Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 50 den iskola dologi kiadása a helyi érdekeltsé­gek által a községi háztartás keretén belül fe­dezendő. Azt hiszem, az olyan egyszerű radikális megoldás, amely minden ilyen szégyenletes ál­lapotot egy csapásra megszüntet, mert az, hogy melyik zsebéből vesszük ki az adózónak az iskolafenntartási költséget, az államra nézve is közömbös, de pláne közömbös az adózóra nézve, A fődolog az, hogy azt lássa, hogy ezen a címen, ezen kötelezettség címén arányosan és egyenlően van megterhelve és a hitvallásos iskolai tanító azt lássa, hogy neki nem kell irigyelnie állami kollégáját, aki min­den hónap elsején szabályszerűen megkapja fizetését, míg ő hónapokon keresztül kényte­len a leglealázóbb formában az életlehetősége­ket előteremteni. Ezt mind megoldja ez a rendezési mód és nálunk nem is segíthet más, mint ez a két­irányú rendezés. Most megvan rá a nagyon kedvező alkalom. A belügyminiszter úr szán­dékozik jönni a községi háztartások rendezé­séről szóló törvényjavaslattal s ebben a tör­vényjavaslatban hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az iskolák dologi kiadásai tekintetében radikális rendezés történjék abban a vonatko­zásban, amelyet mondani bátor voltam. Azt hiszem, a kultuszminiszter úrnak is érdeke volna és magának a magyar kultúrának is ér­deke volna, ha ebben az elgondolásban ő is megkeresné a maga részét és hasonlóan jönne az iskolakérdés ilyen típusú radikális rendezé­sével, amely — röviden igazolni fogom — nem is kerülne az államnak valami jelentős össze­gébe. Magyarországon ugyanis van 11.262 nem állami tanító. Ezeknek a tanítóknak összes fi­zetése, amelyet most kapnak, kerek számban 29'5 millió pengő. A kultuszkormány a nem állami tanítók fizetéskiegészítéséhez amúgy is kereken 20'5 millió pengővel járul hozzá, va­gyis elment az elv tekintetében a 80—90%-os fizetésig és a helyi érdekeltségekre csak a tö­redékrészt hagyta. Innen már elvi lépés a száz­százalékig nem áll fenn, ennek következtében nem is olyan rettenetesen költséges dolog, ami­ről itt szó van. A helyi érdekeltségek ma az iskolákhoz kereken kilenc millió pengőt adnak és a kiegé­szítő államsegély 20'5 millió. A kilenc millió pengőből, amelyet a helyi érdekeltségek nyúj­tanak az iskolákhoz, 4'2 millió pengő, tehát kö­rülbelül a fele, föld-, termény- és párbérváltság, vagyis olyan tényezők, amelyek behajtása a ta­nítókra nézve rendkívül nehéz és rendkívül kel­lemetlen, de amelyek behajtása az államkincs­tárra nézve nem okozna nehézséget. Amely pil­lanatban ezeket az értékegységeket a kultusz­kormánynak, a kaltusztarca bevételi rovatának átadjuk, vagyis mihelyt ezt a 4*2 millió helyi érdekeltségi hozzájárulást a kultusztárca magá­hoz váltja, abban a pillanatban az egész ren­dezéshez csak 4'8 millió pengőre volna tulaj­donképpen szükség. (Szűcs István: Es a lak­bérek?) Rátérek a lakbérekre is, t. képviselő­társam. Az állami tanítók lakbére a mi felfo­gásunk szerint nem személyi, hanem dologi kiadás, ennek következtében a lakbért nem a kultusztárca terhére kellene elszámolni, hanem a helyi érdekeltség terhére kellene ruházni. Annál is egyszerűbb ennek a kérdésnek ilyen megoldása, mert itt is nagy aránytalanságok vannak; az egyik tanítónak természetbeni la­kása van, a másiknak pedig nincs, hanem mi­nimális lakáspénze van. A természetbeni laká­sok fenntartásáról mindenütt a községek tar­toznak gondoskodni, még ott is, ahol állami 5. ülése 1Ù3Î május 18-án, hétfőn. 263 iskolák vannak. Ennek logikus keresztülvitele tehát azt a megoldást tolja előtérbe, hogy a tanítók lakbérkérdését nem lehet elválasztani a fizetés kérdésétől s a^ természetbeni lakások fenntartásának kérdését a községi háztartás kereteibe kellene átutalná. . Ez azt jelentené, hogy 3012 nem állami iskolás községben sem­miféle tehertöbbletet nem okoz, ellenben csupán 473 állami iskolás községben jelentene új terhet, tudniillik azokban a községekben, amelyek eddig kedvezményesek voltak, melyek eddig az állami Iskolák révén rendkívül köny­nyen és rendkívül kedvezményesen oldották meg a népoktatási törvényben rájuk rótt köte­lezettséget, nem volna nagy igazságtalanság, ha ezzel a 473 lakbérrel őket terhelnék meg, sőt oda kellene irányítani, hogy ezeket természet­beni lakásokkal pótolván, egyszerűbbé tegyék az egész lakbérkérdés megoldását. Ez a lakbérprobléma megtakarítást jelen­tene a kultusztárca költségvetésében, 2,175.000 pengőt, vagyis a 4'8 millió pengőből csak 2,625.000 pengő volna ezen megoldás szerint az a költség, amelybe az egész kérdés rendezése kerül. Miután a folyó évi költségvetésbe a mi­niszter úr egy millió pengőt már beállított a terményjárandóságok értékének helyesebb meg­állapítása céljaira, számszerűleg kifejezve az a költségtöbblet, melyet ez a megoldás igényel, mindössez 11,625.000 pengő volna. Szerintem annak a nagy célnak elérésére, hogy az iskolai terhek arányosíttassanak, s hogy a béke a fal­vakban megóvassék, ez az összeg óriásának nem tekinthető. Egy 176 milliós állami egyenes­adó előirányzatnál ez az összeg nem tesz ki 1%-ot sem. Ezzel az egy százalékkal a fontos és nagy problémát meg tudnánk oldani az igaz­ság -jegyében, vagyis azzal, hogy egyformán terheljen az iskolai költség mindenkit.. Az ará­nyosítás elvének keresztülvitelével megszün­teti ez az 1% a különbséget a különböző iskola­fajokra eső költségek tekintetében a méltá­nyosság elvi alapján, vagyis olyan elvi ala­pon, amely nem sújtja a hitvallásos iskolát eminenter nagy költségekkel azért, mert a hit­vallásos iskolák, — ennek a nagy célnak eléré­sére az állami adónak ez az 1%-a igazán nem jelentene oly nagy különbséget. Mi tehát a magunk részéről, annak a párt­nak a részéről, amelynek nevében van szeren­csém felszólalhatni, belátást kérünk a kultusz­kormánytól és megfontolását kérjük ezeknek az argumentációknak. Kérjük, hogy méltóztas­sanak ezt a kérdést minél előbb megoldani. Most, amikor van rá alkalom, egy radikális, jelentős lépéssel örök időkre lehet segíteni ezen a kérdésen. Ez a megoldás biztosítja az isko­lai teher arányos elosztását, ez a megoldás helyreállítja a községek háztartásának rendjét s megszünteti azt a nagy nehézséget, amely a hjtvallásos iskoláknál az adóbehajtás terén egy félreértésből kifolyólag fennmaradt, abból a félreértésből tudniillik, hogy a pénzügyminisz­ter úr 10%-nál nagyobb egyházi terhet nem hajtat be közadók módjára, holott ezek az is­kolai terhek oda nem tartoznak. Ez csökkenti a helyi érdekeltségek • terheit, megszünteti a kettős adózást az egyházközségek terén, ez egy­szerűsíti a köizgazgatást is, hiszen rengeteg személyi járandóságok miatt keletkezett pa­naszt kell állandóan a szolgabíróságoknak, vármegyéknek, kultuszminisztériumnak és köz­igazgatási bíróságnak elintézni. Ez kihúzza mindezeknek a panaszoknak a tövisét és oda­tereli a egész^ iskolaügyet, hogy harmóniában, békében, féltékenység nélkül a felekezeti, az állami és a községi iskolák, az ellentétek kiéle­36*

Next

/
Oldalképek
Tartalom