Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

274 Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. amelyekben a sport s különösen a turisztika és idegenforgalom következtében egészen új közületek, községek és városok alakulnak ki lassan és be lehet bizonyítani, hogy ez az új alakulás, ez az új fejlődési folyamat éppen a turisztika által előmozdított idegenforgalom következtében jött létre. Magyarországon ezzel szemben azt látom, hogy még azt is, ami eddig volt és van, bizonyos alkalommal és bizonyos érdekek szempontjából tönkreteszik, agyonverik. Legyen szabad hivatkoznom a Lillafüred mellett létező Hámor 'községre, amelyet a lillafüredi elhibázott szállópolitika következtében a földmíyeíésügyi minisztérium tönkretett. Ezt a hibát és hiányosságot mindenképpen pótolnia kell a kultuszminiszter úrnak. Az idegenforgalom ma már nem olyan könnyen kezelhető kérdés, azzal tehát a kultuszminisztériumnak komolyan foglalkoznia kell. Nálunk egy egészen furcsa felfogás alakult ki ebben a kérdésben az utóbbi időben. Azelőtt senki sem törődött vele, de amióta bizonyos társadalmi rétegek a saját maguk erejéből áldozatkészségéből és a turisztika hasznos, üdvös voltának felismerése következtében jelentős eredményeket, sikereket értek el, azóta megmozdult egy ellenérdekeltség, amely a turisztikát mindenképpen igyekszik kompromittálni és korlátozni. Be akarják bizonyítani a közönség előtt, hogy a turisták jogtalanul lépnek idegen területekre és igyekeznek az állami területeken lévő vadászbérletek sérelmét kimutatni. Nagyon érdekes, ami ebben a tekintetben a magyar turisták lapjában — amely a magyar turistaszövetség lapja — megjelent, tehát nem olyan forrás, amelyet a t. túloldal, esetleg nem venne szívesen. A magyar turistaszövetség lapjában jelent meg nemeskéri Kiss Gézának, a királyi vadászterületek fővadászmesterének nyilt levele, amelynek egy részét leszek bátor felolvasni. Ebben a cikkben azt mondja (olvassa): «Golyóval vadászunk ám az erdőben, nem madársöréttel; olyan golyóval, amilyen a katonafegyver golyója. Már pedig ezer és egy az óvintézkedések száma ott, ahol katonai lőgyakorlatok vannak. Mi lesz, ha baj történik? Az illető egyszerűen azzal áll elő, hogy: vadra lőttem, embert találtam.» Majd tovább így folytatja (olvassa): «Nagyon nehéz lesz azt kérem bebizonyítani, hogy nem véletlen szerencsétlenségről van szó; az elkeseredés igen rossz tanácsadó, az évszázados fák nem beszélenk, ők megőrzik a titkot.» A szerkesztő ennél a bekezdésnél csillag alatt azt a megjegyzést teszi, hogy: ha ugyanerre mi hívnók fel az igen tisztelt fővadászmester úr figyelmét, mindenki azt mondaná majd, hogy ez az út Moszkvába vezet. Az én felfogásom szerint ez nem Moszkvába vezet, hanem olyan helyzetbe, amelyet a közönségsémiképpen nem fog tűrni és az ilyen fenyegetőzéseket és direkt gyilkosságra való útmutatást nagyon erélyesen fogja visszautasítani. Nagyon különös, nagyon szenzációs, hogy éppen a királyi vadászterületek fővadászmesterének szájából, tollából hangzik el ilyen felhívásszerű figyelmeztetés, részben a turisták számára, hogy vigyázzanak, mert hiszen az évszázados fák nem beszélnek, amikor oldalba lövik őket; részben pedig mintegy keringőre való felhívás a vadőrök és vadász urak számára, hogy íme, így is lehet elbánni a turista közönséggel. Ennek a felhívásnak mintegy természetes következményét látom: egy másik esetben, amikor a tilos utat úgy jelölik, hogy az egyik fatörzsön, úgy, amint az a villanyoszlopokon szokott lenni, halálfejes figyelmeztető tábla van, amely jelzi, hogy itt tilos a turisták számára az út. Ha e kettőt egybevetem, akkor azt is megállapíthatom, hogy az e fajta, nemeskéri Kiss Géza-féle felhívásoknak íme, már a gyakorlatban is kezd az eredménye mutatkozni, mert bizonyos területeken már halálfejes tábla jelzi, hogy: vigyázz, erre ne menj, mert itt oldalba lőhet valaki és az évszázados fák megőrzik a titkot. En tehát a magam részéről nagyon szükségesnek tartanám, hogy a kultuszkormány figyelmét felhívjam erre a kérdésre és remélem, hogy a kultuszminiszter úr fog valamit cselekedni ebben a kérdésben. Túlságosan sokat nem remélek tőle, de legalább annyit mégis, hogyha egy turista véletlenül olyan területre vetődne, tévedne, ahol a vadász urak érdekeit megsértené, talán a kultuszkormányzatnak mégis lesz annyi ereje, hogy annak bekövetkeztét meg tudja akadályozni, hogy az évszázados fák titoktartására legyen szükség. T. Képviselőházi Ha a Magyar Turisták Lapját átnézem, akkor abból azt kell látnom, hogy a magánbirtokokban lévő nagyon szép területek, a turisztikára legalkalmasabb területek, az idegenforgalom idevonására legalkalmasabb területek vannak elzárva. Természetes, hogy a magánbirtokban lévő területek elzárását kevésbbé kritizálhatom, azonban ebből a lapból meg tudom azt is, hogy a túlnyomó, nagyrészben állami birtokban lévő Bükkhegységnek is a legszebb tájai, — itt vannak a lapban a fotográfiák — vannak elzárva az idegenforgalom, a. turisztika elől. A magam részéről az eddig elmondottak alapján nyugodtan állíthatom, hogy ez így nem fog jóravezetni és előbb-utóbb olyan határközi összeütközések fognak ebből támadni, amelyeknek a kultuszkormány nem fog nagyon örülni. Egy kivezető utat látok ebből: ha a már régen beígért turista törvényjavaslatot a kultuszkormány előterjeszti. Ebben a törvényjavaslatban tisztázni lehetne mindazokat a kérdéseket, amelyek a vadásztársulatok és a turistatársulatok között fennállanak. Nem akarom azt mondani, hogy nem fordult elő, hogy a turisták a magánvagyonban kárt tettek, nem mondom, hogy nem fordult elő soha, hogy bizonyos meg nem engedett viselkedés következtében imitt-amott szórványosan elpiszkolják a területet, vagy valami olyan kifogásolható cselekmény történik, hogy felesleges lármát csapnak ott, ahol ezzel esetleg jogos magánérdekeket sértenek, ezek az esetek szórványosan megtörténhettek, nem mondom, hogy nem történtek meg, azonban nekem, aki magam is foglalkozom turisztikával, aki sokszor vagyok ebben a társaságban, az volt a tapasztalatom eddig, hogy a közönségnek éppen az a része foglalkozik turisztikával, amely már eléggé intelligens ahhoz, hogy azokat a bizonyos jogos magánérdekeket ne sértse. így tehát azt hiszem, hogy egy okos törvényjavaslatban könnyen össze lehet egyeztetni a két érdekeltség, a két társaság érdekeit és ebben az esetben azután talán mégsem kerül sor arra, hogy a turistaközönséget esetleg így, bizonyos urak által felheccelt erdő védek, vagy vadász urak oldalbalövöldözzék, mert nagyon félek, hogy ez lesz ennek előbb-utóbb a természetes következménye. T. Képviselőház! Miután a magam részéről eddig úgy láttam, hogy a kultuszminisztérium a turisztika kérdésével sem foglalkozott meg-