Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának Propper Sándor: T. Képviselőház! Herrmann Miksa t. képviselőtársam polemizált Peyer képviselőtársammal és védelmébe vette többek között á Talbot-centrálét, amit teljes mértékben megértek, mert hiszen ő volt annak kezdeményezője és édesatyja. Csak azt nem tudom ebben a pillanatban, hogyha olyan nagyszerű ez az intézmény és annyira kivívta a közbecsülést, akkor miért bukott bele a„ volt miniszter úr. Azután azt mondja a képviselő úr, hogy boldog és nyugodt, mert a külföldi kölcsön kérdésében nem Peyer, hanem mások tárgyalnak. Erre nézve legyen szabad egy régi anekdotát felelevenítenem., Amikor V. Ferdinándot letették a trónról és más került a helyébe, néhány esztendő múlva, amikor Ausztriának kezdett rosszul menni, V. Ferdinánd megjegyezte környezetének: «Igazán nem tudom miért tettek le engem a trónróll Koronatartományokat én is el tudtam" volna veszíteni.» (Derültség a szélsőbaloldalon.) Biztosítom a t Házat és Herraiann volt kereskedelemügyi miniszter urat, hogy semmi kölcsönt Peyer Károly is el tudott volna érni. Sopronról is beszélt a képviselő úr és természetesen megdicsérte. De én figyelmébe ajánlom a t. képviselő úrnak, mint Sopron képviselőjének, hogy Sopron város egész dolgozó népe^ titkos szavazás útján döntött arról, hogy hová kíván tartozni. {Ügy van! a szélsőbaboldalon. — Peyer Károly: Es abban mi is részt vettünk!) A munkásság intenzív részvételével titkos szavazással döntött a felett, hogy Magyarországhoz akar tartozni és ez a kormány hálából a hu Soprontól elvette a titkos szavazás jogát és abiba a szerencsés helyzetbe juttatta, hogy Herrmann Miksát most már nyilt szavazással választhatja képviselőjévé. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Jól teszik! — Peyer Károly: A népszavazásnál azonban megígérték, hogy megmarad a titkos választójog! Igen, nekem tettek ígéretet illetékes helyen!) A miniszterelnökig tárca költségvetésével kapfcsolatban a költségvetés számszerű részéhez nem akarok hozzászólni, mert én is elméleti dolognak tartom a költségvetés számadatait, amelyek a kormányzati felelősség labilis vojta miatt nem túlságosan kötelezőek a kormányzatra, nem is tekintik kötelezőnek. Csak megjegyzem a számszerű adatokkal kapcsolatban, hogy kissé sokallom azt az 5,770.610 pengőt, amibe a miniszterelnökség kerül. Drága egy kicsit ez a kormányzás. Tessék elhinni, — akármit mondanak önök — a kormányzás minősége egyáltalán nincsen arányban ezzel a magas költséggel. Sokallom az átalányokat, túlmagasaknak tartom az ezekre előirányzott összegeket. Egyáltalában nem vagyok híve az átalányrendszernek, amely kivonódik az ellenőrzés alól. Itt 2,289.400 pengő olyan költség van felvéve, amelyről a miniszterelnök úr nem tartozik elszámolni. Ez a mai szorult gazdaságig helyzetben igen jelentékeny summa. Informatív szolgálat és a sajtóosztály költségeire átalányként 675.000 pengő, a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására átalányként 807.500 pengő, rendelkezési alapra 406.980 pengő van felvéve. Ezek és hasonlók adják összesen ezt a 2.289.400 pengős summát. Azt hiszem, hogy ilyen szorult gazdasági helyzetben az a mélyen t. sajtó is, amely a kormányt tűzön-vízen keresztül követi, amely a kormányt dicséri, egy kicsit szerényebb lehetne. Ilyen szűkös világban egy kicsit önzetlenebbül is imádhatná a ?. ülése 1931 május 19-én, kedden. 315 kormányt a Budapesti Hirlap, a 8 Örai Újság és^ a többi újságok, amelyek ezt a pénzt zsebrevágják az ország adózó népének igazán verejtékes filléreiből, (Jánossy Gábor: Senki sem imádja a kormányt! Csak az Úristent imádjuk!) bár igaz az is, hogy ilyen rendszer mellett így kitartani nem közönséges teljesítmény. Ezenkívül azt mondom,^ ihogy ezzel a költséggel jól is lehetne kormányozni az országot. Még két kérdést szeretnék szóvátenni. Az egyik a hosszúlejáratú külföldi kölcsön, a másik pedig a választójog kérdése. {Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Annakidején a külföldi kölcsönt mint gazdasági arkánumot állították be hivatalos helyről és azt mondották, hogy e nélkül nincs elindulás, e nélkül nincsen gyógyulás. Lenyelették velünk ennek fejében az optánsterheket. Annakidején az volt a legfőbb érv .az optánskérdés ilyetén megoldása mellett, hogy, .visszanyerjük pénzügyi szuverenitásunkat és most már hozzájutunk ahhoz a nagy mentő külföldi kölcsönhöz, amely nélkül az ország gazdasági élete elsorvad. Törvényt hoztunk, sürgősen tárgyaltuk a külföldi kölcsön felvételére felhatalmazó törvényjavaslatot. Ünnepelték pénzügyi szuverenitásunk visszanyerését egy fesztbanketten és a friss erőre szomjas gazdasági élet valóban várta *is. ezt a kölcsönt, mert évekkel ezelőtt megígérték, hitegették az embereket hónapról-hónapra. Ha pedig ma kérdezzük, hogy hol a kölcsön, azt kell mondanunk, hogy sehol. Nincs kölcsön. Van pénzügyi szuverenitás, van optánselintézés, voltak tárgyalások, voltak fesztbankettek, voltak ünneplések, van A. kassza, van B. kaszsza, de kölcsön, a magyar gazdasági életet féllendítő, meggyógyító kölcsön egyelőre nincsen sehol. Hallottunk arról is, hogy előlegként adtak nyolcvan néhány milliót Ennek sorsát nem ismerjük. Ezzel is beruházási célokat kívántak volna szolgálni. Nem tudjuk, nem látjuk, nem' kaptunk róla híradást, sem nyilatkozatot, még kevésbé elszámolást, hogy ezzel a meglehetősen nagy summával mi történt. Kérdezem a mélyen t. miniszterelnök urat, mi van a nagy kölcsönnel? Hol van a kölcsön, amikor a pénzpiac helyzete olyan, hogy a csehek, románok, jugoszlávok kaptak, a lengyelek rövidesen kapnak kedvező kölcsönt, ahogy a hírekből olvassuk, Cseh-Szlovákia olyan kedvező kölcsönt kapott, amely majdnem páratlan a kölcsönök történetében. Gondolom 5"5%-os kamatozás mellett 95-ös kibocsátással, annyi kölcsönt kapott Cseh-Szlovákia, amennyi a magyar népszövetségi kölcsön volt. Miért nem jut Magyarországnak, miért szűnt meg egyszerre a kölcsön felvételének sürgőssége, miniszterelnök úr, amikor folyton azt hangoztatták és azzal táplálták, azzal vigasztalták a sorvadó, csenevészedő magyar közgazdasági életet, hogy jön a kölcsön, amellyel megadják azt a szükséges injekciót a magyar közgazdasági életnek, amely az elhalástól megmenti. A miniszterelnök úr legutóbbi nyilatkozata szerint túlnagy volna az az áldozat, amelyet a tervezett külföldi kölcsön felvétele' esetén most hoznunk kellene. A bővebb magyarázattal természetesen a miniszterelnök úr adós maradt. Kérdezem azonban, milyen súlyos áldozatokat kellett .volna hoznunk? Nem látom a nemzetközi pénzpiacot olyannak, amely túlságosan nagy áldozatot követelne a kölcsönvevőktől. A Bank of England hivatalos kamatlába 2'5%, — most szállították le — a Federal Reserve Bank, az amerikai szövetséges bank hi43*