Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
286 * Az országgyűlés képviselőházának Mindjárt tudnék egy összeget: a nem állami iskolák támogatására 637.000 pengővel többet vett föl a miniszter úr, (Komis Gyula: Az a tanítók búzavalutája!) mint a múlt évben. Ebből a 637.000 pengőből méltóztassék 247.000 pengőt elvenni és méltóztassék azokat az egyházakat kötelezni ezeknek az összegeknek előteremtésére, amely egyházak (Jánossy Gábor: Koldusszegények!) éppen ezen összeg felemelése következtében mentesülnek ezeknek a költségeknek fizetése alól. De bocsánatot kérek, a nem állami iskolákat 637.000 pengővel támiogatni (Jánossy Gábor: Bár többel támogatná!) és redukálni a költségeiket az állami iskoláknál, az^eleini iskoláknál, a polgári iskoláknál, a művészektől pedig elvonni 247.000 pengőt; ez legalább is nem valami nagy szociális érzékre vall, különösen most, amidőn kétszeresen szükség volna arra, (hogy az állam minden téren megtegye kötelességét. Az államinak, fokozottabb mértékben kellene most képvásárlásokkal foglalkoznia. A képvásáiiásoknái ugyancsak arra kérem a miniszter urat, ne adjon .egyes festőiparosoknak monopóliumot arra, hogy csak Őtőle vásároljanak és ne legyenek itt csak bizonyos irányzatok, amelyeknek képeit és műveit vásárolja meg a kormány, hanem a kormány vásárolja meg mindazokat a 'műveket, amelyek tekintet nélkül arra, hogy mely irányzathoz tartoznak. (Jánossy Gábor: Úgyis azt teszi!) Ha a régi festők az új irányzatokkal nem tudnak megbarátkozni, az lehet r egyéni hiba, vágy baj, hogy az illetők koruknál vagy egyéb fogyatékosságuk folytán nem tuldínak megbarátkozni az új irányzattal; lehet, hogy a régi irányzat mellett is tudtak szépet ós jót produkálni. Egy pillanatra sem akarom lebecsülni azt, ami ezen a téren a múltban megvolt, de ugyancsak hiba volna lebecsülni az új művészetet és hiba volna azt mondani, hogy ennek aiz új művészetnek irányzata olyan, hogy ne méltassa segítségre az állam. Csak a köizönség érdeklődésére hivatkozom. A közelniultbani volt egy kiállítás az Ernst-múzeumban, ahol Aba-Novák Sándor festőművész és Pátzay Pál szobrászművész állította ki műveit, s az utóbbi években nem volt olyan sikere egy kiállításnak sem, mint amilyen sikere ennek a kiállításnak látogatottság tekintetében és a sajtóban megjelent kritikák alapján, valamint részben a vásárlásoknál is megmutatkozott, amely bármilyen szerény volt, de mégis magasabb volt és nagyobb érdeklődést váltott ki mint talán más művészek képei. Ez bizonyítja azt, mennyire helyesen és mennyire jól értékeli a közönség a komoly művészetet. Ha az állam szükségesnek tartotta, hogy ezek egyikétmásikát támogatásban részesítse, akkor azért, mert egyes uraknak ez nem tetszik és egyes urak ez ellen hangulatot keltenek. Ibiba volna azt mondani, hogy az állami képvásárlásokból pedig ezt az irányzatot ki kell zárni. Ezekben voltam bátor azok köiziött a szűk határok között, amelyeket a házszabályok megengednek, a költségvetés kultusztárcájával szemben kifogásaimat összefoglalni. Ezek elég súlyos érvek ahhoz, hogy ne fogadjaimi el a költségvetést. Állásifoglalásomat csak megindokolom azzal, amit elmondottam, és kérem a miniszter urat. vegye figyelembe ezeket a szempontokat és ne a polgári iskoláknál, ne az állami elemi iskoláknál igyekezzék megtakarításokat eszközölni, ihanemi egyéb területeken és igyekezzék több összeget fordítani az általános kulturális célok elérésiére. 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok? Esztergályos János jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Kun Béla: Tan áosikozó képességet!) Mindenekelőtt kérem a tanácskozóképesség megállapítását. (Gaal Gaston: Szemmel látható.) Elnök: T. Képviselőház! A képviselő úr házszabály szerűen előterjesztett kérelmét tudomásul veszem. A házszabályok 128. §-ában foglalt intézkedéseket meg fogom tenni. Addig^kérem a képviselő urat, méltóztassék -beszédét megkezdeni. (Kun Béla: Hol vannak a íbuzgó honatyák? — Patay Gyula: Itt vagyunk, mi a kifogása?!) Bródy Ernő: Azt hiszem, ebben a közoktatási vitában, amely kifejlődött, egy dologban teljes egyhangúság jelentkezett. Akik védték és akik támadták a jelenlegi állapotokat, egyben minden oldalról megegyeztek és ez — le kell szögeznem — a népiskolák szükségessége. (Kun Béla: Helyes! Több népiskola és óvoda kellene!) Ezen a ponton nincs köztünk differencia. Mindenki, aki ennek az országnak fia, aki szívén viseli ennek az országnak érdekét, megegyezik abban, hogy a népiskolákat itt fejleszteni kell, (Halljuk! Halljuk!) mert a népiskola a kezdete és természetes előmozdítója minden későbbi intelligenciának. (Pakots József: Hol a miniszter úr? — Patay Gyula: Hol az ellenzék? — Pakots József: Itt van! Teljesíti kötelességét!) T. Képviselőház! Szerintem az a legelemibb kötelessége az országnak, hogy minden fiát abba a helyzetbe hozza, hogy a nép a műveltség legelemibb feltételeit megszerezhesse magának. (Ügy van!) Erre szükségesek a népiskolák. A népiskolák következményeikben is, ha nemcsak a technikai és ismeretműveltséget, hanem a lelkiműveltséget is megadjak azoknak, akik odajárnak, talán meg tudják előzni azokat az eseményeket, azokat a jelenségeket, amelyeket szomorúan észlelünk napról-napra. Mert ezzel kapcsolatban fel akarom említeni azt, hogy manapság nemcsak harmincéveseknek van problémájuk, hanem én egy másik problémát is látok; a húszévesek problémáját. Látom az erkölcsök teljes eldurvulását, (Ügy van! jobbfelől.) elvadulását, nemcsak gazdasági okokból, — mert a munkanélküliségnek gazdasági okokból eredő következményeit megértem, megértem, hogy a munkanélküliségnek imilyen kirobbanásai és rombolásai vannak — de csakis a lelkiműveltség hiányával tudom magyarázni azt, hogy itt egymásután... Elnök: A képviselő úr beszédének félbeszakításával elrendelem a jelenlévő képviselő urak megszámlálását. A jegyző úr lesz szíves ezt foganatosítani. Urbanics Kálmán jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket): 33. Elnök: E Ház nem tanálcskozóképes, enta elfogva az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Elrendelem a jelenlévő képviselő urak megszámlálását. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a megszámlálást foganatosítani.
