Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-506
Az országgyűlés képviselőházának 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. 307 tétünk azzal a gesztussal szemben, amelyet a t. miniszterelnök úr az intézmény iránt mutatott, azonban kérjük, hogy a mai nehéz helyzetben, a mai nehéz viszonyok között ne alkalmazzon redukciót ennél az intézménynél, amely azt a 100.000 pengő segélyösszeget a maga matematikai számítása alapjául ^ vette, a biztosítási ügyleteknél és most fizetési zavarokba jutott, mert a szolgáltatást ezen az alapon juttatja a maga nyugdíjazottjainak. Mélyen t. Képviselőház! Engedje meg a t. miniszter úr és a t. Ház, hogy amikor ezt a kérdést idehozom, ennek rendkívül^ közérdekű nemzetpolitikai és szociális fontosságát is jellemezzem. Nem közömbös ránk nézve, nem közömbös az egész nemzeti életre nézve, a kormányzat politikájára nézve, hogy a magyar újságírók helyzete milyen módon alakul. A magyar újságírás, általában az^ újságírás többékevésbbé meg nem értetten végzi a maga munkáját. Itt a t. Házban is igen sokszor került szőnyegre az újságíró munkájának lényege és jelentősége s én, aki ennek a pályának egyik munkása voltam évtizedeken keresztül és vagyok ma is, veszem magamnak azt a bátorságot, hogy ez alkalommal^ a Ház előtt ennek a munkának jelentőségét vázoljam. A technika szédületes fejlődése mellett, amikor a rádió, a telefon, a kábel világrészeket összekötő, országokat egybefonó szövevényében ott dolgozik az újságíró, mint a napi történelem írója, amikor a rotációs gépek leyiatáni világában, ahol zakatol az élet tempója, felveszi a világ minden részéről a pillanatok eseményeit, jegyzi, hangsúlyozza, kritikával kíséri, kimélyíti és közvetíti a maga nemzeti társadalmának s a kerek világnak, akkor a gondolatközvetítésnek s a gondolatok áramlatának centrumába kerül az újságíró és szerepe jelentőségteljessé válik. Nagyon fontos s nagyon jelentős az, hogy ki az az egyéniség, aki a napi élet pillanatnyi eseményeit lerögzíti, továbbadj hangsúlyt hozzáteszi, színezi, s hogy milyen lelkülettel, milyen érzülettel ismerteti meg a közélettel. A magyar sors és a magyar nemzet élete bizonyítja azt, hogy a mostani modern fejlődésű újságírásnak milyen súlyos jelentősége van a nemzet életében.. A világháború idején a magyar újságíró hazaszeretete, lelkiismerete nagy szolgálatokat tett a nemzet ügyének. Ezt elismerte az akkori kormány elnöke, gróf Tisza István is és tudom, méltányolja ezt a fontos szerepet a miniszterelnök úr is, aki a legjobban ismeri a mai helyzet nehézségeit külpolitikai és más vonatkozásokban s aki azon a hatalmas instrumentumon, melyet a közvélemény jelent, igen nagy művészettel kénytelen játszani s ebben segítő eszköze kell hogy legyen az egész magyar nemzeti sajtó. Mélyen t. Ház! A magyar újságíró speciálisan egészen más, mint bármely más nemzetnek, népnek, társadalomnak az újságírója. A magyar újságíró tollán végigvonaglik és végigzeng az előző ezer esztendő egész robajos menete és végiglüktet, végigvonaglik az elhalt századok során elindult előretörő lábdobajok minden nesze. A magyar ezeréves kultúrának múltja ott él a magyar újságíró tollában és ez fanatizálja, ez viszi előre és építi a tollán keresztül a nemzet jövőjét. A magyar újságíró olyan, mint a lobogó fáklya: örökké égni akar és rávilágít a sötétségre. Veszedelmes volna, ha kormos volna a fáklya tüze. Veszedelmes volna, ha a magyar újságíró elkeseredett lélekkel végezné a maga nagy feladatát, veszedelres volna, ha egy összeomlott egyéniség volna, ha áz ő sajátos életkörülményeinek mindennapi terhei megroppantának, mert a világnézete világszemlélete változnék meg, amely jelentősen él a lelkében, amely tele optimizmussal és idealizmussal akarja szolgálni a kultúrált társadalom jövőjét. T. Ház! En így akartam megérzékeltetni, — szerettem volna megérzékeltetni — azt a fontosságot, azt a jelentőséget, amelyet az újságíró képvisel a nemzet politikájában, a nemzet társadalmi történetében. Szerettem volna megnyitni azokat a távlatokat, amelyek ez újságíróegyéniségen keresztül mutatkoznak meg a nemzet politikai jövőjét illetőleg. Egy olyan helyzetben, melyben mi vergődünk, .amikor vannak nagy célkitűzéseink és van egy örök fájdalmunk, amelyet örömre akarunk változtatni, az igazságtalanságot igazsággá akarjuk kiverekedni, ezzel a szellemi hadsereggel akarunk az élünkön békés eszközökkel küzdeni a magyar jövőért, a magyar kulturális feltámadásért, a magyar nemzet újra való kiépítéséért: akkor én tisztelettel kérem^ a miniszterelnök urat, mérlegelje azt a szerény kérést, amelyet én itt indítvány formájában terjesztek elő. Hiszem, hogy a miniszterelnök úr megérti ezt. Amikor tehát a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete nevében ezt az indítványt előterjesztem, kérem a t. Háznak a jóindulatát is. Indítványom a következő: «Indítványozom, hogy a «Miniszterelnökség költségei» cím 9. rovatában a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete -segélyezésére az. 1931/32. évre előirányozott hozzájárulási összeg, vagyis 90.000 pengő helyett az 1930/31. évre megállapított összeg, vagyis 100.000 pengő irányoztassék elő.» (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Fitz Arthur. Fitz Arthur: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy igénytelen felszólalásommal néhány pillanatra igénybevegyem a t. Ház türelmét, amikor a miniszterelnöki tárca költségvetésénél azt hiszem egy mindnyájunkat érdeklő kérdéssel, a nemzeti kisebbségek kérdésével szeretnék néhány pillanatra foglalkozni. Ügy vélem, hogy ez a kérdés tulajdonképpen két főcsoportból áll. Az egyik rész az idegen határok közé. rekedt véreink sorsa, a másik főcsoport pedig a csonka határok között élő nemzeti kisebbségeink kérdése. A magyar nemzet tulajdonképpen mindig a legnagyobb elismeréssel és-testvéri szeretettel, kezelte a nemzeti kisebbségeket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Es ma tízéves Trianon után bátran megállapíthatjuk, hogy boldogok volnánk, ha kisebbségbe szakadt véreink jogban, vagyon- és életbiztonságban legalább annyit kapnának, mint amennyit a mi kisebbségeinknek mindenkor adtunk és _ adunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Még mielőtt a tudós Kenéz Béla t. képviselőtársunk rendkívül érdekes cikkéből egypár adatot éppen az ő beleegyezésével ismertetnék, •méltóztassanak megengedni, hogy egy szubijektív, egy relatív szempontot felvessek, amely szerintem e kérdés megvilágítására feltétlenül irányadó. Ha mi békében is mindig tekintettel voltunk nemzeti kisebbségeinknek egyes apróbb szigeteire, teszem fel például Békéscsaba körül élő tót nyelvszigetre, mennyivel inkább súlyt kellene helyezni olyan etnográfiai elrendezettségnek, amilyen például a székelység Erdély- ; ben. Ha mi idehaza kisebbségi jogot adtunk azon önkéntesen bevándorolt nemzeti kisebbsé42*
