Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-504
254 Az országgyűlés képviselőházának 5OÁ. ülése 19êl május 13-án, szerdán. is kell ott a népoktatás rendes megszervezéséről. (Általános helyeslés.) Felvilágosításul szolgálhat erre vonatkozólag az a körülmény, hogy Pest környékén eddig létesítettünk 303 objektumot és még 217 objektumra lenne szükség. T. Ház! Minthogy az idő előrehaladt, mellőzök egyes fejtegetéseket, amelyekre szerettem yolna még rátérni, de még pár szót szólok az irodalompolitikáról, amelyről Pakots igen t. képviselő úr is szólott. Nem egészen százezer pengő áll erre a célra rendelkezésre. Készséggel teszem lehetővé a magyar íróknak azt, hogy impressziók gyűjtése végett külföldre menjenek és a Collegium Hungaricumokban elhelyezkedjenek. Ha az írók szervezetei e tekintetben hozzám fordulnak, nem lesz ennek semmi akadálya. Azonban szeretnék erről a helyről nyilatkozni egy kérdésről, amelynek taglalása elől a magyar kultuszminiszter nem zánkózhatik el és ez: az irodalom nemzeti szelleme. (Halljuk! Halljuk!) A magyar irodalmiságot a nemzeti érzés hozta létre. Bessenyei, Kazinczy, Széchenyi, (Jánossy Gábor: Berzsenyi! — Reisinger Ferenc: Pékár! — Derültség a baloldalon.) amikor létrehozták a nagy irodalmi mozgalmat, őket nemcsak az irodalom szeretete vezette, hanem az az érzés is, hogy a nyelv és irodalom révén erősítsék a nemzetet. A magyar irodalom és különösen a magyar nemzetnek az irodalom iránti szeretete (Ügy van! Ügy van!) azzal áll vagy esik, hogy a magyar irodalom hü marad ezekhez a nagyszerű tradíciókhoz. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En a magas műveltség terén a klasszikus liberalizmust képviselem. Lehetetlennek tartanám, hogy a kultuszminiszter megrendszabályozzon egy egyetemi tanárt tanításáért, amíg az a büntető törvényönyvbe nem ütközik. (Helyeslés. — Taps a középen.) Nagyon veszedelmesnek tartanám, ha a magyar kultuszminiszter megengedhetné, hogy irodalmi felfogásokért, mondjuk sajtóperek indítassanak meg, ha azok nem vágnak a személyes becsületbe. Én tehát a tudomány és az irodalom szabadságának álláspontján vagyok. (Elénk helyeslés.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kultuszminiszter;nek nem szabad és szükség esetén nem kell irányító szavával hatni. Fájdalommal látom, hogy egyik jó írónk román vért fedezett fel magában, egy másik kedvezően ítéli meg a cseh-tót állapotokat. A teljesség okából várom, hogy mikor fog egyik írónk a szerb dolgokért lelkesedni. (Mozgás a középen.) Jól tudom és mint kultuszminiszternek tudnom kell, hogy zseniális emberekben megvan a hajlandóság bizonyos szertelenségekre, megvan a hajlandóság új dolgok keresésére, joggal törekedhetnek bizonyos feltűnésre is, de egy dolog előtt meg kell állaniok és ez a hazaszeretet és a magyar nemzetnek mindenekfelett való tisztelete. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Amennyire hangsúlyozom tehát, hogy a katedra és a toll szabadságát nemcsak respektálom, hanem ha kell, meg is védem, éppen annyira kötelességem erről a helyről szép szóval figyelmeztetni arra, hogy tartsuk mindig összhangban az irodalmi és a nemzeti gondolatot. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Az idő rövidsége kényszerít, hogy fejtegetéseimet rövidebbre fogjam. De azt hiszem, nem is kell sokat szólanom, hiszen mindig igyekeztem arra, hogy minden kultúrpolitikai elhatározásom a nyilvánosság előtt indokolást nyerjen, mert az a meggyőződésem, hogy a kultúrpolitikában nincs hivatalos titok. A kultúrpolitika legmélyebb titkaiba joga van behatolni minden magyar embernek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az én kultúrpolitikám nyitott könyv. Azt is tudják rólam, hogy megalkuvást nem ismerek. Azt fogom tenni ezután is, ameddig ez a Ház, a miniszterelnök úr és az államfő bizalmával megajándékoz, amit eddig tettem. Ehhez a kultúrpolitikához kérem a támogatásukat. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Képviselőház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 18-án, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az egyes tárcák költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni 1 ? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációkra. A jegyző úr felolvassa Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációjának szövegét. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a főszolgabírói hatalmaskodás tárgyában. 1. Helyesli-e a miniszter úr, hogy dr. Sauer Gábor szarvasi főszolgabíró a szarvasi munkásság kultúrestélyén a rendezőkről eltávolította a piros rendezői szalagot? 2. Helyesli-e a miniszter úr, hogy megnevezett főszolgabíró a piros ruhában levő fiatal leányokat éjnek idején azzal a fenyegetéssel kényszerítette átöltözködésre, hogy Összeszedeti és beviteti őket? 3. Helyesli-e a miniszter úr, hogy ', a főszolgabíró és a törvényhatósági bizottsági tagok között támadt egyoldalú vitába az Atyaúristent is bevitte, mondván, hogy a parancsolás joga egyedül az övé? 4. Mit szándékozik tenni a miniszter úr az ilyen esetek ismétlődése ellen?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mielőtt interpellációm indokolására rátérnék, kénytelen vagyok az interpellációmmal összefüggésben a parlament folyosóin felmerült kacsát lelőni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A miniszter f úr azt mondotta, hogy interpellációmra válaszul fel fogja olvasni a szarvasi főszolgabíró úrnak azt a jelentését, amely szerint a sérelmezett magatartást azért volt kénytelen tanúsítani, mert én azon a műkedvelő előadáson, ahol beszéltem, a szabadszerelemről emlékeztem meg. T. miniszter úr, én azon az előadáson — szolgálhatok önnek beszédem egészen pontos szövegével — a békéről beszéltem; abban a szerelemről sem kötve, sem kötetlenül egyetlen szó sem hangzott el, aki tehát önnek ezt jelentette, akárki legyen is, vakmerően és szemtelenül hazudott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Senki sem jelentette!) Elnök: Kérem, az ilyen kifejezésektől tessék tartózkodni! A parlamenti illembe ütköző szavak használatát nem engedhetem meg. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Taktikázásnak talán jó, másnak nem!) Másként is ki lehet fejezni, parlamentárisán. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. —- Várnai Dániel: Egy hazug főszolgabírói jelentéshez lesz megint szerencsénk!) Csendet kérek! Kéthly Anna: Azzal házaltak ma délelőtt a parlament folyosóján, hogy ezzel fog a, miniszter úr nekem válaszolni. Nagyon szeretném
