Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-506
314 Az országgyűlés képviselőházának előtt is. Sopronnak léte a bortermeléssel, a gabonakereskedelemmel és a téglagyártással függött Össze. Bécsnek nem egy épülete soproni téglából épült fel. Világos volt, hogy a nagy átalakulás kedvezőtlen visszahatással lesz erre a helyzetre. A másik oldalon csak erkölcsi javak állottak, az az érzés, hogy a civitas fidelissima nem válhat meg az anyaországtól és törhetetlen hűségben megmaradt továbbra is Szent István palástja alatt. (Éljenzés a jobboldalon.) Azokban az időszakokban, amikor a gazdasági kérdések dominálnak különben, mégis győzött a tiszta erkölcsi meggondolás. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A város és vidéke meghozta iazt a határozatot, amely példaképen áll előttünk még ma is. Éppen ott látom a nagy jelentőségét, hogy mikor látták a nehézségeket és mégis mellettünk döntöttek, ezzel olyan biztatást adtak nekünk, hogy amikor a reviziós gondolatot békés eszközökkel akarjuk megoldani és annak egyik tényezője a népakarat megnyilvánulása lesz, a soproni példán okulva, bizalommal kérhetjük ezt a fegyvert igazaink védelmére. {Helyeslés és taps a jobboldalon. — Esztergályos János : Miért a választások előtt mondja el ezt ? Amikor a kedvező tételeknek és a tehertételeknek erre a dualizmusára rámutattam, ez csodálatos igazolást talál az utolsó népszámlálási adatok statisztikájában. A tehertétel az, hogy Sopron népessége csak egészen csekély mértékben szaporodik, a természetes népszaporodást bizonyos elvándorlás ellensúlyozza. A kedvező-tétel pedig ugyanakkor az, hogy a magyarság számaránya 49%-ról felment majdnem 60%-ra. A magyar eszmének megerősödése, a többi állampolgár jogának teljes respektálása mellett a hűségnek megtartása a régi nemzetiséghez mégis azt a jelenséget érlelte meg, hogy a városnak mindig több és több fia teljes egészében magyarnak vallja magát. (Éljenzés.) Ez is megint olyan jelenség, amely ránknézve csak bíztató lehet. Az országnak is megvannak a kötelezettségei és én ismerem a miniszterelnök úr gondolkodását, aki tömör szavakban lefektette 1922-ben az ország kötelezettségét ezzel a hűséggel szemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy hol vannak azok az eszközök,, amelyekkel a _ város segítségére lehet sietni, azt megmutatja az ország általános gazdasági helyzete és a gazdasági helyzet követelménye. Segíteni kell ott, ahol a fejlődés lehetséges és ahol vannak bíztató jelek az ipar fejlődése terén. En nem a részletekibe akarok belemenni, de amikor a kormány egész kereskedelmi és közlekedési politikájában is valószínűleg igen nagy elhatározások előtt áll, kérem, hogy mindig szerető gondossággal vegye figyelembe az országnak azt a részét, amely a nyugati gravitációs centrumhoz legközelebb fekszik és amelynek felszívó erejét csak okszerű támogatással lehet ellensúlyozni. (Ügy van! jobbfelől.) De van egy terület, amely Jcözvetlen segítségre is ad alkalmat, és ez a kulturális terület. Itt megint .nem a részletekre akarok rátérni, de egy körülményre bátor vagyok a t. Ház figyelmét felhívni és ez a soproni főiskolának a dolga. Azért teszem ezt ezen a helyen szóvá, mert a soproni főiskola két .minisztériumhoz tartozik, amelyek között azonban nincs a kultuszminisztérium; s ezért azt hiszem, nem térek el a tárgytól, ha a miniszterelnök úrhoz fordulok ebben a kérdésben. Ez a legrégibb technikai főiskolája Európának még ma sincs teljesen egyetemi rangon, ami a végzett hallga506. ülése 1931 május 19-én, kedden. tokra nézve is bizonyos hátrányt jelent, mert különösen a külföldi vonatkozásban azért vannak hátrányban, mert külföldön ezek a főiskolák már mind egyetemi rangot viselnek. Nem új egyetem létesítéséről van itt szó, sem anyagi áldozatokról, csak választásról két megoldási mód között. Egyik az, hogy szorosabb kapcsolat létesíttessék a pécsi egyetemmel, de az intézet jellegének megtartásával; a másik gondolat az önállóság megtartása, de egyúttal azoknak az attribútumoknak megszerzése, melyek a főiskola jellegét adják meg. Azt hiszem, meg lehet oldani a kérdést és azért voltam bátor ezt itt felhozni. Most még egy tétel szerepel, amelyet idegenforgalomnak szoktak nevezni. Nem nagyon szerencsés elnevezés, mert az, amit most mi Magyarországon idegenforgalomnak nevezünk, csak egyik részében az a probléma, hogy az idegeneket ide behozzuk. Ez is jelentős, éppúgy, mint a nyugati vidékek úthálózatának teljes kiépítése a Semmeringeri és ä Balaton között kapcsolat létesítése, ami azt hiszem, mind- a két félnek előnyös. Ennek centrumába Sopron esik bele. De van ennek a problémának 1 egy másik oldala, s majdnem azt merem mondani, a fontosabbik oldala: az, hogy a kifelé gravitáló üdülőket lehetőleg benntartsuk az országba. (Helyeslés.) Nem azokra gondolok itt, akiknek bőséges anyagi eszközök állanak rendelkezésére és akik el fognak menni a mondaine nagy üdülőhelyekre a jövőben is, hanem arra az ezer és ezer kis exisztenciára, —a középosztályt is beleértve — akiknek ki kell menniök a nagyvárosból egy-két hétre a szabad természetbe és akik ma bizony felkeresik az olcsó és elég jól berendezett szomszédos idegen üdülőhelyeket. Ezeknek egy részét vissza kell és vissza lehet tartani és erre a célra Sopron vidéke igazán nagyon alkalmas, mert hiszen összefüggő erdőterület' van előttünk Soprontól egészen Semmeringig. Ez nem állami probléma a maga összes vonatkozásaiban, van azonban itt egy rész ahol segíteni lehet. (Halljuk Halljuk!) A soproni nyaralótelepnek a kérdése majdnern attól függ, síkerül-e az úthálózatot, a csatornázást, a vízvezetéket és így tovább kiépíteni. Ez megint ig-m nagy terhet ró a mai generációra, és ha kölcsönnel vagy más formában segítségére sietünk. ez olyan dolog, amely nemcsak a városnak, hanem az egész országnak meghozza a maga kamatait. Ezeket a gondolatokat voltam bátor röviden a t. Ház és a miniszterelnök úr szíves figyelmébe ajánlani. Mielőtt a költségvetést elfogadom, méltóztassanak megengedni, hogy még egy gondolatnak kifejezést adjak. Ez az, hogy a velencei egyezmény hozta meg a soproni népszavazást és azt hiszem, hogy a velencei egyezmény első sikeres lépése a miniszterelnök úr külpolitikájának. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Iái — és mondhatnak akármit, hogy a választás, miatt tesszük ezt — meggyőződéssel követjük ezt. a vezérséget. (Jánossy Gábor: A nemzet is!) Mert ha ez az ország azon az úton megy, (Propper Sándor: Akkor jól néz ki!) amelyet — ember lévén — fogyatékosságában is felmutatott előttünk a miniszterelnök úr, akkor azon az úton megy, amely.a boldoguláshoz vezet. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Propper Sándor!
