azok közé a hiú politikusok közé sorolt engem, akik hiúságuktól vezéreltetve követelik, hogy parlamenti felszólalásait a lapok szűk terjedelmük ellenére is közöljék. Méltóságomon alulinak tartottam, hogy erre a vezércikkre válaszoljak, mert 15 évi parlamenti sorozatos felszólalás éppen elegendő arra, hogy kinek-kinek kialakuljon a véleménye abban a tekintetben, hogy melyik képviselő készül el alaposan minden egyes felszólalásra és ki az, aki itt ostobaságokat semmi körülmények között szóvá nem tesz. Tegnap délelőtt és délután is református anyaszentegyházam érdekében emeltem szót. A felekezeti ügyek amúgy is kényes kérdések és például a zsidó felekezethez tartozó képviselőtársaim nagyon vigyáznak arra, hogy amit itt szóvátesznek, az hűen tükröztessék vissza. Más felekezeteknél is megvan ugyanez az érzékenység, tőlem sem lehet tehát rossznéven venni, ha azt mondom, hogy egyetlenegy politikai napilap se adjon az én szájamba olyan mondatot, amelyet én nem mondtam. Hangsúlyozom itt a református egyház sérelméről volt szó s mint a református egyháznak egyik sérelmét tettem szóvá azt, hogy a községi háztartási törvénytervezet, melyet <a belügyminiszter úr .a nyilvánosság elé dobott, olyan részt tartalmaz, amely megtagadja az államsegélyt a református egyházi adó behajtásánál, ha iazok az egyházi ,adók (Petrovácz Gyula: Minden felekezetnél! — Kun Béla: Felekezeti értekezlet volt!) felülmúlják az összes állami adók 20%-át. (Petrovácz Gyula: Mireánk éppolyan sérelmes!) Kétségtelen, hogy ez valamennyi felekezetre vonatkozik, én azonban a református egyházmegyék sorozatos gyűléseiről beszéltem: s azoknak felkérésére, tehát nem fogadatlan prókátor gyanánt, hanem iazok felkérésére hoztam ide ezt az ügyet és mély szomorúsággal kell látnom, hogy olyan napilap, mint a Pesti Hír-