Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1931 május 18-án

} hétfőn. 299 egészségüggyi és pedagógiai követelményeknek teljesen megfelel. Azt hiszem, hogy a miniszter úr alkalmat keres arra, hogy ennek az elhagyott városrésznek ezt a régi, nagy kívánságát a közeljövőben teljesítse, mert ez egy elhagyott része Budapestnek, amely erre az elhagyatottságra az állam részéről semmiképpen nem szolgált rá a maga régi kultúrájával, becsületes, tradicionálisan szorgalmas népével. T. Képviselőház! A miniszter úr költségvetése számokban ugyan nagy, de a valóságban nem elégíti ki a kulturigényeket, éppen abból a szempontból, amelyet beszédemben említeni voltam bátor. Az ország szegénysége mellett is és még inkább akkor, ha a gazdasági helyzet megjavul, módot kell keresni az iskolaépületek szaporításával, tanítói állások szervezésével és a tanítói fizetések kerekké tételével annak a sok kultúrigénynek kielégítésére, amelyek lépten-nyomon jelentkeznek, amelyeknek bőséges garmadájával találkoztunk az elmúlt évek költségvetései alkalmával. Arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy csak folytassa ezt a kultúrpolitikát, mert Iha ez pénzbe is kerül, ha áldozatba is kerül, de meghozza ellenértékét, mert az év 365 napja közül legalább is 200 ?iap tanítással, oktatással és

# neveléssel telik el és így mindén áldozat a, jövő generációjában a nemzetnek visszatérül. A címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik! Pakots József jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! A vita előrehaladott . stádiumában olyan röviden és tömören kívánom előadni mondanivalóimat, mintha az igen t. miniszter úrhoz egy sürgönyt intéznék négyezer tanító ügyében. Négyezer felekezeti tanítóról van szó, akiknek nagy része ugyanazért a fizetésért, amelyet mint tanító kap, egyúttal egyházi szolgálatot teljesítő kántor. A miniszter úr már évek óta foglalkozik ezeknek a felekezeti tanítóknak ügyével, akik ma még Magyarországon a legdrágább búzából való lisztet őrlik és a legdrágább kenyeret eszik. Fizetésüknek az értékegysége még ma is 27"84 pengővel van kiszámítva. Ilyen számítás mellett ez a fontos társadalom, amely a falu életének tényleg egyik pillére, amely ma nemcsak a nevelésügy, nemcsak a pedagógia szempontjából fontos, hanem fontos szociális, gazdasági és társadalompolitikai szempontokból is, mázsánként, vagyis értékegységenként 1927től 1931-ig összesen 45 pengőt vesztett. Ez a 45 pengős veszteség a négyezer föld- és terményiárandlóságos tanító 145.193 értékegységnél öt év alatt 6,533.608 pengő veszteséget jelent. A tanítóságnak ismételt feliajdulására a miniszter úr ez évi költségvetésébe egymillió pengőt állított be

% hogy ennek a termésegység okozta zavarnak és tényleg a tanítóság igen megnehezedett helyzetének javítása érdekében ez az egymillió pengő fordíttassék erre a célra. Tisztelettel kérem az igen t. miniszter urat, ne méltóztassék itt megállni, hanem találjon módot arra, hogy valahogyan, ha erre a mai gazdasági és pénzügyi helyzet mellett mód és lehetőség kínálkozik, ez a termésben adott járandóság fix pénzbeli járandósággá változtassák át. Ez minden tanítónak a kívánsága, de elsősorban a felekezeti tanítóknak elsőrendű kívánsága. Még két kérésem volna az igen t. kultuszminiszter úrhoz. Ismételten felszólaltunk kerületemnek, a Hegyaljának nevében és megbízásából két iskola rendbehozása érdekeben. A miniszter úr tökéletesen ismeri mindkét iskolának helyzetét és ugyanolyan megrendülten hallotta azokat az adatokat, amelyeket elébe terjesztettünk, mint amilyen megrendültem néztem én ennek a két iskolának sorsát. Az egyik az ondi református iskola, ahol évtizedek óta, fájdalom, egy kis parasztházban tanították, amelynek világítása olyan ártalmas, hogy egy egész generációja nőtt fel Ondon az iskolába járó gyermekeknek, akik mind kan, csalok lettek, mert keresztvilágítás van, amely szemüket tönkretette. A másik fontos iskolakérdés a Hegyalján, amelyről szintén teljesen tájékozódva van az igen t. miniszter úr, az erdőbényei katholikus iskola kérdése. Itt egy deszkabódéban tartják az előadásokat. Nyáron egy ilyen szellős tanítás még szabadban való oktatásnak minősíthető, de télen ebben a deszkabódéban hónaprólhónapra betegednek meg a gyermekek súlyos influenzáiban és ebben az évben Zemplén vármegye tiszti főorvosának statisztikája szerint 19 tüdőgyulladásos haláleset volt abban a községben, éppen abban a római katholikus iskolában. Most legutóbb kiszállt az igen t. kultuszminiszter úr utasítására, hogy a helyzetet felülvizsgálja, a kultuszminisztérium illetékes osztályának egyik tisztivselője és szórói-szóra ugyanezeket állapította meg. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ma igen nehéz j helyzetben van a államháztartás és igen nehezen tud újabb áldozatokat hozni a kultuszminiszter úr, még ha akarja is, azonban, méltóztassanak elhinni, most már nemcsak pedagógiai kérdés ennek a két iskolának valamilyen módón való rendbehozatala vagy tatarozása, áthelyezése vagy átépítése, hanem elsőrendű népegészségügyi kötelezettség. Ezeket voltam bátor sürgönyömben a miniszter úr címére feladni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Mint egyike azoknak a képviselőknek, akik végigharcoltuk a harcot a búzajárandóság helyesebb megállapításáért, erről az oldalról is alá kívánom

( támasztani mindazokat a megállapításokat és követelményeket, amelyeket Petrovácz t. barátom és Kocsán t. képviselőtársam itt a Háziban is előhoztak. Nagyon jól emlékszem arra, hogyan érkeztünk oda, hogy ezt a kemény és nehéz kérdést ebben a nehéz financiális és gazdasági helyzetben sikerült legalábbis egyidőre megnyugvásra megoldani. Egyszer a Házban a kormányzó párt részéről felszólalás hangzott itt el, hogy a tanítók búzajárandóságának helyesebb megállapítását tovább kitolni nem lehet és akkor Gaal Gaston t. képviselőtársam szólalt fel és azt mondotta: ha valamennyien megegyezünk, miért nem lehetne ebben a kérdésben megállapodni? Es sikerült is megállapodnunk. Köszönöm a kultuszminiszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnak, hogy egy nagy lépéssel ^előbbrevitték ezt a kérdést annak megoldása felé. Tény azonban az, amit Kocsán t. barátom itt megállapított, hogy ezzel a kérdés maga megoldva nincsen és méregfoga sincsen kihúzva. Azoknak a természetbeni járandóságoknak behajtása annyi ódiummal jár a tanító, a pap és a nép közötti viszonylatban, hogy ezt a kérdést előbb-utóbb ex asse egyetemlegesen meg kell oldani. (Ügy van! jobbfelől.) Látok itt egy tervezetet és a miniszter urat kérem, hogy Horváth Győző püspök úr tervezetét, amellyel a kérdést érdemben akarja megfogni és megoldani, tegye megfontolás és vizsgálat tárgyává, nem lehetne-e .a terheknek ará-