Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 21 bír tényleges életerővel, ha az a gazdasági élet szempontjából is kifogástalan, ha a gazdasági élet érdekeivel is teljesen korrespondál, ha gazdasági jövője is van annak az alakulatnak. Jól tudjuk, hogy a dunai konföderáció tulajdonképpen Csehország gazdasági szupremáciájára volt felépítve. Az egész elgondolás alapját a cseh gazdasági túlsúly képezte, amelylyel Cseh-Szlovákia abban az időben tényleg bírt Közép-Európában. Annál csodálatosabban kellett, hogy hasson mindenkire az a tény, hogy éppen Csehországban, ebben a sok nemzetiségű államban a társadalomnak rétege, amely elsősorban volna hivatva az állameszme érvényesítésére és a politikai erő reprezentálására, a cseh agráriusok voltak azok, akik tiltakoztak az ellen, hogy Csehország agrárállamokkal fűzze szorosabbra a maga gazdasági kapcsolatait, akik kifejezték azon gondolatukat, hogy az ő érdeküknek sokkal inkább felelne meg az, ha Cseh-Szlovákia egy ipari állammal fűzné szorosabbra a maga kapcsolatait. Ez a tény mindenkinek napnál világosabban kell hogy mutassa, bizonyítsa azt, hogy Cseh-Szlovákiában nincsenek meg a pszichológiai attribútumai az államot alkotó, az állam fenntartására hivatott nemzeti rétegnél annak, hogy a dunai konföderáció politikáját továbbra is hatállyal, kilátással lehessen folytatni. Magyar szempontból ez az a lényeges, történelmi jelentőségű változás, amelynek fontosságát nem lehet eléggé kiemelni. Szerény véleményem szerint akkor, amikor világossá vált az, hogy a francia koncepció elsősorban éppen a cseh nemzetiek által diszkreditáltatott, hogy a dunai konföderációt éppen a cseh nemzetiek mondották nem kívánatosnak és ezzel tették lehetetlenné az egész elgondolást, adódott Magyarország számára az az alkalom, hogy olyan elgondolást prezentáljon, amely szimpatikus lehet egész Európának, amely a béke jegyében a gazdasági konszolidáció magvát képezi Kelet-Európában és amely megértésre és szimpátiára kell, hogy számítson épúgy Franciaországban, mint talán Közép-Európa népeinél is. Nekünk mindig az volt a legnagyobb politikai .gyengeségünk, hogy a szomszéd államokkal, azoknak tényleges külpolitikai helyzetével nem számoltunk eléggé, hogy nem honoráltuk eléggé azt a jelentőséget, amellyel ezek az államok a nemzetközi életben bírnak. Mi ab ovo bizonyos elzárkózást tanúsítottunk velük szemben. Nem tudom, helyes-e ez a kifejezés, mert a kormánynál volt közeledési szándék, de ez a közeledés mégis nem volt annyira reális", nem volt annyira megfogható, mint amennyire annak szerény véleményem szerint lennie kellett volna. Ha tisztában vagyunk jelenlegi problémáink súlyával, nemzeti jövőnk szempontjából való jelentőségével, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy Magyarországnak ma nincs aktuálisabb problémája, mint a hitel kérdésének kellő rendezése, megfelelő kivitel kellő biztosítása. Mindkét probléma elsőrangú és elsőrendű diplomáciai kérdés, amely csak a külpolitika eszközeivel oldható meg, amelynek eredményei csakis külpolitikai úton biztosíthatók. Éppen ezért, ha ebből a szempontból vizsgáljuk Magyarország jelenlegi nemzetközi helyzetét, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy diplomáciánknak eddigelé nem sikerült az Európában ezidőszerint gazdasági hegemóniát gyakorló Franciaországgal a megértés politikáját inaugurálni. Tudom és tisztában vagyok vele, hogy nagyon nehéz egy nagyhatalom diplomáciai koncepcióival szemben egy új irányt állítani oda olyképpen, hogy az a nagyhatalom azonnal meg legyen nyerve ennek az új koncepciónak, de ab ovo nem szabad arra az álláspontra helyezkednünk, hogy a diplomáciai helyzet olyan, hogy az kizárja számunkra a Franciaországgal való megértést. Báró Láng Boldizsár igen érdekes felszólalásából, amelyben nagyon hasznos adatokat bocsátott mind a parlament, mind a magyar közvélemény rendelkezésére, mindnyájan láthattuk azt, hogy Franciaországban is megváltozott már a mentalitás, hogy Franciaország is tisztában van azzal, hogy az a konszolidáció, amelyet Közép-Európában tíz év alatt nem tudott megteremteni, az eszközök rosszasága miatt nem volt megteremthető. Franciaországban tehát már széles körökben hódít tért a politika revíziójának gondolata,^ annak a szükségességnek érzete, hogy Közép-Európa jövőjét a történelmi tanulságok alapján, a történelmileg igazolt erők figyelembevételével lehet csak igazán biztosítani. Ennek a felfogásnak, ezeknek a hangoknak mindenki ^ előtt bizonyítaniuk kell azt, hogy igenis reálpolitikai alap van arra, hogy mi arra gondolhassunk, hogy Franciaország Magyarországot kellőkénnen — máskép, mint azt eddig tette — fogja tudni a jövőben értékelni. Amikor az Anschluss-kérdés felvetésének kapcsán a francia érdekekkel merőben ellentétes megnyilatkozások hangzottak el a kisentente számos politikusa részéről, akkor lett volna helyes az én meggyőződésem szerint azt a hangot ütni meg, amely Franciaországban a diplomáciának ebben a kaotikus állapotában tényleg visszhangra számíthatott, visszhangot remélhetett. T. Ház! Véleményem szerint ezt az alkalmat elmulasztottuk volt. Ezért ma újból csak alaposabb és csak távolabbra tekintő, távolabbi eredményekre reményt nyújtó diplomatikával remélhetjük azt, hogy a Qui d'Orsay meg fogja érteni Magyarország aspirációit, Magyarország politikai felfogását. Nekünk hangsúlyoznunk kell azt, hogy bennünket Franciaországtól semmi egyéb nem választ el, mint egy politikai elgondolás, egy olyan politikai elgondolás, amelyet az idő igen diszkreditált. A gondolatok jönnek és mennek és ennek alapján ma minden jogos reményünk megvan arra, hogy a gondolatoknak Franciaországban a mi érdekünkben kell megváltozniok. Franciaország tisztában keik hogy legyen azzal, hogy Magyarország geográfiai fekvésénél fogva azon gazdasági koncepciók tekintetében, amelyek Európában ezidőszerint küzdenek egymással, milyen döntő jelentőséggel bír, mert hiszen ha Magyarország csatlakoznék a^ német-osztrák unióhoz, ez geográfiai okoknál fogva eldöntené Kelet-Európa gazdasági sorsát. T. Ház! Ilyen körülmények között nem lehet eléggé aláhúzni azt, hogy Magyarország magatartásától függ az, hogy Franciaországban megtaláljuk .azt a megértést, amely elsősorban hiteligényeinket van hivatva kielégíteni. Márpedig a gazdasági élet mai formájában pénz nélkül a gazdasági célok nem lévén megvalósíthatók, Magvarország gazdasági téren előremenni csak akkor lesz képes, ha mindenekelőtt kellő hitelt tud éppúgy az államháztartás, mint a magángazdaság számára biztosítani. Ez az a. gazdasági ok, amellyel szemben érv nem állhat fenn, amely Németország-