Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. 285 takarítás, amely 2,700.000 pengő megtakarítás­ból ezeknél .a legelemibb szükségleteknél 2,588.000 pengő a törlés. Hol van itt a reduk­ció? A népet továbbra is meghagyni a nyo­morban, a tudatlanságban, ott redukálni, ahol a legnagyobb szükség volna arra, hogy az elemi oktatás fokoztassék; redukálni a gyógy­kezeltetést és úgy eszközölni megtakarításokat, hogy az .amúgy is kevés kórházi ágyak szá­mát 400-zal csökkentik: ez olyan politika, ame­lyet nemcsak szocialista szempontból kell el­ítélni, hanem amelyet ^ el kell ítélnie minden­kinek, aki ennek a népnek a boldogulását a szívén viseli. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Ez végeredményben megtakarítást jelenthet itt, a fővárosnál majd újabb terhe­ket jelent, vagy pedig — amint már említet­tem — jelenti azt, hogy az^ emberek nem tud­nak majd a gyógykezeltetéshez hozzájutni. Amennyire egyoldalú ez a politika az ok­tatásnál, ugyanúgy kifogásolnom kell azt is, hogy a testnevelésnél olyan szellem jut kife­jezésre, amely ellen ugyancsak szót kell emel­nünk. Mi nem vagyunk barátai semmi olyan sportnak, semmiféle olyan testnevelésnek, amely primadonnákat tenyészt. En nem tu­dok lelkesedni és rajongani azokért a futball­játékokért, ahol 22­en vagy hányan — nem tu­dom hány ember kell ehhez a mókához — ját­szanak és 20.000 a néző, hanem rajongók azo­kért a sportokért, amelyek nagy tömegeket mozgósítanak, amelyek nagy tömegeket visz­nek ki tornászni, nagy tömegekkel kedveltetik meg a sportolást, amely sportolás nem abból áll, hogy nézik a lóversenyen, hogyan fut a ló, hanem azt nézik, hogy az illető milyen testi kultúrát tud kimutatni és a sportban ne az legyen a gyönyörűség, hogy az ember azt nézze: 11 bedresszírozott ember hogyan rúg hol a labdába, hol egymás gyomrába, hanem abban gyönyörködik, hogy az ember kinn a szabad természetben, munka után pihenéssel töltve egy napot, visszatérnek újra a munká­hoz és testben-lélekben felüdülve folytatják a napi robotot. Ezért a sportért lelkesedünk mi és ennek a sportnak a szolgálatába állítjuk egyesüle­teinket, amelyek szerény eszközökkel, üldözés közepette végzik el azt a nagy kultúrmunkát, amely kultúrmunka nem egyszer ilyen össze­jövetelek, ilyen sportok alkalmával bámulatos eredményeket tudott felmutatni anélkül, hogy rendelkezésre állanának fizetett, hivatásos, úgynevezett sportiparosok, akik ezt mint mo­nopóliumot kezelik és a maguk részére lefog­lalják, mint jóljövedelmező állást. Arra kell tehát kérnem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést ebből a szempontból elbírálni, méltóztassék a jövőben a munkás­sportnak, a nagy tömegsportnak több támoga­tást juttatni. Ne legyen a sport egyes osztá­lyok, egyes kiváltságos egyesületek monopó­liuma, ahol ezeknek a támogatásoknak egyré­szét bankettekre, kiküldetésekre, külföldi uta­zásokra és egyéb, nem a sporthoz tartozó cé­lokra használják fel, amely támogatások le­hetnek esetleg jók arra, hogy egyes törzsfőnö­köket neveljenek ott, akiket bizonyos alkal­makkor az altörzsfőnökök üdvözölnek és körül­udvarolnak, de egyáltalában nem szolgálják ezek a tömegsportot és nem viszik előre a sportkultúrát. Sportkultúra alatt én azt értem, hogy nagy tömegeket kiviszünk a szabad ter­mészetbe, vonunk el a kocsmától, elvonunk a kártyától, megkedveltetjük velük a természet szépségeit, az^ úszás, tornázás és egyéb sport­ágak kultiválásával az emberek ezreit és ezreit KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXVI. kapcsoljuk bele az egészséges sportolásba. Nem üldözni kell ezt a törekvést, hanem ellenkező­leg, arra kell törekednie, hogy ez a sport, a tömegnek ez a sporttörekvése a kormány ré­széről is megfelelő hatósági támogatásban ré­szesüljön. Nem tudom megállapítani a költségvetés­ből azt, hogy az a munka, amelyet a miniszter úr elkezdett és amelyet a magam részéről he­lyesnek tartok,hogy tudniillik a Nemzeti Múzeum padlásterében kiképeztetett egy új emeletet és ezzel lehetővé tette azt, hogy a múzeum férő­helyei, elhelyezkedési lehetőségei szaporodja­nak, ez évben folytatódik-e, vagy nem. Meg­néztem ezeket az építkezéseket és azt láttam, hogy az ember egyszer csak nekimegy a fal­nak, amely azt a részt elzárja. Ennek a tető­résznek többi részén az építkezés abbanmaradt, állítólag azért, mert nincsen rá költségvetési fedezet. Ha ez a törlés megtörtént, én ezt a .legnagyobb hibának tartom. Találnék én a kultusztárca költségvetésében egy egész csomó olyan felesleges tételt, amelyeket nyugodt lé­lekkel törölni lehetett volna és azt senki észre nem vette volna, legfeljebb az az egypár em­ber, akinek ezek hiányoznának. De hibának tartom, hogyha ez a munka már elkezdődött és részben be is fejeződött, az utolsó részletnél megakadjon és most nincsen lehetőség arra, hogy a Nemzeti Múzeum egész harmadik emelete körben kiépüljön és ezáltal ez a munka befejezéshez is jusson. Remélem, a miniszter úrnak lesz kellő ereje ahhoz, hogy legalább a jövő költségvetésben találjon fede­zetet ennek a munkának az elvégzésére, ami nem jelent olyan nagy összeget, de általa mégis lehetővé válik, hogy a Nemzeti Múzeum­nak legalább is az értéktárgyai hozzáférhe­tőbb helyen nyerjenek valamelyes elhelyezést és ne kelljen azokat pincékben és egyéb helye­ken eldugva tartani. Még egy szempontot kívánok felemlíteni és ez az, hogy ugyancsak azt látom, hogy a mű­vészet támogatásának tételéből 247.830 pengőt töröltek. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Azt jelenti-e, hogy a mi művészeink olyan nagy­szerűen boldogulnak, hogy anyagilag vala­mennyien rendben vannak, vagy pedig azt jelenti, hogy az állam megint azoknak a réte­geknek rovására kíván megtakarítást eszkö­zölni, amely rétegek r a mai viszonyok között a legjobban vannak ráutalva arra, hogy anyagi támogatásban részesüljenek? Ma, amidőn a középosztály vásárlókópessége lecsökkent, ami­dőn az úgynevezett műpártolók száma mind­inkább kisebb és^ kisebb lesz, amikor azt lát­juk, hogy a festőknek a legszomorúbb anyagi körülmények között kell tengetniök életüket, azt az összeget, amely a költségvetésben erre fel volt véve. egynegyedmillió pengővel redu­kálni hibának tartom. Ez a magyar kultúra rovására megy. (Ügy va/n! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Lehetett volna bárhol törölni és én rá tudnék mutatni... (Felkiáltások jobb­felől: Hol?) Ha időm volna, rá tudnék mutatni egy csomó tételre... .(Kornis Gyula: Melyek azok?) Méltóztassék lehetővé tenni, hogy fél­órával tovább beszéljek, akkor fel fogom so­rolni ezeket a tételeket. De félóra alatt csak azt tudom elmondani, amit én szeretnék el­mondani. Tudnék találni egész csomó olyan tételt, amelyet nyugodtan lehetne törölni, melynek törlése kevesbbé fájna, amely kevesbbé fontos, kevésbibé elsőrendű . szükségletet elégít ki, e így lehetővé tenné azt, hogy ezek az ösz­szegek a művészet céljaira fordíttassanak. -9

Next

/
Oldalképek
Tartalom