Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

264 Az országgyűlés képviselőházának 505. illése 1931 május 18-án, hétfőn. zése nélkül a magyar kultúra javára sokkal eredményesebben dolgozhassanak. Ezen a kérdésen kívül a panaszok nagy tömege jön most felénk, pártunk felé, az alsó papság illetményeinek dolgában is. Ezek terményjárandósága, párbér megváltása is éppolyan nehézségeket okoz, mint a tanítóknál. Ezek a levelek a ^ legnagyobb elkeseredés hangján mondják el azt, hogy az egyházi személyzet képtelen ma hozzájutni a maga jövedelméhez, a párbérbeszedéssel járó sok kellemetlenség megőrli a lelkész tekintélyét, úgyhogy ebből kifolyólag képtelen hivatását teljesíteni, kötelességét elvégezni. Ezek . a levelek megállapítiák^ hogy' olyan rendszer van az alsó papság illetményei dolgában, amelynél az ódium kizárólag a papot éri, holott a papnak nemcsak az a kötelessége, ami az ő egyházi funkciójából folyik, hanem igenis, végtelen fontos kötelessége a nemzethűség és a hazához való ragaszkodás érzéseinek ápolása is. De ez borzasztó nehézzé lesz reá nézve, ha ő elkeseredett lelkeket kénytelen állandóan csitítani, kénytelen tűrni és szenvedni és ebben az országmentő munkában, amelyet végez, nem képes teljes erővel dolgozni, ha neki nincs meg a megfelelő anyagi járandósága, ha ruhája foltos és nem tudja tekintélyét hívei előtt fenntartani. A legtöbb helyen azt kérik, hogy úgy, mint az állami tanítók illetményei tekintetében a búzajárandóságnál fennálló sérelmeket részben rendezte a közoktatásügyi miniszter úr, úgy rendezze a vallásügyi miniszter úr az alsó papság illetményeit is. Ezt a kérdést is a legnagyobb bizalommal terjesztem a mélyen t. kultuszminiszter úr elé. A miniszter úr legutóbbi beszédében felszólítást intézett Budapest székesfővároshoz, amely úgy szólt, hogy a székesfőváros vegyen fel évente költségvetésébe 500.000 pengőt a ^Pázmány Péter Tudományegyetem támogatására és évente 300.000 pengőt a műegyetem támogatására. Ez a felszólítás a fővároshoz rendkívüli különös a kultuszkormány részéről akkor, amikor maga a kultuiszkormány a főváros tanügyi költségvetése iránt a legnagyobb érdektelenséget tanúsítja. Méltóztatnak tudni, hogy Budapest tanügyi kiadásai a statisztikai adatok szerint a bevételhez képest más százalékarányban vannak, mint az állami költségvetésben. Méltóztatnak tudni, hogy 120 millió a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése, ami az egész költségvetésnek 10%-át teszi ki. Ezzel szemben Budapest 212 milliós költségvetésében a közoktatásügyi kiadások 45,687.0000 pengőt tesznek ki. Vagyis hol van az arány az állam 120 milliós tanügyi összköltségvetése és magának a fővárosnak 46 milliós tanügyi költségvetése között? Kell-e azt mondanunk, hogy ha az állami költségvetésnek csupán 10%-a esik tanügyi kiadásokra, a főváros költségvetésében pedig 21*6%, akkor újabb tanügyi terheket melyik fél vállalhat magára, a 10%-os~e, vagy a 21'6%-os? Mi készséggel vállalnók ezeket a terheket abban az esetben, ha a kultuszkormány olyan arányban jönne segítségére a székesfővárosnak az elemi oktatás terén, amint segítségére jön Szegednek, Debrecennek és más városoknak. Szegeden 114 állami iskolás tanterem van és 140 egyéb tanítós tanterem, Pécsett 91 állami tanítós iskola van és csak 25 nem állami, Hódmezővásárhelyen 59 állami és 40 nem állami, Debrecenben 48 állami és 140 nem állami, Baján 42 tanítói állás állami és csak 15 nem állami, Egerben 38 állami és csak 26 nem állami, Gyöngyösön 36 állami és 8 nem állami, ezzel szemben a budapesti 2375 tanítói állás között nincsen állami, ennek következtében az egész népoktatási terhet a székesfőváros fedezi. Bármelyik város arányszámát méltóztassék felállítani a székesfőváros számára. Méltóztassék a székesfőváros tanügyi kiadásainak viseléseben abban az arányban résztvenni, amilyen arányban résztvesz a mélyen t. kultuszkormány a felsorolt városok közül bármelyik tanügyi kiadásainak viselésében és akkor mi készséggel vagyunk hajlandók más célokra is áldozni. De amíg mi költségvetésünk 21'6-%át — az állami költségvetésben szereplő összegnek csaknem felét — vagyunk kénytelenek kultuszkiadásokra fordítani, addig képtelenség hozzánk azt a kérést intézni, hogy egy állami intézményhez intenzívebben járuljunk hozzá, sőt, hogy helyesebben fejezzem ki magam, egy katholikus egyetem fenntartásához járuljunk hozzá, mert a Pázmány Péter Tudományegyetem katholikus alapokból fenntartott egyetem, annak ellenére, hogy az állami költségvetésben szerepel. Mondom tehát, míg így áll a helyzet, képtelenség azt kívánni, hogy ennek a katholikus és állami egyetemnek költségeihez a székesfőváros évente intenzívebben járuljon hozzá. Van azonban itt egy érzelmi momentum "is, — ezt a kultuszminiszter úrhoz intézem — ami lehetetlenné teszi ennek a felszólításnak még tárgyalási alapul való elfogadását is. A kultuszminiszter úr az új fővárosi törvényben egy Gessler-kalapot állított fel a székesfővárossal szemben, egy Gessler-kalapot, amely kiveszi a székesfőváros kezéből a tanítóválasztás és tanítókinevezés korlátlan jogát és ezt kultuszminiszteri jóváhagyáshoz köti, annak ellenére, hogy viszont az összes költségeket kivétel nélkül a székesfőváros viseli. A miniszter úr alárendeltebb helyzetbe hozta ezzel a ,' székesfővárost az utolsó falusi iskolaszéknél is, amely falusi iskolaszék tanítóját jogérvényesen, minden jóváhagyástól és felső befolyástól mentesen meg tudja választani, (Szűcs István: Ha nem kap állami segélyt!) ha állami segélyt nem kap. A székesfőváros iskolainak fenntartásához semmi néven nevezendő állami hozzájárulást nem kap és ennek ellenére egyedül, egyesegyedül van megbélyegezve azzal, hogy tanítóinak megválasztásában és kinevezésében végérvényesen nem határozhat. Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy szíveskedjék eltávolítani ezt a Gesslerkâlapot. Miután halljuk, hogy a fővárosi törvénynek novellája készül, (Felkiáltások balfelol: Máris? — Rassay Károly: Olyan rövidlejáratú bölcseség volt?) méltóztassék ezt a kérdést is elintézni a főváros presztízsének helyreállításával és akkor meg méltóztatnak látni, hogy kívánságaikkal szemben nem fognak a székesfővárosnál a non possumus álláspontjának arra a önértékére helyezkedni, amelyre az eddigiek szerint helyezkedtek. Még egy kérdést vagyok bátor a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani azzal a bejelentéssel kapcsolatban, amelyet a kultuszminiszter úr tett a Rockefeller Foundation-ból kapott szép, jelentős összegnek felhasználása tárgyában itt a Képviselőház előtt. A miniszter úr bejelentette, hogy a Rockefeller alapból egyrészt a szegedi egyetem továbbfejlesztésére, másrészt a tihanyi biológiai állomás fejlesz^ tésére jelentős és minden elismerésreméltó Összegeket kapott. Ezzel kapcsolatbán vagyok bátor a miniszter úr szíves figyelmébe aján-