Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

22 Az országgyűlés képviselőházának gal szemben döntő jelentőséggel esik a latba és arra utal bennünket, hogy keressük a Franciaországgal való megértő baráti kapcsolatot. T. Házi Nekem az a meggyőződésem, hogy az Anschluss kérdéséből adódó diplomáciai zavarban — így jelölöm azokat az ő szempontjukból nem kívánatos megnyilatkozásait a kisentente politikusainak — nekünk meg kellett volna ragadni — mint mondottam — a közeledés alkalmát, és ezt elmulasztottuk! Ennek a mulasztásnak következtében erősödött meg rendkívülien Csehország diplomáciailag; ezen mulasztás következtében szilárdult meg Benes külügyminiszter pozíciója Franciaországban. Azt hiszem, hogy ezekkel a tényekkel a reálpolitikusnak számolnia kell és számolnunk kell azzal, hogyha Franciaországgal meg akarjuk magunkat értetni, nekünk az ő politikai exponenseit kellőképpen kell mérlegelnünk és értékelnünk. Nem szabad, hogy érzelmi momentumok homályosítsák el ítéletünket és nem szabadj hogy szívünk legyen döntő akkor, amikor reálpolitikai, célokról van szó. Az a meggyőződésem, hogy ma mi Csehország megkerülésével nem juthatunk soha abba a helyzetbe, hogy Franciaországgal megértést találjunk. (Gáspárdy Elemér: Dehogy nem!) Én éppen ezért szükségesnek tartom hangoztatni azt, hogy nem hiszem, hogy a kisentente — megerősödése dacára is — a középeurópai gazdasági helyzet felett úrrá tudhatna válni; nem hiszem, hogy a kisentente politikája alkalmas lehessen arra, hogy a kisentente-államok gazdasági krízisét fel tudja tartóztatni és ennél az oknál fogva meg vagyok győződve arról, hogy a^ kisentente politika éppen úgy. amint dezavuálta önmagát a benne résztvevő államok által az Anschluss kérdésének kirobbanásakor, dezavuálni fogja magát most is az ujabb, szorosabb összefogásnál. Ahhoz azonban, hogy komolyan remélhessük Franciaország megértését, elsősorban olyan politikai álláspontot kell '* elfoglalnunk és hirdetnünk, amely ott szimpátiával találkozik. A francia diplomácia legelső követelménye a sécurité, a biztonság. Ezt a securitét, ezt a biztonságot a francia politikusok úgy képzelik, úgy értelmezik, hogy a német túlsúllyal szemben meg kell védeniök a maguk nemzetét, a maguk államát. Amíg tehát nálunk bárki is, általam teljesen érthetetlen okoknál fogva, kacérkodik Németországgal és német szimpátiákat hirdet, addig Magyarország nem juthat abba a helyzetbe, hogy Franciaország szimpatizáljon vele. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Bogya János: Befejezem. — Különben is Magyarország testéből szomszédaink kihasítottak területeket, de mint ellenségeink. Egyedül Ausztria volt az, amely az ellenség kezéből fogadott el tőlünk területet. (Pintér László: Francia nyomásra! — Zaí és ellenmondások.) A németségnek ma módjában állna a deutsche Freue jegyében ezt a területet nekünk visszaadni. Amíg a németség ragaszkodik ahhoz a területhez, amelyet tőlünk a legerkölcstelenebb formában rabolt el, addiig meggyőződésem szerint Magyarország számára erkölcsi lehetetlenség a németbarát politika, addig számunkra nem lehetséges, hogy mi Németországgal a bizalom alapján keressük a kibontakozás útját. Elnök: Szólásra következik?. Gubicza Ferencz jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az az általános feszültség, amely Európában van, rész500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. ben azoknak a helytelen külpolitikai intézkedéseknek következménye, amelyek alatt Európa népei élnek. A békaszerződések nem jelentenek egyúttal békét és azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy látszólag béke van, mégis az egyes nemzetek közt mély ellentétek vannak. Nemcsak ellentétek vannak a legyőzött és a győző államok csoportja közt, hanem ellentétek vannak az úgynevezett győző államok csoportjai között is, amit látunk abban a mérhetetlen nagyarányú felszerelésben, amelynek súlya alatt majdnem minden állam elvérzik. Ezek a békék azért nem jelentenek békét, mert ezek nem a népek együttes hozzájárulásával jöttek létre, hanem hatalmi szóval köttettek és mindlen állami, amely ilyen békeszerződést kénytelen volt aláírni, aláírta ezeket a szerződéseket, mert nem volt más választása. Hiszen láttuk, hogy a németekkel szemben a Kuhrviidék megszállásával milyen eszközökhöz folyamodtak. Nem volt tehát más választás, de mindenki azzal a tudattal írta alá ezt a békét, hogy az nem jelent békét örök időre. Mi a magunk álláspontját ezekben a kérdésekben már számtalanszor leszögeztük. Leszögeztük itt a Házban, leszögeztük kongresszusainkban. De leszögezte a szocialista internacionálé is a maga álláspontját, amiídőn kifejezésre juttatta azt, hogy csak olyan békét ismer el, amely a népek önrendelkezési joga alapján jött létre, ahol a területek hovatartozandósága tekintetében népszavazás döntött. Ezen az állásponton állunk ma is és azt mondjuk: nem lehet népeket akaratuk ellenére fegyveres hatalommal más államterületekhez kényszeríteni és csatolni, főleg r akkor, amikor azoknak nyelve és gazdasági érdekei teljesen ellentétesek azoknak a területeknek érdekeivel, ahová csatolták őket. Ez a béke és azok az államok, amelyeket létesítettek, részben katonai szempontból, főleg azonban gazdasági szempontból teremtettek meg. Hiszen látjuk, hogy a franciák milyen nagy súlyt helyeztek arra, hogy a ruhrvidéki szénbányákat és vasbanyákat meg tudják maguknak szerezni, és nem véletlen intézkedés az, hogy a saarvidéki bányák ,még ma is francia megszállás alatt vannak, holott a franciáknak már elegendő szenük van, annyira elegendő, hogy a behozatalt már lényegesen csökkentették, majdnem a minimumra. Ha megnézzük a háború utáni térképet, főleg azt a térképet, amely Németország mai területét ábrázolja, csodálkoznunk kell, hogyan tudtak épeszű emberek ilyen országhatárokat megállapítani, s ha^ utódaink egyszer majd megnézik ezeket a térképeket, valószínűleg nem fogják tudni magyarázatát adni annak, hogy miféle bölcs intézkedés volt az, amely egy országot egyik részén kettészelt úgy, hogy az ország egyik részéből a másikba osak útlevéllel és vízummal lehet utazni, vagy pedig tengeren hajóval lehet menni. A világpolitika legcsodálatosabb és legőrültebb intézkedései közé tartozik az úgynevezett danzigi korridor létesítése, amely méig lengyel szempontból sem

1 indokolt, és amely állandó veszedelmet jelent a békére és állandó izgató anyagot a két állaim között. S ha ma Németország minden pártja pártkülönbség nélkül kijelenti azt. hogy ők az országhatárokat Nyugat felé véglegesnek tekintik, teljesen megértem, bia viszont azt mondják, hogy a keleti határokat nem tekintik véglegeseknek, mert épeszű emberről nem lehet feltételezni azt, hogy elismerjen olyan határokat, aimilyen határokat Németország keleti részén teremtet-