Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. 285 takarítás, amely 2,700.000 pengő megtakarításból ezeknél .a legelemibb szükségleteknél 2,588.000 pengő a törlés. Hol van itt a redukció? A népet továbbra is meghagyni a nyomorban, a tudatlanságban, ott redukálni, ahol a legnagyobb szükség volna arra, hogy az elemi oktatás fokoztassék; redukálni a gyógykezeltetést és úgy eszközölni megtakarításokat, hogy az .amúgy is kevés kórházi ágyak számát 400-zal csökkentik: ez olyan politika, amelyet nemcsak szocialista szempontból kell elítélni, hanem amelyet ^ el kell ítélnie mindenkinek, aki ennek a népnek a boldogulását a szívén viseli. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez végeredményben megtakarítást jelenthet itt, a fővárosnál majd újabb terheket jelent, vagy pedig — amint már említettem — jelenti azt, hogy az^ emberek nem tudnak majd a gyógykezeltetéshez hozzájutni. Amennyire egyoldalú ez a politika az oktatásnál, ugyanúgy kifogásolnom kell azt is, hogy a testnevelésnél olyan szellem jut kifejezésre, amely ellen ugyancsak szót kell emelnünk. Mi nem vagyunk barátai semmi olyan sportnak, semmiféle olyan testnevelésnek, amely primadonnákat tenyészt. En nem tudok lelkesedni és rajongani azokért a futballjátékokért, ahol 22en vagy hányan — nem tudom hány ember kell ehhez a mókához — játszanak és 20.000 a néző, hanem rajongók azokért a sportokért, amelyek nagy tömegeket mozgósítanak, amelyek nagy tömegeket visznek ki tornászni, nagy tömegekkel kedveltetik meg a sportolást, amely sportolás nem abból áll, hogy nézik a lóversenyen, hogyan fut a ló, hanem azt nézik, hogy az illető milyen testi kultúrát tud kimutatni és a sportban ne az legyen a gyönyörűség, hogy az ember azt nézze: 11 bedresszírozott ember hogyan rúg hol a labdába, hol egymás gyomrába, hanem abban gyönyörködik, hogy az ember kinn a szabad természetben, munka után pihenéssel töltve egy napot, visszatérnek újra a munkához és testben-lélekben felüdülve folytatják a napi robotot. Ezért a sportért lelkesedünk mi és ennek a sportnak a szolgálatába állítjuk egyesületeinket, amelyek szerény eszközökkel, üldözés közepette végzik el azt a nagy kultúrmunkát, amely kultúrmunka nem egyszer ilyen összejövetelek, ilyen sportok alkalmával bámulatos eredményeket tudott felmutatni anélkül, hogy rendelkezésre állanának fizetett, hivatásos, úgynevezett sportiparosok, akik ezt mint monopóliumot kezelik és a maguk részére lefoglalják, mint jóljövedelmező állást. Arra kell tehát kérnem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést ebből a szempontból elbírálni, méltóztassék a jövőben a munkássportnak, a nagy tömegsportnak több támogatást juttatni. Ne legyen a sport egyes osztályok, egyes kiváltságos egyesületek monopóliuma, ahol ezeknek a támogatásoknak egyrészét bankettekre, kiküldetésekre, külföldi utazásokra és egyéb, nem a sporthoz tartozó célokra használják fel, amely támogatások lehetnek esetleg jók arra, hogy egyes törzsfőnököket neveljenek ott, akiket bizonyos alkalmakkor az altörzsfőnökök üdvözölnek és körüludvarolnak, de egyáltalában nem szolgálják ezek a tömegsportot és nem viszik előre a sportkultúrát. Sportkultúra alatt én azt értem, hogy nagy tömegeket kiviszünk a szabad természetbe, vonunk el a kocsmától, elvonunk a kártyától, megkedveltetjük velük a természet szépségeit, az^ úszás, tornázás és egyéb sportágak kultiválásával az emberek ezreit és ezreit KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXVI. kapcsoljuk bele az egészséges sportolásba. Nem üldözni kell ezt a törekvést, hanem ellenkezőleg, arra kell törekednie, hogy ez a sport, a tömegnek ez a sporttörekvése a kormány részéről is megfelelő hatósági támogatásban részesüljön. Nem tudom megállapítani a költségvetésből azt, hogy az a munka, amelyet a miniszter úr elkezdett és amelyet a magam részéről helyesnek tartok,hogy tudniillik a Nemzeti Múzeum padlásterében kiképeztetett egy új emeletet és ezzel lehetővé tette azt, hogy a múzeum férőhelyei, elhelyezkedési lehetőségei szaporodjanak, ez évben folytatódik-e, vagy nem. Megnéztem ezeket az építkezéseket és azt láttam, hogy az ember egyszer csak nekimegy a falnak, amely azt a részt elzárja. Ennek a tetőrésznek többi részén az építkezés abbanmaradt, állítólag azért, mert nincsen rá költségvetési fedezet. Ha ez a törlés megtörtént, én ezt a .legnagyobb hibának tartom. Találnék én a kultusztárca költségvetésében egy egész csomó olyan felesleges tételt, amelyeket nyugodt lélekkel törölni lehetett volna és azt senki észre nem vette volna, legfeljebb az az egypár ember, akinek ezek hiányoznának. De hibának tartom, hogyha ez a munka már elkezdődött és részben be is fejeződött, az utolsó részletnél megakadjon és most nincsen lehetőség arra, hogy a Nemzeti Múzeum egész harmadik emelete körben kiépüljön és ezáltal ez a munka befejezéshez is jusson. Remélem, a miniszter úrnak lesz kellő ereje ahhoz, hogy legalább a jövő költségvetésben találjon fedezetet ennek a munkának az elvégzésére, ami nem jelent olyan nagy összeget, de általa mégis lehetővé válik, hogy a Nemzeti Múzeumnak legalább is az értéktárgyai hozzáférhetőbb helyen nyerjenek valamelyes elhelyezést és ne kelljen azokat pincékben és egyéb helyeken eldugva tartani. Még egy szempontot kívánok felemlíteni és ez az, hogy ugyancsak azt látom, hogy a művészet támogatásának tételéből 247.830 pengőt töröltek. Nem tudom, hogy ez mit jelent. Azt jelenti-e, hogy a mi művészeink olyan nagyszerűen boldogulnak, hogy anyagilag valamennyien rendben vannak, vagy pedig azt jelenti, hogy az állam megint azoknak a rétegeknek rovására kíván megtakarítást eszközölni, amely rétegek r a mai viszonyok között a legjobban vannak ráutalva arra, hogy anyagi támogatásban részesüljenek? Ma, amidőn a középosztály vásárlókópessége lecsökkent, amidőn az úgynevezett műpártolók száma mindinkább kisebb és^ kisebb lesz, amikor azt látjuk, hogy a festőknek a legszomorúbb anyagi körülmények között kell tengetniök életüket, azt az összeget, amely a költségvetésben erre fel volt véve. egynegyedmillió pengővel redukálni hibának tartom. Ez a magyar kultúra rovására megy. (Ügy va/n! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetett volna bárhol törölni és én rá tudnék mutatni... (Felkiáltások jobbfelől: Hol?) Ha időm volna, rá tudnék mutatni egy csomó tételre... .(Kornis Gyula: Melyek azok?) Méltóztassék lehetővé tenni, hogy félórával tovább beszéljek, akkor fel fogom sorolni ezeket a tételeket. De félóra alatt csak azt tudom elmondani, amit én szeretnék elmondani. Tudnék találni egész csomó olyan tételt, amelyet nyugodtan lehetne törölni, melynek törlése kevesbbé fájna, amely kevesbbé fontos, kevésbibé elsőrendű . szükségletet elégít ki, e így lehetővé tenné azt, hogy ezek az öszszegek a művészet céljaira fordíttassanak. -9