Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
Az országgyűlés képviselőházának 50, arról, hogy a szülők szövetsége, amelynek imár Angliában és Amerikában milliószámra vannak tagjai, alkalmas arra, üogy itt Magyarországon is megerősítsük és így a léleknevelésre is gondot foríthassunk. {Helyeslés a jobboldalon.) Sokat lehetne mondani, de miután .nincs itt a miniszter úr, nem mondom el. Itt kérem a miniszter urat, figyeljen erre a magyar szülők szövetségére és kérem fordítson erre legalább annyi áldozatot, hogy a szülők lapját megindíthassuk, terjeszthessük az ország minden kisés^ nagyvárosában, községében, hogy így propagálhassuk a szülőknek a gyermeknevelésre való tanítását. Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon é$ a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt! Ki a következő szónoki Urbanics Kálmán jegyző: Keisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! A földmívelésügyi tárca vitájában inkább csak közbeszólások alakjában esett szó a turisztika kérdéséről. A földmívelésügyi miniszter úr nyilatkozatai alapján kénytelen vagyok a turisztikával a kultusztárca költségvetési vitájában foglalkozni, mert amit ebben a kérdésben a földmívelésügyi miniszter úrtól hallottunk, az sem nem megnyugtató, sem nem kielégítő, abból világosan kitűnik a különböző vadásztársulatoknak és általában a vadászok ügyének előtérbe helyezése. En a magam részéről vagyok olyan vakmerő, hogy feltételezem, hogy a kultuszminiszter urat ez a kérdés mégis inkább fogja érdekelni és más szempontból fogja bírálni ezt az ügyet, mint a földmívelésügyi miniszter úr. Ezért tehát néhány kérdést intézek a kultuszminiszter úrhoz, amelyekre remélhetőleg megnyugtató módon válaszolni is fog. A földmívelésügyi tárca vitájában különböző megnyilatkozások hangzottak el egyes képviselőtársaim részéről is, akik igyekeztek kimutatni, hogy a vadászat szent és sérthetetlen, mert hiszen az nemzeti vagyont jelent. Ehhez a felfogáshoz csatlakoznak a vadásztársulatok képviselői, akik újságcikkekben igyekeznek kimutatni azt, hogy a vadászat nemzeti vagyont jelent, mert külkereskedelmi mérlegünket évente egymillió pengővel javítja meg. En ezt a két dolgot nem látom egymással szembenállónak, t. Képviselőház! Megengedem, hogy a vadászat külkereskedelmi mérlegünket egymillió pengővel javítja, tekintettel azonban arra, hogy a vadászatból folyó egymillió pengős jövedelem főként és elsősorban a síkságokról, a nyúlvadászatból ered, — mert hiszen komoly kivitelünk nem a szarvasból, a vaddisznóból, nem az erdei vadakból, hanem a nyúlállományból származik, a nyulaknak túlnyomó nagyrészét pedig a sík területeken ejtik el — a turisztika ügyét nem lehet ezzel az érvvel komolyan megtámadni, mert hiszen .a turisztika nem a sík területekre, nem a mezőgazdasági területekre, hanem az erdei területekre esik. En tehát a magam részéről nem fogadhatom el azt az érvelést, hogyha a turisztikát bizonyos komolyabb támogatásban részesítenők, ez külkereskedelmi mérlegünk rovására történnék. Az anyagiakon kívül még eléggé nem méltányolható nagy szempont a közegészség kérdése is. Ebben az országban, ahol a közegészség'/>. ülése 1931 május 18-án, hetfón. 273 ügyi intézmények amúgy is meglehetősen hiányosak még, a közönségnek az a törekvése. amelyet az utóbbi időben örömmel tapasztalhatunk, mindenesetre hézagpótlást jelentene a közegészségügy terén. A turisztika Magyarországon ezideig meglehetősen elhanyagolt valami volt, a közönség nem értékelte a turisztikát, az utóbbi időben azonban örvendetes fejlődés mutatkozik ezen a téren, úgy, hogy a városok lakosai, de ma már azt tapasztalhatjuk, hogy a falvak lakosai is foglalkozni kezdenek turisztikával. Azt látjuk, hogy a földmíves közönség, amely eddig nem törődött azzal, hogy van imitt-amott egy szép hely, fürdőhely, ma elmegy a másik vármegyébe kocsin, mezei munkával foglalkozó emberek, kisgazdák, földmívesek felkeresnek egy-egy fürdőhelyet, olcsó helyet és érdeklődnek a turisztika iránt, kirándulások iránt, amit eddig nem volt módunkban tapasztalni. Amikor mindnyájan tudjuk és a vadászérdekeltség sem tagadhatja, hogy a szabad levegőn, különösen pedig az erdőben való tartózkodás milyen egészségügyi előnyt jelent a közönség számára, akkor ezt a fejlődést eléggé f felbecsülni nem lehet. Hiszen maguk a vadászok is a vadászattal való foglalkozás szükségességét és fontosságát nemcsak ennek hasznosságával indokolják, hanem annak az egészségre való előnyös befolyását is hangoztatni szokták. Kétségtelen tehát, hogy most, amikor Magyarországon már mintegy 35.000 ember foglalkozik turisztikával, ez már nemzeti üggyé kezd avanzsálni és minden módon igyekeznünk kellene, hogy előmozdítsuk azt, hogy még újabb ezrek és tízezrek kapcsolódjanak bele ennek a sportnak művelésébe, hiszen, ha a városi irodák és műhelyek porral, piszokkal telt levegőjében dolgozó ezrek és tízezrek hetenként egy napon, vasárnap vagy egy ünnepnap alkalmával kijuthatnak a^ szabad levegőre, az erdő csöndjébe, ezzel egészségük ápolására kétségtelenül sokkal többet tettek, mintha ezt a napot a városok piszkos levegőjében, mulatóhelyen vagy bármilyen más szórakozóhelyen töltenék el. Egészségügyi szempontból is eléggé fel nem becsülhető érték tehát ma már Magyarországon a turisztika. Vannak nagyon komoly egyesületeink, amelyek ezzel foglalkoznak, amelyek ezreket soroznak ma már tagjaik sorába és nagyon komolyan, nagyon becsületesen művelik a turisztikát. A Magyar Turista Szövetség, mint az állam ajtai is elismert, szinte bizonyos kedvezményekben részesített szövetség működik ezen a téren, azonkívül van munkásegyesület is, amely szintén nagyon komolyan és számbavehetőexi foglalkozik a turisztikával. Amikor tehát a közönség, a társadalom magától ki tudta már fejleszteni bizonyos komoly színvonalra a turisztikát, akkor indokolt, és itt az ideje, hogy a kultuszminisztérium, amelykétségtelenül kell, hogy felülálljon, a földmívelésügyi minisztériumon a nimródizmussal szemben annál a hivatásánál fogva, amelyet be kell töltenie, erélyesebben beleavatkozzék ebbe a kérdésbe. Más országokban azonkívül, amit eddig elmondtam, óriási nagy súlyt helyeznek a turisztikára, a sportnak eme ágára azért, mert nemzetgazdasági szempontból is nagyon sokat JC' lent. Vannak országok, amelyekben, mint méltóztatik tudni, az idegenforgalom úgyszólván főkereseti forrását jelenti egyes néprétegeknek, Svájc, Olaszország és a világ több táján különböző országok, amelyeknél az idegenforgalom elmaradása nemzeti katasztrófát és közgazdasági katasztrófát jelentene. Vannak országok,
