Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-506
Az országgyűlés képviselőházának 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. 313 nak nincs meg a lehetősége, hogy szabad elhatározásukból meggyőződésük szerint adják le szavazataikat! (Ugy van! Xlgy van! a szélsőbaloldalon. — Fáy István: Ügy látszik, nagyon gyengén állanak. Már érzik a sáfrányillatot. — Zaj.) Tovább megyek: nem is a -szavazás nyiltsága az, ami a legsúlyosabb ebben a kérdésben, hanem az az ajánlási rendszer, amely már előre kiirtja a nem tetsző jelölteket. Ez az ajánlási rendszer az, amely lehetővé teszi a visszaéléseknek olyan tömegét, hogy erre soha sehol példa nincs. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon) Ez az ajánlási rendszer az, amely kiirtja az ellenzéki jelölteket. Olyan választás, amely ilyen ajánlási rendszeren épül fel, a legkevesbbé alkalmas arra, hogy az ország közvéleményét megnyugtassa. Ismerem ezt a gyakorlatot és állítom: nem kell más hozzá, mint 2—3 elszánt kortes, akik ráhamisítják az ellenzéki ajánló neveit.. ; Elnök: A képviselő urat rendreutasítom ezért a kifejezésért. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hány mandátumot semmisített meg a közigazgatási bíróság?) Peyer Károly: Miért utasított rendre az elnök úr? Elnök: Azért, mert kijelentése beleütközött a házszabályokba. (Propper Sándor: Ott van a kecskeméti mandátum, azt is megsemmisítették.^— Zaj a szélsőbalodalon.) A képviselő urak úgylátszik, provokálni akarják, hogy erélyesebb rendszabályokhoz nyúljak. (Rothenstein Mór: Még erélyesebbekhez? — Derültség.) Peyer Károly: Majd finomabban fogom magam kifejezni: teljesen elegendő, ha valamely választási kortes például egy nevet rosszul ír le, ha tévedésből helytelen nevet ír le. (Propper Sándor: Más lajstromra írja rá!) Megtörtént nem egy nyilt választókerületben, hogy miután az előző ciklusnak ajánlói ismeretesek voltak, nem kellett mást tenni, mint azoknak neveit tévedésből, szórakozottságból, elnézésből ráírni a kormánypárti jelölt ajánlóívére. (Patacsi Dénes: Ilyen sohasem volt! — Egy hang a jobboldalon: Regény!) Most benyújtják mind a két ajánlási ívet. Erre az elnök, miután a törvény úgy rendelkezik, hogy csak egy ajánlásban vehet részt egy választó, mind a két helyen törli az ajánlókat. Erre az esetleges ezer aláíróból törölnek 600-at és utasítják a jelöltet, hogy záros határidőn belül pótolja az aláírásokat. Hiába hoz újabb 600-at, vagy 1000-et, azoknak is egy nagy része benne foglaltatik a másik lajstromban, tehát ott megint törlik, úgyhogy hiányzik a jelöléshez szükséges számú aláírás s a választók már nem is jutnak abba a helyzetbe, hogy egyáltalában szavazzanak. Ennek a rendszernek volt következménye, hogy Magyarországon annyi egyhangú válásztsá volt a legutóbbi választás alkalmával, mert már a jelölésnél kivégezték a nem tetsző jelöltet. (Szilágyi Lajos: Tisztelet a kivételnek, mert én is egyhangú választással jöttem be.) Állítom, hogy ma ezen az alapon mindenkit ki lehet irtani, minden pártot ki lehet végezni választás előtt, a nélkül, hogy az illetőnek módja volna ez ellen valamelyes jogorvoslatot keresni, vagy találni, mert hiszen annak megállapítása, hogy az tényleg hamis aláírás volt-e az egyiken vagy a másikon, vagy hogy ezt a hamisítást ki követte el... Elnök: A képviselő úrtól a szót megvonom. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ezzel a dolog nincs elintézve! — Györki Imre: Elő a zsebkendővel! — Peyer Károly: Azért mégis csak csalnak és hamisítaKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXVI. nak a választások alkalmával. Csaláson épült fel az egész rendszer! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Herrmann Miksa! (Esztergályos János: Talbot-miniszter!) Herrmann Miksa: T. Ház! Ha követni akarnám a parlamenti szokást és felelnék az invektívaknak arra a csokrára, amelyet éppen most hallottunk, nemcsak a rendelkezésemre álló idő volna kevés, hanem talán az egész nap és elvonna attól a témától, amelyet a mai alkalommal a t. Képviselőház figyelmébe akarok ajánlani. Méltóztassék megengedni, hogy eltérve a tárgytól, két dologra mégis reflektáljak. Az egyik a Talbot-ügy, amely annyira agyon van taposva és amelynél az az érzésem, hogy azért nem méltóztatott azt a kereskedelmi tárcánál felhozni, mert akkor illetékes miniszteri helyről számadatokban mindjárt megkapta volna azt a feleletet, .amelyet a miniszterelnök természetesen részletekben megadni nem tud. A dolog lényege az, hogy volt a főváros elektromos műveinek is egy eiaboratuma az árakról, de azóta megkaptuk az eredményt. (Peyer Károly: Hogyan, neki lehet erről a kérdésről beszélni? — Propper Sándor: Kormánypárti, az más! — Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat kötelességem figyelmeztetni, hogy felszólalásában méltóztassék a miniszterelnöki tárcával foglalkozni. Herrmann Miksa: Bátor leszek azonnal befejezni, csak azt akarom még leszögezni, hogy az üzemi eredmények felülmúlták a várakozást és ha .a főváros félhagyott volna idejében azzal az ellenkezéssel, amelyet nem tudom milyen okokból mutatott, tetemes anyagi haszonhoz jutott volna. (Propper Sándor: Minden cigány a maga lovát dicséri!) Azonkívül három éven keresztül egyik legnagyobb ipari vállalatunk, a Ganz-gyár abból élt és ennek & munkának megszűnése súlyos helyzetet teremtett. Ez az egyik. A másik dolog pedig a kölcsönnel kapcsolatos. Megnyugtató reám nézve az egészben az, hogy azok, akikkel Magyarország a kölcsön ügyében tárgyalni fog, nem Peyer képviselő úrtól fogják beszerezni az információkat, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) hanem keresni fogják ott, ahol objektivitás és jóakarat van a nemzeti ügyekkel szemben. (Györki Imre: Nagyon sokra mentek!) Méltóztassék megengedni, hogy egy látszólagosan lokális ügyre hívjam fel figyelmüket, amely azonban alapjában véve országos jelentőségű és éppen az ország csonkasága miatt politikai jelentőséggel bír. Ebben . az évben lesz tizedik évfordulója a souroni népszavazásnak. (Bródy Ernő: Adják meg neki a titkos szavaziati jogot! — Esztergályos János: Vissza a titkossággal, amit elvettek tőle!) Ebből az alkalomból újból a kormány és különösen a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlom Sopron ügyét, ajánlom pedig azért, mert eddig is a legnagyobb megértést és jóindulatot tapasztaltam és csak a jubiláris alkalmat akarom felhasználni, hogy továbbra is kérjem, hogy ezt a jóindulatot a jövőre is tartsa meg e nehéz helyzetben élő várossal szemben. Amikor döntenie kellett a városnak — hogy úgy mondjam — a lét és nemlét között, bizonyára a mérlegnek mindkét oldalát figyelembe kellett vennie és az egyik oldalon, ahol az anyagi kérdésekről volt szó, bizony tehertételek mutatkoztak az elhatározás meghozatala 43
