Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-504
Az országgyűlés képviselőházának 50 kultúra fejlesztésére szánt összegeket a népoktatás fejlesztésének költségeivel? Ez egyik kardinális kérdése a kutúrpolitikának. Megvan-e a népbarát politikától követelt egyensúly eme két művelődési ágazat között 1 ? • Aki fezt a kérdést erősen, hánytorgatja, annak egyrészt figyelembe kell vennie, — amint az előadó úr kitűnő beszédében utalt rá — hogy az egyetemi kiadások 80%-a közegészségügyi, másképpen klinikai kiadás — és hogy miképpen vannak a klinikák ellátva, arról a budapesti egyetemi klinikai professzorok tudnának leginkább tanúságot tenni — másrészt, hogy az egyetemi kiadásokat mind az állam viseli, tehát, amit az egyetemekre költünk, az benne van a költségvetésünkben, ellenben a népiskoláknál jó nagy rész a községekre és felekezetre hárul; tehát, amit a magyarság, nem a magyar állaim hanem a magyar társadalom költ a népoktatásra, az sokkal több, semmint az, ami itt a költségvetésben benne van. Ha szabad számokat mondanom, (Halljuk! Halljuk!) a 120 millióból, amelyet az állami költségvetésben találunk, levonva a nyugdíjakat, az állam 45,300.000 pengőt ad az állami és nem állami népiskolai intézményekre, a tanítóképzőkkel együtt. Szorosan a nem állami népiskolákra, ezer személyi kiadására az állam ad 20,275.000, pengőt, azaz 73%-ot. a felekezetek és a községek pedig adnak 7,500.000 pengőt, azaz 27%-ot. Az utóbbi azonban nincs benne a mi költségvetésünkben, ha tehát az előbb említett egyensúlyt akarjuk nézni, akkor ezt az összeget is hozzá kell számítanunk. Sőt még ezenkívül a dologi kiadásokat. De most jön a veszedelem. A belügyminiszter úr, mint ismeretes, az önkormányzati testületek háztartásáról szóló törvényjavaslattervezetet egy ankét elé terjesztette, óvatosan kijelentve, hogy az nem az övé, ez még csak tárgyalási alap. Félő azonban, hogy ha a belügyminiszter úr méltónak tartotta ezt p. javaslatot arra, hogy egy ankét elé vigye mint substratumot, mégis csak olyan irányelvek vannak benne, amelyek a népiskolákra vonatkozólag a jövőre nézve rendkívül veszedelmesek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek a tervezetnek 24. §-a tudniillik megállapítja a normálköltségvetést, amelybe az elemi közigazgatási kiadásokat teszi. Ezek közé beveszi a testnevelést, az iskolánkívüli népművelést, de kihagyja a rendes népiskolai kiadásokat, ezeket pedig átteszi a községek önkormányzatának költségvetésébe, amelyre a fedezet — idézem — csak a községek saját vagyonának jövedelme vagy a pótadó, de ez 30%-nál több nem lehet. Ha így még hiány van, a belügyminiszter az országos közigazgatási alapból — ez új dolog — segélyt adhat. Ilyen gyenge lábon fog tehát állani a községi népiskola és ilyen gyenge lábon fog állani a felekezeti népiskola is. Ennek a tervezetnek 45. §-a azt mondja (olvassa): «Ha az egyházi vagy felekezeti iskolai terhek meghaladják együttvéve a községi pótadóalap 20%-át, az ezen felüli összeg behajtásához nem szabad hatósági jogsegélyt nyújtani.» Mi lesz tehát ennek a következményei (Petrovácz Gyula: Ki kell hagyni ezt a szakaszt!) Először is senki sem fog gondoskodni a községi, illetőleg a felekezeti népiskolákról, vagy a felekezetek esetleg feladják ezeket az iskolákat. Mi ennek a konzekvenciája? Minthogy ez " lehetetlen s így a magyar népoktatás anarchiába fog fúlni, természetesen megint csak minden szem az államra mered (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és akkor azután az állam fogja átfc. ülése 1931 május 13-án, szerdán. 245 venni ezeket az iskolákat, illetve azok fenntartását. (Egy hang a jobboldalon: Ha bírja. — Várnai Dániel: Nem lesz baj belőle!) Azt mondja t. képviselőtársam: ha bírja. Éppen a körül forog a dolog, rabért bírnia kell. Ha az állam rendeli el az általános tankötelezettséget, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akkor kötelessége, ha más nincs, az államnak be: iskolázni a gyermekeket. De a további konzekvencia micsoda? Minthogy az állam valahonnan kénytelen azt a pénzt elvenni, a tárcán belül kénytelen elvenni, mert hiszen tudjuk, hogy a pénzügyminiszter úrnak mindig az a szíves tanácsa, hogy tessék másutt megspórolni. Az állam tehát kénytelen lesz a közép és a felső, vagy az egyetemi oktatást megnyirbálni s a kultúra magasabb régióiból elvenni ezt a pénzt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel egyszersmind a magasabb magyar kultúra halálra következik be. ~ Viszont azonban azt az elvet is vallanunk kell, hogy azt hiszem ezzel a költségvetéssel most már bezárhatnók az új egyetemi építkezéseket- Az államnak, Szeged és Debrecen városának óriási áldozatkészsége, együttes erőfeszítése, hogy ilyen nagy kultúrgócpontokat építsen ki, a legtiszteletreméltóbb s a trianoni Magyarország egyik legfényesebb ténye. Most már azonban a jelen gazdasági viszonyok között sem az állam, sem ezek a városok további áldozatokra nem képesek. Es én azt gondolom, hogy nincs is szükség már további építkezésekre, mert hiszen minden, lényegileg szükséges intézmény megvan, hanem arra kell törekednünk, hogy a meglevő kereteket szolid tartalommal töltsük ki, hogy azokat az intézményeket, amelyek megvannak, iparkodjunk színvonalon fenntartani és méltó módon ápolni. Ha azután még van pénze az államnak, azt elsősorban a népoktatásba fektessük bele, (Helyeslés.) azon az útvonalon, amelyet a kultuszminiszter úr olyan bölcsen megindított a nagy népiskolai^ akciójával. Egy agrárjellegű államnak elsősorban a népoktatás fejlesztésére kell pénzének lennie. (Elénk helyeslés és taps.) Éppen ezért befejezésül csak a népoktatás gazdasági oldalára, a mi agrárjellegünkhöz képest, akarok kitérni. (Halljuk! Halljuk!) Fájdalommal látom sok év óta, hogy a tanítóképzőkben a gazdasági oktatás nem játszik annyira szerepet, amennyire az szükséges volna (Ügy van! Ügy van!), de azért nem lehet a kultuszminiszter urat felelőssé tenni, mert — fájdalom — a f öldmívelésügyi miniszter úr a nagy háború után évről-évre elvonta azokat a gazdasági szakerőket, akik a tanítóképzőkben tanítottak. Ez tehát a baj. Fájdalmas azután költségvetésünkben a mezőgazdasági népiskolák számának csekélysége: 54. Ezek további fejlesztése nagyon kívánatos volna. (Élénk helyeslés.) A tavalyi 40.000 pengő helyett csak 30.000 pengő van felvéve, de hiszen voltaképpen a 40.000 pengő is semmi. A községi faiskolák ápolása a tanítók kezébe került, azokra van bízva. (Gaal Gaston: Krumpliföldnek használják!) Kívánatos volna megfelelő gyümölcsfákat rendelkezésre adni, de permetező anyagot és egyéb szükséges dolgokat is, mert különben hogyan tanulják inég a "gv.ermekek a ma annyira fontos gyümölcstenyésztést, fásítást? (Gaal Gaston: Először szállítsa le a Chinoin az árakat!) Ez összefügg a kartellkérdéssel. ' Itt van továbbá iparostanonciskoláink szakszerusítése, amely megindult, azonban fájdalom, nem kellő ütemben, mert hiszen tavaly
