Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 5 amikor nap-nap után száz és ezer esete merül fel annak, hogy a kisebbségi .szerződések egyetlen egy pontja sincs betartva, hanem a beolvasztás és megsemmisítés tendenciája irányul a kisebbségekkel szemben az utódállamok minden cselekedetében. Ebben a helyzetben a kisebbségek tűrhetetlenné vált helyzetén csak a revízió segíthet, a revízió a legalaposabb politika, mert akkor azok a milliók, akiket akaratuk ellenére szakítottak el tőlünk, meg fognak szűnni tovább kisebbségek lenni és meg fognak szabadulni attól az igától, amely az idegen uralom következtében rájuk hárult, Ebben a kritikus helyzetben csak a revízió segíthet és a reviziónak minden feltétele jogi, nemzetközi jogi feltételei is adva vannak, mert hiszen körülírja ezeket a 19. §. Alkalmazhatatlanok a trianoni szerződés és a kisebbségi szerződések nem mi miattunk, hanem ő miattuk, azok miatt, akik azokból csak jogokat merítettek, mert azt az egy-két kötelességet, amelyet rájuk rónak ezek a szerződések, lábbal tiporják, azoknak betartására nem is gondolnak, ők teszik tehát alkalmazhatatlanokká ezeket a szerződéseket, amelyek különben alapjukban is semmisek, mert óriási hazugságokon alapulnak. Azon a hazugságon alapulnak, hogy mi idéztük elő a háborút, és azon a másik hazugságon, hogy elnyomtuk a kisebbségeket. Már pedig: Quod ab initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere, ami alapjában rothadt és hibás, abból soha egészséges, fejlett és igazságos énítmény nem^ lehet. De fennforog a 19. § másik alternatívájának esete is, tudniillik, hogy a fennforgó nemzetközi viszonyok olyanok, hogy azoknak fenntartása a békét veszélyezteti, mert ismétlem, a mai helyzet fenntartása az, amely a békét veszélyezteti, nem pedig a revízió, mert a lelkek elégedetlenek, mert milliók és milliók vannak akaratuk ellenére idegen uralom alá szorítva, mert a nemzet becsülete, a nemzet tisztessége meg van csúfolva akkor, amidőn védképtelen állapotba van helyezve csupa állig felfegyverkezett hatalmak között. A kisebbségek elnyomatnak, a lefegyverzés terén nem történik semmi előrehaladás, a területi igazságtalanságok ma is úgy fennállanak, amint azt akkoriban Trianonban elrendelték, tehát lehetetlen a lelkeket megbékíteni, ha pedig a lelkekben nincs béke, akkor igenis a béke veszélyeztetve van, fennforog a háború veszélye. A helyzet tehát az, hogy ami a békét egyedül biztosítani képes, ami a fejlődést egyedül lenne képes biztosítani és ami a gazdasági élet ihelyreállítására egyedül képes, az a revízió, és a revízió elmaradása az a tényező, amely feltétlenül maga után fogja vonni a lelkek békétlenségéből kifolyólag a leszámolást, az erőszakos leszámolást, mert sohasem tudhatjuk, bogy az elfojtott szenvedések hol és mikor lobbannak lángra. Egypár nap múlva imponáló nagy felvonulás lesz Budapesten a revízió érdekében, ugyanezt a felvonulást Bulgária is megcselekszi a maga területén és a többi legyőzött államok számos helyén hasonló méltóságteljes tüntetés fog végbemenni. Ugyanez fog történni Amerikában, ahol az egész amerikai milliónyi magyarság méltóságosan és hatalmasan fog tüntetni a revízió érdekében és a velünk barátságos viszonyban levő államok területén: Olaszország és Hollandia területén és^ egyéb helyeken is impozáns és méltó tüntetések lesznek a béke revíziója mellett, a béke érdekében, annak érdekében, hogy végrevalahára vége le). ülése 19

S

1 május 8-án, pénteken. 19 gyen azoknak az igazságtalanságoknak, amelyek a béke_bekövetkezését, az igazi békének, a lelkek békéjének bekövetkezését lehetetlenné teszik. Ez a nagy és méltóságteljes tüntetés figyelmeztetés a hatalmasoknak, hogy ne feszítsék a húrokat a végletekig, mert noha mi csak békés eszközökkel kívánjuk a világ egyensúlyát helyreállítani és a magunk lelki egyensúlyát is megtartani, de ha a végletekig feszítik a húrokat, nem tudhatjuk, hogy azok hol és mikor pattannak el. Mivel én tudom azt, hogy a mi külügyi kormányzatunk át van hatva azoktól az eszméktől, amelyeket a képviselő nagyobb szabadságával, nem úgy, nem olyan kötött módon, amint ez a kormányra kötelező, voltam bátor röviden vázolni; minthogy tudom, hogy lelke mélyéig átérzi a mi kormányunk azt a méltatlan bánásmódot, amelyben kisebbségeink napról-napra részesülnek, érzi azt a megszégyenítő helyzetet, amelybe a védképtelenségig való lefegyverzés döntötte hazánkat és érzi minden magyar embernek azt a véghetetlen keserűségét, bogy bazánk területének kétharmadát és népességének háromnegyedét elrabolták tőlünk; minthogy tudom, bogy ezen eszmék valamennyien élnek a mi kormányunk szívében és minthogy tudom, hogy tapintattal és okossággal azon az úton halad, amelyet én az imént voltam bátor röviden vázolni, ezen okoknál fogva a külügyi költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Bogya János! Bogya János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen vitát az jellemzi elsősorban, hogy az összes szónokok mindenekelőtt Európának nagy kérdéseivel, hogy úgy mindjam, az emberiség problémáival foglalkoztak. Helyesnek tartom azt, hogy ilyen hangok hangzanak el a magyar parlamentben és különösen helyeselni tudom azt, hogy az emberi szolidaritás kérdését, az általános emberi eszmék gondolatát olyan modorban domborítani ki, amint azt Wolff Károly t. képviselőtársam tette, mert hiszen van közvélemény^ széles e világon, amely ma a diplomáciai életnek élő faktora, s ha ezen közvéleményhez kellő szavakkal szólunk hozzá, akkor ezzel igenis az ország reális külpolitikai érdekeit szolgáljuk, akkor az ilyen felszólalásokban igenis, van politikai erő. De ne felejtsük el azt, hogy a külügyi politika reálpolitikai alapon mozog és szükségképpen egyedüli célja és igazi feladata nem .lehet egyéb, mint hogy saját országa érdekeit és céljait szolgálja a diplomata és nem teheti a külpqlitikus soha azt, hogy általános emberi eszmékért, európai célokért a saját nemzete érdekeit áldozza fel; nem teheti soha a diplomata azt, ha reálpolitikai alapon akar megradni és ha erkölcsösen akar eljárni, hogy saját hazája érdekeit alá rendelje akár az emberiség, akár Európa nagy érdekeinek. Van emberi szolidaritás a külpolitikában, de az emberi szolidaritás mindig déferai és addig, amíg a társadalom nemzetekre tagozódva fogja élni kultúréletét, addig igenis, a kultúra és az emberi haladás jegyében fog mindig deferálni a nemzeti érdeknek. A külpolitika tehát nem lehet egyéb, mint a nemzetek önző politikájának, önző céljainak megvalósításáért való küzdelem. Ha így fogjuk fel a külpolitikát, akkor igenis az a keret, amelyet itt a szónokok általános emberi szempontból szerkesztettek meg, »helyzetkép gyanánt alkothatja alapját a reálpolitikus cselekvésének akkor, amikor saját or-