Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 5 meg emberei sem mulasztották el Czakó államtitkár úr nevének emlegetését, aki ugyan mint a nyomda főigazgatója szerepelt, de bennünk neve, mint kultuszminiszteri államtitkár élt. Köztudomású és minden konkurrens vállalat fogcsikorgatva beszéli még ma is, hogy az Egyetemi Nyomda tankönyveinek érdekében a kultuszminisztérium egyik ügyosztálya körleveleket adott ki az iskolához. De mindez érthető lett volna, ha az ilyen előjogokkal rendelkező Egyetemi Nyomda ármérséklő hatással lettvolna a tankönyvekre. Csakhogy! Neki üzlete a tankönyv s évente néhány százezer pengőt jövedelmeznek tankönyvei. Méltóztassék megkérni bármelyik könyvkiadótól azokat az iskolai könyvjegyzékeket, amelyek abból az időből valók, amikor még az Egyetemi Nyomda nem foglalkozott üzletszerűen tankönyvek kiadásával és ügynököltetésével, tehát amikor az Egyetemi Nyomda nem a mostani vezetés alatt állott — s látni fogják, mennyire olcsóbbak voltak akkor a tankönyvek. Ez volt a nyomda «ármérséklő» hatása és kulturális működése. Könyvesboltja is konkurrense a többi vergődő könyvesboltnak. Csakhogy itt is előnyösebb helyzetben van az Egyetemi Nyomda, mert az ő boltja a Kossuth Lajos-utcában, a vallás- és tanulmányi alapok, — tehát a kultuszminisztérium kezelésében és felügyelete alatt álló alap tulajdonát képező házban van! Ez is merő véletlen ugyebár?... Tessék a nyomdát megfosztani minden olyan előnytől és kihasználható külsőségtől, ami állami színezetet ad neki.» Vagyis itt van ismét a közüzemi kérdés s a maga teljes meztelenségében jelentkezik. Itt van egy intézmény, amely hol magánintézmény, hogy a «királyi» jelzőt használja, amely konkurrense a nyomdáknak, konkurrense a könyvkiadóknak és konkurrense a könyvesboltoknak. Ez az intézmény, ennek könyvesboltja olyan helyiségben van, amelyért nem fizet házbért, Az adó kérdése is egészen másképen igazodik. Hol van ennek ármérséklő hatása? (Fábián Béla: Nem ármérséklő, hanem magángazdaságot tönkretevő!) Ha már elfogadom azt az álláspontot, hogy az Egyetemi Nyomda konkurrál, akkor tessék a szabad verseny elve alapján egyenlő konkurrensnek odaállítani ezt az intézményt és tessék átminősíteni. De hogy az megtörténhetik, hogy az Egyetemi Nyomda rövid úton, bizalmasan kapja meg nyomtatványok elkészítését, amit meg is csinál, és akkor azután kiáll konkurrálni és a legolcsóbb, ez nem egyenlő fegyverekkel való konkurrencia. Tessék minden egyes alkalommal versenytárgyalást kiírni, minden egyes alkalommal egyenlő versenyfeltételeket megszabni, de olyan módon, hogy belekalkulálják a házbéreket, belekalkulálják az adót is és ilyen körülmények között kellene megszabnia az intézménynek ármegállapításait. De a mai tengődő nyomdaiparral szemben így konkurrenciát csinálni, ez nem állami feladat. Hiszen méltóztassék szétnézni, a nyomdaiparban ma a munkanélküliség 30%. A nyomdászok tönkremennek, a nyomdászok annyira tengődnek, hogy már majdnem elmerülnek. (Fábián Béla: Tessék kimenni Pest környékére, mindenütt állnak a gyárak.) A nyomdászok — sokszor öreg emberek —* maguk szedik ki a nyomtatványokat és ilyen körülmények között ott van még az Egyetemi Nyomda is. Majd a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál fogok beszélni az állami nyomdáról is. Ilyen körülmények között — mondom — mint konkurrens, itt vannak még ezek az in5. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. 289 tézmények is. Arra vonatkozólag is van egy híradásom, hogy milyen módon tudta magát annikadején felszerelni ez a nyomda. (Olvassa): «Bizonyos, hogy a felszerelés alapját valamely részvényjegyzések adták, melyek eredetét azonban kikutatni nem lehet, illetve nem állapítható meg, kik az intézet részvényesei. Nincs kizárva, hogy maga az államhatalom is egyik jegyzője az intézmény részvényeinek. Később azonban a berendezés tökéletesítésére egész tekintélyes összeg fordíttatott, amelyet különösképen a Pénzintézeti Központ bocsátott kölcsönkép a nyomda rendelkezésére. A kölcsönök azután a deflációs időszakban értékét veszített pénzben, úgyszólván garasakban térítettek meg. A magániparnak termesztésen sem a titokzatos részvényjegyzők, sem a Pénzintézeti Központ nem áll rendelkezésére olyan kölcsönök tekintetében, mint amilyent a szóbanforgó üzem élvezett és így ez üzemnek helyzeti könnyebbsége a magániparral szemben eléggé világosan megnyilatkozik.» Másutt a következőket mondja (olvassa): «Adminisztráció tekintetében egyesíttetvén a várbeli régi üzemmel, hol úgy szerepel, mint a vallásalapítvány tulajdona, hol pedig mint ismeretlen és kideríthetetlen részvényesek magántulajdona. Keletkezésénél igen különös tünetek voltak észlelhetők. Magyarországon akkoriban a tudományos intézmények vagyonukat teljesen elvesztvén, a legsanyarúbb helyzetben voltak, .amelynek könnyítésére az állam segítségükre .sietett azáltal, hogy az államilag megvásárolt papírost mondhatni csaknem teljesen ingyen bocsátotta rendelkezésükre. Azok a tudományos intézmények, amelyek e kedvezményt kiadóként szaklapjuk részére igénybe kívánták venni, ezt csak az Egyetemi Nyomdán keresztül tudták elérni, ami ;azt jelentette, hogy kiadványaikat, amelyek különféle magánüzemekben készültek eddig, kénytelenek voltak a papírkedvezmény igénybevehetése céljából az Egyetemi Nyomdánál ^elkészítetni. így szűnt meg egész sora a .magánmunkáknak a magánipar szempontjából és került az újonnan létesült Egyetemi Nyomda birtokállományába.» Es minden egyes tárcánál, a tárca körébe eső vállalatok tekintetében felhozom ezeket a kérdéseket. Mert nem elég az, hogy általánosságban beszélünk ezekről az ügyekről, (Fábián Béla: Ugy van!) nem elég, hogy van iparfejlesztő javaslat, amely kimondja a közüzemek megszüntetését. Minden egyes tárcánál, minden egyes tételnél újra (felbukkannak ezek a közüzemek és míg általánosságban az iparosság megnyugtatására a választások előtt jön egy ilyen kortesj avaslat, mint az iparfejlesztő javaslat, (Mozgás.) amely ilyen kijelentéseket tartalmaz, addig a lényegben és a valóságban minden egyes tárcának megvannak az öncélú »üzemei, amelyek közüzemek módjára, t vagy mintájára, vagy magánüzemek formájában egyformán károsítják a magánipart. Ilyen körülmények közt ezek az üzemek a magánipar romlására vannak. ' Ez nem lehet állami f feladat, ez teljesen célt tévesztett politika és_ a >mélyen t. kultuszminiszter úrnak figyelmébe ajánlom, hogy ne adjon alkalmat és módot a magániparnak erre a jogos és méltányos feljajdulásna. Mert a szabadverseny elvei nemcsak papiroson, hanem az életben is kötelezők. Az azonban lehetetlen állapot, hogy egyes favorizált vállalatok, szövetkezetek és más címekbe burkoltan, adó, házbér nélkül odaálljanak és konkurrál janak a magániparral és ma-