Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának tudni, mi akar ez lenni. Engem személyemben akarnak kompromittálni? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Várja meg!) Ha ez így van, akkor, igenis t. miniszter úr... ( Jánossy Gábor: Ilyet nem szabad feltételezni senkiről! — Esztergályos János: Szolgabíróról szabad ilyet feltételezni!) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni! (Várnai Dániel: A miniszter úrnak nem szabad ilyet a parlament folyosóján beszélni!) Képviselő urak, maradjanak csendben! Tizenöt perc van az interpellációra, ne zavarják! (Scitovszky Béla belügyminiszter: S ha nem beszéltem, képviselő úr? Akkor nincs szava, ugye?! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kéthly Anna: Ez a politikai elfajult harcnak olyan alantas fegyveréhez való nyúlás, amellyel csak önmagát szennyezheti be,, aki ezt a jelentést rólam tette a miniszter úrnak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De mondom, nem tett! Miért foglalkozik olyan kérdéssel? Majd meg fogom mondani, mit tett!) Foglalkozom vele miniszter úr, mert egységespárti képviselő szájából hallottam... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az én számból? —•• Esztergályos János: Egységespárti képviselő szájából! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék megnevezni, majd elintézzük! — Hegymegi Kiss Pál: Tényleg meg kell nevezni! — Jánossy Gábor: Hová jutunk? Névtelen mendemondák! Borzasztó!) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kéthly Anna: Ezekután, miután ezt a kacsát lelőttem, áttérek interpellációm indokolására. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Döglött volt!) Döglött volt, mert meg sem született. Most már döglött. (Jánossy Gábor: Hála Istennek, végeztünk vele! — Reisinger Ferenc: Majd lesz a jelentésben valami szovjetbugyogó is, biztosan!) Elnök: Csendet kérek! (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha bugyogó nem is, valami másfele lesz!) Kéthly Anna: Ezekután a kérdések rövid magyarázatára fogok szorítkozni. (Reisinger Ferenc: Szolgabírói kobakban minden megterem!) Szarvason vasárnap műkedvelői • előadást tartottak a szarvasi építőmunkások. Hogy hogyan, milyen kálvárián keresztül jutottak az engedélyhez, arról nem is akarok beszélni; ez rendszer, ez így volt és így van, míg majd más körülmények meg nem változtatják. Magukról az ott lejátszódott eseményekről akarok beszélni éppen a szarvasi képviselő úrnak jelenlétében, mert gyanítom, hogy az információnak jelentékeny része tőle származik. (Jánossy Gábor: Hiszen ma hallott az interpellációról! — Várnai Dániel: Meg kell gyógyítani Zeileis-módszerrel! Magas frekvenciájú pletykákkal is dolgozik a képviselő úr!) Elnök: Csendet kérek! Nem engedik a képviselő urak a szónokot szólni! Kéthly Anna: Ezen a műkedvelői előadáson a főszolgabíró úr a rendezőkről leszedette a piros karszalagokat, (Reisinger Ferenc: Kétszázezer voltos hazugságok!) és amikor a hangtól, amellyel ezt az intézkedést megtette, egészen jogosan és indokoltan felbőszült adófizető polgárok ezzel a törvénytelen rendelkezéssel szemben ellenvetést 'mertek megkockáztatni, akkor erre azt mondta, ha pedig nem szedik le, akkor kabátostul fogja leráncigálni róluk! Ez első kérdésemnek indokolása. A másik ez: pirosruhás fiatal leányok volKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXXVI. 4. ülése 1931 május 13-án, szerdán. 255 tak jelen ezen a mulatságon. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hányan?) Akárhányan t. miniszter úr, akár tízen, akár ketten . . . (Esetergályos János: Az talán nincs létszámhoz kötve, hogy egy mulatságba hány leány mehet? — Reisinger Ferenc: S ha százan voltak? Mi közük hozzá!) / Elnök: Csendet kérek! Reisinger képviselő úrnak semmi joga nincs beszélni! Kéthly Anna: En megkérdezem a miniszter urat, van-e a főszolgabírónak joga azzal fenyegetőzni, hogy éjnek idején csendőrökkel hurcoltatja végig ezeket a fiatal leányokat a község főutcáján, ahogy ő mondotta, «összeszedetem és bevitetem őket», olyan kvalifikálhatatlan hangon, amely ellen azt hiszem, szintén jogosan tiltakozunk. Ha méltóan jellemezni akarnám ezt a hangot, igen t. elnök úr, ha követni akarnám a főszolgabíró urat a durvaság útján, akkor en bizonyára súlyosabb és érzékenyebb büntetést kapnék, mint amilyet ő fog kapni ezért. (Esztergályos János: Ez valószínű!) De hozzá kell tennem még valamit. Fiatal lányokról volt szó, apolitikus lányokról, akik azt sem tudják, hogy mi fán terem a szociáldemokrácia, vagy milyen jelentősége van a piros színnek, sőt az egyik fiatal leány a megelőző időben ugyanabban a piros ruhában vett részt a levente-balon s ezt senki nem kifogásolta. A főszolgabíró úr, úgy látszik, nem tájékozódott a divat dolgában, nem tudja, hogy ezen a télen en vogue volt a piros szín, a legelőkelőbb társaságban a hölgyek piros ruhában jelentek meg. {Zaj. — Reisinger Ferenc: Nem olvasta a divatrevűt! — Jánossy Gábor: En sem olvastam! — Esztergályos János: Minek az ilyen öreg úrnak a divatlap? — Jánossy Gábor: Igaza van! — Derültség.) Es ezek a fiatal leányok, akiket a főszolgabíró úr ilyen példátlan módon akart megszégyeníteni — és hogy ez neki nem sikerült, csak az én józanságomnak tudható be — nem is tudták, hogy tüntetnek a piros színnel; én mondtam nekik, hogy a főszolgabíró minden proyokálása ellenére kísérjék őket haza, öltözzenek át,és jöjjenek vissza, ne tegyék ki magukat annàk a törvénytelenségnek, amelyhez a főszolgabíró úrnak joga nincs, de hatalma van. A hang ennél a beavatkozásnál is felháborító volt. A lovagias; magyar úrnak a hangja mindjárt crescendoba fajul, amikor munkásokkal áll szemben. Azt mondja: nem tudják, hogy a belügyminiszter betiltotta a piros színt? En egyáltalában nem hallottam róla, hogy a miniszter úrnak hatalmában volna a piros színt betiltani. (Reisinger Ferenc: De rosszul érezné magát ha nem ülne a piros székben! — Jánossy Gábor! Ez szellemes volt! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Mi nem látjuk, csak ülünk rajta!) En ilyen rendeletet nem ismerek. De mialatt a főszolgabíró úr előttünk ilyen ismeretlen rendeletre hivatkozott, egészen gőgös fölénnyel mellőzött egy másik rendeletet, — amelyről viszont nekünk van tudomásunk — káromkodott és azt mondotta, hogy itt pedig m> Atyaúristen sem parancsol, itt én vagyok az *úr. Mikor vontam én kétségbe ezt, vagy merte volna valaki kétségbe vonni? Felesleges és indokolatlan volt ez a hivatkozás, mert senki közülünk nem mondott ellent annak, hogy Szarvason és általában a magyar vidéken az Úristenen és a törvényen felül áll ez a hang; nem volt semmi értelme, hogy ezt ilyen nyomatékosan ajánlják a figyelmünkbe. Nem helyeseltük azt, hogy ilyen tiltakozást belevonjanak a vitába és mi várjuk a helytelenítést a miniszter úrtól is, akiazAtya34