Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának'504: ülésé 1931 május 13-án, szerdán. 233 mon, amelyen impériuma van, teljesítse a maga kötelességét és ne bizakodjék abban, — itt megint a felelősség kérdését tolom előtérbe — s ne úgy intézze a kérdéseket, hogy majd a felügyeleti hatóság és a többi fórum úgyis meg fogja változtatni; redukáltam tehát a fórumok számát is és most már nem kerül fel minden ügy a belügyi kormányzathoz, csak az esetleges fellebbvitel során, amennyiben törvényt sértettek volna. Ebben az esetben kerülhet fel majdnem minden ügy a belügyi kormányzathoz. Az pedig általáios ellenőrzési és felügyeleti szempontból is szükséges, hogy felkerüljenek abból a célból, hogy a belügyi kormányzat megfelelő formában intézkedni tudjon az anomáliák megszüntetése iránt. Én a magam minisztériumában megindítottam, hogy lehetőleg törekedni kell minden felesleges jelentésnek a bekérésétől, — mert hiszen megtörtént az, hogy közben az ügyek már rég elintéztettek — és a nemleges jelentések majdnem minden járás főszolgabírájától beérkeztek. Természetesen ilyen anomáliák is előfordulnak egy bürokráciában, mert nincs, aki a figyelmet ráfordítsa. Én miniszterségem első évében mindjárt intézkedtem,^ hogy ezek elimináltassanak és rövidesen két év alatt el is értem azt az eredményt, hogy több mint 80.000rel kevesebb az iktatószámom, mint addig volt; tehát ilyen kisebb intézkedésekkel is lehet megfelelő eredményt elérni. De a többi intézkedés most — igen helyesen — egy kézben folyik össze, a racionalizálást végrehajtó kormánybiztos kezében, akinek feladatává tétetett elsősorban ezeknek a kérdéseknek vizsgálata és ahhoz képest a szükséges propozíció megtétele, hogy a kormány megtehesse a maga intézkedéseit. Éri Márton t. képviselőtársam érintette a tisztviselői pragmatika kérdését. Ez is olyan kérdés, amely átadatott a racionalizálási kormánybiztosnak, hogy ezzel foglalkozzék, a maga propozíció ját a kormánynak tegye meg és erre egy évi határidő adatott, mint több más probléma megoldására is. Ha nem is volna lehetséges, hogy így egyes kérdések egy év alatt teljes egészükben megoldhatók legyenek, mindenesetre odáig eljutottunk, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak és mindenesetre közelebb vagyunk a megvalósításhoz, mintha ez a racionalizálási kormánybiztosság nem állíttatott volna fel. A magam részéről igen sok, sőt a legtöbb eredményt várom ennek a racionalizálási kormánybiztosságnak a felállításától. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam ismételten szóvátette a városoknál létező összeférhetlenségi kérdéseknek törvény, illetőleg szabályrendelet útján való rendezését. Ebben a kérdésben, ha jól emlékszem, intézkedtem is, de ha csalódnék, mindenesetre intézkedni fogok, mert természetesen csak akkor van a törvényeknek és azoknak az intencióknak foganatjuk, ha azok az életbe is átmennek. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én a legnagyobb rigorozitással^ hajtom végre e pondjaiban is a törvényt, úgy az állások vállalását, mint pedig az összeférhetetlenségi kérdést illetőleg. De ez több időt vesz igénybe, mert lehetőleg egyöntetűen kívánnám ezeket a kérdéseket rendezni. Vannak azonban speciális helyzetek az egyes különböző városokban, amelyekre figyelemmel kell lennem, mert egy általános kategóriába nem lehet azokat beszorítani, bár az elvet mindenütt fenn kell tartanunk és teljes szigorral érvényre is juttatnunk. A Gyermekvédő Ligával kapcsolatban is tett igen t. képviselőtársam egy észrevételt. Én nagyon kérem igen t. képviselőtársamat és az igen t. Házat, méltóztassanak megnyugodni abban a tekintetben, hogy sikerült ezt a humanitárius és szociális intézményt megmenteni és éppen az én minisztériumom egyik igen értékes tisztviselődének vezetésével indul meg ennek az intézménynek a szanálása, amely a legjobb úton halad előre. Csak a legnagyobb köszönettel tudok a székesfőváros és Magyarország adakozó közönségéről megemlékezni, amely megérezve, megtudva, hogy Magyarország egyik legkedvesebb és legszebb gyermekvédő intézménye anyagi bajokkal küzd, a legutóbbi gyűjtési napokon igazán emberfeletti áldozatkészségéről tett tanúbizonyságot, mert ahogyan értesülve vagyok, több mint 100.000 pengőt eredményezett ez a gyűjtés, mely öszszeg a mi legoptimisztikusabb reménységeinket is túlszárnyalta. Éppen azért helyénvalónak tartom, hogy ezt az áldozatkészséget itt a nemzet színe előtt is megköszönjem. (Élénk helyeslés.) Szociáldemokratapárti képviselőtársaimnak is volt még egy kifogása, mégpedig a pártszervezetek alakulását illetőleg, amire én már tegnap válaszoltam és kijelentettem, hogy itt bizony eltérések vannak a felfogásban, az alsó hatóságok eljárása, illetőleg maguknak a szociáldemokratáknak a felfogása és az én felfogásom között is. Ebből a szempontból tehát, mint jeleztem volt, egy rendelettel kívánom ezeket az ellentéteket kiküszöbölni, mert a pártszervezet megalakítása mást jelent, mint a pártélet élése. A pártélet élése már^ egyesületi hatáskörbe tartozik és az is engedélyezés alá esik. A pártszervezetben ülések tartása pedig a gyülekezés rendelkezései alá tartozik, amely minden esetben bejelentéstől és hozzájárulástól van függővé téve. (líothen

stein Mór: Az egységespárti is?) Ott is szükséges, amennyiben annak is vannak alapszabályai s az egységespártra is vonatkoznak az egyesülési jogra vonatkozó rendelkezések. Éppen azért kívánnám ezt a kérdést rendezni, mert most mines egyöntetű eljárás ebben a tekintetben magában a székesfővárosban sem. De itt, tekintettel arra, hogy az egyenlő elbánás elve majdnem minden egyes pártnál egyformán érvényesül, itt tehát kifogások, amint maga a szociáldemokratapárt is elismerte, nincsenek. A vidéken azonban ez nincs meg, így ebben a tekintetben divergálnak a felfogások. Éppen ezért szükségesnek látom, hogy ezt a kérdést valamilyen formában rendeletileg szabályozzam, hogy bizonyos egyöntetűség legyen és hogy mindenki tudja magát mihez tartani. Ma a különböző felfogásokkal csak súrlódásokat érünk el, a nélkül, hogy megnyugvást tudnánk kiváltani. Elenben ilyen rendezések kiadásával, amelyek elég súlyosak lesznek, — ezt előre is jelezhetem — legalább a félreértéseket ki fogjuk küszöbölni: mindenesetre mindenki tudni fogja, hogy mihez tartsa magát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezekben voltam bátor a részletes vita során felhozott észrevételekre a magam reflexióit megtenni és megköszönve a tárcám iránt a Ház szíves jóindulatú érdeklődését, kérem, méltóztassék azt részleteiben is — bár azt már el méltóztattak fogadni — jóváhagyólag is tudomásul venni. És megköszönve azt a bizalmat, amellyel nekem ezeket az eszközöket rendelkezésemre bocsátották, igyekezni fogok a magam kötelességét teljesíteni, amint azt eddig is tettem. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) 31*