Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

292 Az országgyűlés képviselőházának denesetre minden objektív embernek konstatálnia kell, hogy amint bajok mutatkoznak, e'ég átfogóan csinálok rendet. Ami új iskolák létesítését iUeti. tényleg úgy van, hogy az országban fluktuál a népesség. Hiszen méltóztattak látni a népszámlálás alkalmával, hogy, sajnos, egész, községek, sőt városok népessége fogyott, de viszont új községek előretörtek. Az iskolapolitikának számolnia kell azzal, hogy a mi népességünk erősen hullámzó lett. Ez a gazdasági válság következménye. Az emberek oda mennek, ahol megélhetést remélnek; községek, városok elnéptelenednek, mások felduzzadnak. Ezzel természetesen számolni kell. Számolni kell azzal is, hogy nem lévén 8 éves népiskolánk és a nép egyrésze szükségét érezvén annak, hogy tovább tanuljon, erre a polgári iskolák utján kell lehetőséget nyújtani. Ma csak azt teszem, hogy a néptelenebb iskolákat lassanként likvidálom és megyek oda, ahol nagy népesedésre van kilátás. Azt hiszem, hogy a pénzügyi helyzet javulásával a jogos igényeket ezen a téren is ki lehet elégíteni. A legtöbb kérdésre előzőleg adtam meg a választ expozémban. Nagyon köszönöm a t. Háznak azt, hogyha általában egyik-másik tételt egyesek sokalták is, de alig volt felszólalás^ amely viszont egy másik tétel emelését ne kívánta volna. Például örömmel hallottam Peyer t. képviselőtársamtól azt, hogy sürgette a Nemzeti Múzeum harmadik emeletének befejezését, amit, sajnos, abba kellett hagyni. De mondom, pártkülönbség nélkül minden részről nagy megértést találtam a kultúra érdekei iránt. Hogy van-e minden tekintetben arányosság, erről nehéz nyilatkozni, mert ez végtére is appreciáció kérdése. Egyet .azonban méltóztassék tekintetbe venni és ez az, hogy egyik miniszter sem ura a budget-nek olyan értelemben véve, hogy azt egészen újra gyúrhatná. Hiszen mindenki átvesz egy tényleges állapotot.^ En is átvettem négy egyetemet, előttem csinálták a közgazdasági fakultást, megvolt a műegyetem, megvoltak .a középiskolák. Ehhez úgy hozzányúlni, hogy az ember az egészet újra gyúrja, nem lehet. Mert a pénügyi célt ezzel nem érjük el. Ez tömeges nyugdíjazásokat jelent. Egy tárcánál, ahol 82% a személyi kiadás, a kiadásokat csak úgy lehet apasztani, hogy az ember a személyeket elküldi, ez pedig nem megy másképpen, mint nyugdíjazással. Munkaképes exisztenciák hosszú sorát kárhoztatjuk tehát tétlenségre és nem érjük el pénzügyileg azt a megtakarítást, amelyet elérni kívánunk. En pedig azért, hogy népszerűségi gesztust tegyek, sohasem leszek kapható olyan intézkedésre, amelyek végeredményben á kívánt célt nem szolgálják, hanem csak pillanatnyi tapshoz vezetnek. Hiszen, ha van valami, ami él bennem, az az, hogy el tudom viselni a kritikát és a legélesebb támadásokat, ha belsőleg úgy érzem, hogy igazam van, (Helyeslés.) de sohasem engedem magam pillanatnyi tapsért olyan intézkedésekre rászorítani, amelyek momentán lehetnek kellemesek annak a miniszternek, de amelyek végül kifejlődésükben kárára válnak a magyar nemzetnek. (Helyeslés.) Egy budgetet kilenc év alatt újragyúrni nem lehet. Mi a régi Magyarországtól átvettünk egy budget-t. Ezt próbáltam rendbehozni, próbáltam racionálisabbá tenni különösen a központi személyi kiadások leszorításával, az adminisztrációnak olyanfokú leszorításával, amely magában áll, de intézmények legyilkolására csak tapsokért nem vállalkozom 505. ülése 19S1 május 18-án, hétfőn. akkor, amikor ez nem. hozná meg azt az anyagi célt, amelyet tőle remélnek. Hiszen ha megnézik az egyetemi budgetet, ha valaki ezt nem taktikai szempontból analizálja, hanem az igazságot keresi, akkor meg kell látnia, hogy ennek túlnyomó nagyrésze klinikai kiadás. Ha most népszerűségi viszketegtől vezetve, mondjuk feláldoznám a pécsi egyetemet, mi lenne az eredmény? A 'közkórházakat helyre kellene állítani és akkor annak ia kiadásnak túlnyomó része, amelyet a kultusztárcából törölnének, megjelenne a népjóléti tárcában. Ez jól festene, heroikus dolog lenne, hogy a kultuszminiszter elszánta magát egy egyetem likvidálására stb., ezt frázisokkal nagyszerűen ki lehet színezni, ha azonban a fakultások tanárait nyugdíjaznám, ez jelentene egészbenvéve 15% megtakarítást, mert hiszen ezek magas nyugdíjat élvező férfiak lennének, akik semmi munkát nem adnának tovább a nemzetnek. A klinikát pedig át kellene venni és az egész jelentene 200—250.000 pengős megtakarítást. Lelkiisemertes ember ekkora összegért vállalhatja-e azt, hogy egy egyetemet dezorganizáljon, tönkretegyen? Nem is kívánom, hogy ebbe a székbe olyan emberek üljenek, akik a népszerűség után való sóvárgásnak beteges viszktegeségében szenvednek, (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon,) Ugy érzem, ebben az országban olyan emberekre van szükség, akik merik vállalni keserves dolgok ódiumát, mert hiszen arra a bizonyos jövőre kell bízni a dolgokat, amely majd dönteni fog. Ma délelőtt is mondottam, hogy egymásnak sem meg nem adhatjuk, sem egymástól meg nem tagadhatjuk a jó politikus, vagy — ha úgy tetszik —- a jó államférfiú jellegét. Mi ezt nem adjuk egymásnak — mint ahogy rendjeleket sem adhatunk, sem meg nem tagadhatunk egymástól. Ez olyan dolog, amelyet az utókorra és a vezető emberek lelkiismeretére kell bízni. (Ügy van! Ügy van!) Kérem tehát, méltóztassék ezt a költségvetést nemcsak elfogadni, hanem szeretettel tekinteni, hiszen ez a magyar művelődés és a magyar jövő kérdése. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen.) Elnök: T. Képviselőház! Az előadó úr nem kíván szólni, másnak szólásjoga nincs, a tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a vallás^ és közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. A jegyző ár felolvassa az 1. címet. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az 1. címet): Kornis Gyula. Kornis Gyula: T. Ház! Szerdai beszédemben világhorinzontba iparkodtam állítani a magyar kultúrpolitikának utolsó decenniumát. Ki akartam mutatni azt, hogy nem elszigetelt magyar jelenség, nem valami magyar specialitás az, hogy a mi kultuszköltsógvetésünk tételei folyton emelkedtek, hanem ez világjelenség. A világháború óta úgyszólván minden nemzet megkétszerezte, megháromszorozta a maga kulj turális költségvetését, jóllehet a gazdasági válság éppenúgy jelentkezik más országokban is, 1 mint náulnk. Rámutattam azokra az indító-