Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

298 Az országgyűlés képviselőházának í megállapított minimális keretet beállítani a népoktatásba, hanem azt tovább kell fejleszteni nyolc osztályig, amit be is ígértünk és amit be kell állítani az életben, máskülönben abban a világversenyben, ahol a nemzetek egymással tülekednek, nem fogjuk a helyünket megállani. Feltétlenül szükséges tehát az iskolai objektumoknak és a tanítói állásoknak további szervezése azért, hogy az egész csonka m agy a r íeiület ez idő szerint a legelemibb népoktatás hiányában ne szenvedjen. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik egy másik tételei a költségvetésnek, amelyre a kultuszkormány ezidőszerint egymillió pengőt állított be a termény fizetést élvező tanítók és kántortanítók megcsonkított fizetésének helyreállítására. Ennek az egymillió pengőnek beállítása a legnagyobb argumentum a mellett, hogy hét év óta a kántortanítók fizetése csonkulást szenvedett s a legminimálisabb számítás szerint ez alatt az idő alatt ez a foglalkozási ág a haza oltárára mintegy 11 "5 millió pengőt tett le azzal, hogy a törvényben megállapított fizetésének megesonkulásával szolgálta ezt a nagy nemzeti ügyet ; amelynek szolgálatában tölti életét és idejét. Szeretném, ha a kultuszminiszter úr vagy a pénzügyminiszter úr nyilatkoznék abban az irányban, hogy ezzel az egymillió pengővel még nem rótta le a tartozását ebben a kérdésben. Ez félmegoldás; feltétlenül szükséges, hogy a jövő évi költségvetésben ennek a kérdésnek másik fele is megoldassék, hogy ez a nagy igazságtalanság az állami költségvetésből is kiküszöböltessék. Természetesen idetartozik még az a kérdés is, amelyről itt több képviselőtársam is szólott, hogy a kongruás, szintén természetbeni járan-, dóságot élvező alsópapság is hasonló elbánásban részesüljön. Bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani azt, hogy a felekezeti tanítók fizetésének még sok kellemetlen oldata vän. Kellemetlen oldala például az, hogy az apró-cseprő természetbeni járandóság behajtásával rengeteg közigazgatási és személyi kellemetlenség jár; ez olyan odiózus ügy, amelyet végre már ki kellene küszöbölni a falu életéből. Beszélünk tekintélytiszteletről, beszélünk egyebekről, amikor ott a falu intelligenciájának a zsák száját kell tartania, vagy házról-házra kell járnia, vagy közigazgatási úton árverést kell kitűzetnie olyan összegek behajtására, melyeket a törvény a tisztviselők számára biztosít. Ha ezt a kérdést, ezt a tövist a falu életéből kihúzzuk, egy óriási lépést .teszünk a falu életének konszolidációja felé. A miniszter úr kezében kell lennie ennek a hatalomnak és ezzel a miniszter úrnak élnie is kell. Petrovácz Gyula t. képivselőtársam említette >a módot, hogyan és miként lehet ezt megoldani. Méltóztatnak tudni, hogy egy nagy társadalmi akció folyik ebben a kérdésben, amelynek vezetője Horváth Győző kalocsai felszentelt püspök, aki ebben az irányban igen élénk agitációt fejt ki, hogy az államhatalom szabadítsa, meg a községeket ettől a kellemetlen ügytől^ azzal, hogy egy igazságos adóelosztással, tehát nem a terheknek emelésével, hanem a meglévő terhek keretén belül egy igazságos elosztással, az egyenlő teherviselés életbeléptetésével ezt az egész iskolaügyet rendezze akként, amint ő a tervezetében kifejtette — hogy egy egyforma iskolaadóval vagy kultuszadóva.1 az állam fizesse a különböző felekezeti iskolák tanítóit és ezzel ez a kérdés nyugvópontra fog jutni. T. Ház! Az előbb említett egy millió pengővel kapcsolatban még azt vagyok bátor a mi05. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. niszter úr figyelmébe ajánlani, hogy vannak ám nem államsegélyes természetbeni járandóságot élvező tanítók, kántortanítók, akiknek értékegysége olyan nagy, hogy nem esnek az államsegély határán belül. Itt van nálam egy levél, amelyben az illető érdekelt azt mondja, hogy neki a törvényben biztosított fizetése ezidőszerint a megfelelő fizetési osztályban 2760 pengő volna. Az értékegység olyan nagy, hogy államsegélyt nem is fog kapni, mert a növekvő előlépéssel mindig az értékegységbe tudódik be a családi pótlék és az előmenetel összege. Ö ezidőszerint 2760 pengő helyett a búzaár esése következtében csak 1569 pengő fizetést kap, tehát évenként több, mint ezer % pengő az, ami így elesik, amit ő az egy millió pengőből sem kap meg, mint kárpótlást. Ezt a kisebb kategóriát is valamiképpen kárpótolni kell, vagy a fenntartó terhére, vagy pedg valami más megoldás formájában. (Zaj.) Az iskola kérdésével és a kántortanítók természetbeni járandóságának kérdésével kapcsolatban erre vagyok bátor felihívni a miniszter úr figyelmét. Még két kérdést vagyok bátor említeni t és az igen, t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. A földmívelésügyi tárca keretében a turisztikáról szóltam és a. földmívelésügyi miniszter urat aziránt aposztrofáltam, hogy az állami erdőket elzárják a rendszeresen turistáskodók elől. A természet szépségei, nagy rejtett kincsei sötétben, ismeretlenül maradnak úgy a hazai, mint az idejövő külföldi turisták előtt, mert ez a kérdés ezidőszerint; rendezetlen. Ebben a kérdésben a miniszter úr válaszolt is. Említettem, hogy a turisták és az érdekelt erdőbirtokosok, valamint a vadászati jog bérlői között nagy harc folyik, aimely eredményre nem vezet. A két tábor között eredménytelenül folyó tanácskozások konklúziója az, hogy a turisztikának fejlődését biztosítani egyelőre csak a turistatörvény tető alá hozásával^ lehet. Kérném most a kultuszminiszter úr válaszát, legyen kegyes nyilatkozni, hogy mikor jön ezzel a nagyfontosságú, úgynevezett testnevelési törvénnyel a Képviselőház elé? Ez az államnak pénzébe nem kerül, itt csak ellentéteket kell a törvény erejével lesimítani és kiegyenlíteni és hogyha a miniszter úr ezt a nagy kérdést a törvényhozás útján szabályozza, akkor itt ennek a fejlődő, növekvő, testet edző és lelki kultúrát emelő nagy törekvésnek útját fogja megnyitni az a turistatörvény, amely — mondpm — e nehéz gazdasági viszonyok közepette egy krajcárjába sem fog kerülni az országnak. A másik és utolsó kérésem e költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy a miniszter úrnak figyelmébe ajánlhassak egy budapesti kérdést, amelyet imár többször szóvá tettek ebben a Házban. A miniszter úr említette, hogy a fővárosSál szemben kívánságai vannak abban a tekintetben, hogy nagyobb áldozatkészséget tanúsítson a kultúra iránt. A főváros viszont az állami kormányzattól azt reklamálja, hogy az állam siessen a, fővárosnak — mondjuk — hiányos tanügyi kérdéseit előmozdítani. Ha a nevet megmondom, a miniszter úr mindjárt ismerni fogja az egész kérdést: ez az óbudai gimnázium ügye. Ez a gimnázium egy bérházban van elhelyezve. Az ügy /már évtizedes. Óbuda több, mint 60.000 lakost számlál, tehát nagyobb, mint sok vidéki város és egyetlenegy gimnáziuma van, egy teljesen meg nem felelő bérházban elhelyezve. A gimnázium telkét a főváros már kis is mérte. Az állaimra vár a feladat, hogy a gimnáziumot egy modern épületbe helyezze át, amely az