Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

18 Az ország gyűlés képviselőházának amelyet a kiküldött bizottság készített, noha igen sok tiszteletreméltó részletet tartalmaz, mégis tartalmaz egy olyan szakaszt, amely a mi szemünkben teljesen lerontja minden értékét ennek a munkálatnak. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Tudniillik van egy szakasza, a hírhedt 53. ..§» amely azt mondja ki, hogy a lefegyverkezési konferenciának határozmányai egyáltalában nem érintik azoknak a régebbi szerződéseknek határozmányait, amely régebbi szerződések szerint egyes hatalmak — és ezek vagyunk mi és a mi osztályos társaink — már hozzájárultak a maguk fegyveres erejének mérsékléséhez és ezzel már megállapították a maguk jogait és kötelezettségeit más államokkal szemben. Odateszi ez az 53. § még azt is, hogy a lefegyverkezési konferencián résztvevő hatalmak az ezen konferencián általuk vállalandó kötelezettségeket csak ama feltétel mellett vállalják el és ama feltétel mellett lesznek hajlandók teljesíteni, ha azok a régebbi szerződések továbbra is változatlanul érvényben maradnak. T. Képviselőház! Ez a szakasz kimondja azt, hogy a mi lefegyvereztetésünk egészen a védképtelenségig állandó és örökös legyen. (Ügy vom! Ügy van!) Ez beleütközik a nemzetek szuverenitásának követelményébe, beleütközik a nemzetek és államok egyenlőségének princípiumába, amely princípiumon épül fel a Nemzetek Szövetségének egész alkotmánya, de beleütközik maguknak a békeszerződéseknek és a Nemzetek Szövetsége paktumának egyes rendelkezéseibe is. Mert a békeszerződés azt mondja, hogy avégből vagyunk kötelesek a békeszerződésben foglalt lefegyverkezési határozmányokat elfogadni és a védképtelenségig lefegyverkezni, hogy az általános lefegyverkezés munkája megindítható legyen. A békeszerződés rendelkezései szerint tehát csak bevezetés és átmenet a mi lefegyverkezésünk az általános és egyetemes lefegyverkezésre. Es ime ez a szakasz szemben ezzel kodifikálni akarja azt, hogy a mi lefegyvereztetésünk örök, tehát felállítja az egyenlőség és egyenlőtlenség válaszfalát közöttünk és a győzők között: azoknak szabad fegyverkezést biztosít, minket pedig örök időkre le akarnak fegyverezni a védképtelenségig. De szemben áll ez az 53. § magával a paktummal is, amely egész határozottan megjelöli az általános lefegyverzés legalsóbb mérete gyanánt az önvédelem lehetőségét. Minket az önvédelem lehetőségén alul fegyvereztek le, mert nekünk csupán a belső rend. fenntartására engedtek fegyveres erőt, külső megtámadás ellen való védelemre azonban egyetlen fegyverünk, egyetlen katonánk sincs. Beleütközik tehát a békeszerződésbe is és beleütközik a Nemzetek Szövetsége paktumának ama határozatába is ez az 53. §, amely szerint egyformán minden nemzetre és minden államra a védőképesség van megállapítva legalsóbb határ gyanánt a lefegyverzés tekintetében. T. Képviselőház! Amidőn azt látjuk, hogy ez a szakasz beleütközik a nemzetek egyenlősé gének az elvébe, beleütközik a nemzetek szuverenitásának az elvébe, hogy ez a szakasz merev megtagadása, megsértése és megszegése a békeszerződéseknek, megsértése a Nemzetek Szövetsége paktumának, akkor ezzel szemben a mi álláspontunk nem lehet egyéb, mint az, hogy mindaddig, amíg a békeszerződések fennállanak, amíg fennáll a paktum, a Nemzetek Szö500. ülése 1931 május B-án, pénteken. vétségének alkotmánya, mi követeljük ezen határozmányok végrehajtását, követeljük azt, hogy megtartassék az e szerződésbe beírt határozat, amely szerint a mi lefegyvereztetésünk csak átmenet és követeljük, hogy megtartassék a paktumba beírt azon másik szabály is, amely szerint a lefegyverzés legalsó mértéke az önvédelem lehetősége. A konferenciának ezen két szempont szerint való határozataihoz járulhat csak hozzá önérzetes nemzet. Minthogy pedig kevés a reményünk arra, hogy így tudjuk ezeket a szempontokat keresztülküzdeni, ezért ezen a helyzeten is csak a revizió segíthet, mert ime, megszegik a velünk szemben stipulait kötelességeket, megszegik a szerződésben, a paktumban foglalt kötelességeket, ezzel tehát maguk teszik alkalmazhatatlanná a trianoni szerződést, már pedig az alkalmazhatatlan szerződéseket a nemzetek szövetsége paktumának 19. %a szerint revideálni kell. Ök adnak tehát okot a revízióra, nem mi, akik, amíg fennáll a szerződés, teljesítjük annak minden rendelkezését, bármilyen súlyos és átkos legyen is az ránk nézve, ellenben ők nem teljesítik azt az egypár csekély kötelességet, amelyet ez a szerződés rájuk ró. T. Képviselőház! Mi igenis készségesen megmaradunk a teljes lefegyverzettség, a védképtelenségig való lefegyverzettség állapotában, ha ők is ugyanilyen mértékben szerelnek le. Ők azonban nem akarják ezt, sőt mi sem kívánjuk, ahogy ezt akarják, mert hiszen ma, amidőn a bolsevizmussal szemben kell védekeznie egész, Európának, a mai időpont nem alkalmas a lefegyverzésnek ilyen mértékű végrehajtására. Mi tehát követeljük a lefegyverzésben az egyenlőséget, az államok szuverenitásának megfelelő mértéket ,s hogy azt a mértéket, amelyet a paktum megszab, azt a mértéket, amelyet a békeszerződés megszab, velünk szemben is alkalmazzák, necsak önmagukkal szemben. T. Képviselőház! Valamint a lefegyverzés kérdéséiben nem sok reményt merítek a jövőre nézve, olyképpen a kisebbségi kérdésben is egészen reménytelenül nézem a helyzetet, mert a lefolyt tizenkét év alatt a kisebbségek ügye egyáltalában nem haladt előre, ez a kérdés stagnál, ebiben a kérdésben nem előmenetelről, hanem inkább visszamenet élről beszélhetünk. Azok az államok, amelyek kezdettől fogva kötelezettségeket vállaltak a kisebbségi szerződésekben, mereven megtagadják ezen kötelezettségeik teljesítését s egyetlen törekvésük az, hogy vagy beolvasszák, vagy pedig megsemmisítsék a kisebbségeket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt a kötelességet pedig, amelyet a kisebbségi szerződések szelleme ruház rájuk, tudniillik, hogy fenntartsák és tovább ápolják az egyes nemzeteknek, így a kisebbségi nemzeteknek az egyéniségét, önálló kultúráját, ők egyáltalában nem akarják teljesíteni, hanem vagy a megsemmisítést vagy a beolvasztást. Ez az ő tendenciájuk és ezzel a tendenciával szemben egészen tehetetlen a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, Sajnos, tizenkét esztendő alatt annak kellett bebizonyulnia, hogy ez a fórum teljesen alkalmatlan annak a magasztos hivatásnak a teljesítésére, amelyet a kisebbségi szerződések ráruháztak, amely szerint a Nemzetek Szövetségének Tanácsa volna hivatva a kisebbségek jogait megvédelmezni. És ebben a helyzetben még az utódállamok részéről is azzal az állítással kell találkoznunk, hogy ők már annyi koncessziót tettek a kisebbségekkel szemben, hogy az ezen a téren való továbbhaladást már nem kívánják. Nyíltan és merészen teszik ezeket a kijelentéseket akkor,