Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

232 Az országgyűlés képviselőházának alosztály-parancsnoksággal, egy magyar királyi csendőrparancsnokképző iskolára Szombathelyen^ öt csendőrnyomozó alosztály-parancsnokságra, amelyek Budapesten, Debrecenben, Szombathelyen, Pécsett és Szegeden vannak és kontempláljuk, hogy idővel mind a hét kerületre kiterjesztessenek. {Reisinger Ferenc: Ezt is kevesli Eri Márton!) Összesen tehát 751 csendőrörsünk és különítményünk van. (Reisinger Ferenc: A lelkiismeretük igen rossz!) Az a tapasztalásom, hogy a csendőrségnek igen kis létszámú csendőrörsökre való felosztása nemcsak szolgálati szempontból, hanem karhatalmi szempontokból ^ sem előnyös. Bizonyos tekintetben tehát redukálni kellett az őrsök számát, hogy nagyobb létszámú Őrsöket kapjunk, amelyek mint karhatalmak is ponderábilisabbak és jobban igénybe vehetők, de portyázás szempontjából is előnyösebbek, mert a pihenési időket leszámítva, nagyobb kerületben is, — vannak most kiegészített kerületeink is — sokkal jobban eszközölhető a portyázás, mint eddig volt. Kis létszámú csendőrörsöknél megtörtént, hogy akár betegség révén, akár iskolába vagy tanfolyamokra vezénylés révén jóformán üresen állott a csendőrörs, amit közbiztonsági szempontokból tovább tűrni semmi körülmények közt nem lehetett. De tapasztalásunk volt az is, hogy szükség van a csendőrörsöknek bizonyos gócpontokon nagyobb csoportokban való összevonására is. Ezek alkotják az iskolát és alkotják azonkívül mind a gyalogsági, mind pedig a lovasosztályparancsnokságokat a maguk alosztályaival együtt. Itt erősebb karhatalmak tömöríttetnek, amelyek a maguk mobilitásával, mert azonnal rendelkezésre állhatnak, sokkal megfelelőbbek, mint azok a karhatalmi erők, amelyeket különböző helyekről szétforgácsoltán gyűjtenek öszsze, amely összegyűjtés több időt is ve^sz igénybe, de viszont adott esetekben legyengíti maguknak az őrsöknek karhatalmi erejét. Ez indított bennünket hosszas tanulmányozás és megfontolás után arra, hogy az átszervezést ilyen értelemben és ilyen célzattal eszközöljük. Ma teljes létszám mellett nincs még módomban a csendőrörsöket nagyobb számmal felállítani, azt az egy vagy két ' lehetőséget, amely még fennáll, megfelelő helyeken kívánjuk akár mint őrsöket, akár mint különítményeket felállítani. Ezekben voltam bátor az igen t. képviselő úr kívánságaira válaszolni. (Reisinger Ferenc: A klubéletre és a .jelvényviseletre nem méltóztatott felelni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Scitovszky Béla belügyminiszter: Mojzes János képviselőtársam gyorsabb tempót kíván a községek határkiigazítását, községeknek öszszekapcsolását és községek egyes területeinek más községek területéhez való átcsatolását illetőleg. Ami szorosan véve, az ő hazáját érdekli, arra egészen határozott felvilágosítást tudok adni: Bács-Bodrog vármegye alispánja vagy meghozta már, vagy a legrövidebb időn belül meg fogja hozni határozatát Katymár, Bácsborsod és Hercegszántó községek határkiigazítását illetőleg. Azt remélem, hogy ezek az átcsatolások a helybeli ' érdekeltségeket teljes mértékben ki fogják elégíteni; azok a kérdések, amelyek még vitásak lesznek, a véghatározat meghozása után, amelyben benne foglaltatik ez a rendelkezés, fognak az egyes községek között külön tárgyalás alá vétetni. A többi községeknél, különösen azoknál, amelyeknél egyik vármegyétől a másikhoz való 5 OU- ülése 1931 május 13-án, szerdán. átcsatolásról van szó, — a Moháccsal kapcsolatos Bács-Bodrog és Baranya vármegyék esetében, — az átcsatolás már csak törvényhozási úton eszközölhető. Itt a legsúlyosabb kérdések már megoldattak. A törvényhozás elintézte Bogyiszlónak Tolna vármegyéhez és Szentistvánnak és Bajának egymáshoz való csatolását. Még csak Szeremléuek Pest vármegyétől Bács vármegyéhez való csatolása van hátra; az erről szóló törvényjavaslat most készül a minisztériumomban. Strausz István igen t. képviselőtársam az idegenellenőrzés központi hatóságával foglalkozott és költségvetési szempontból kifogásolta ennek az új intézménynek költségvetését. Mi nem új hatóságot, mint ilyent, akartunk létesíteni, hanem éppen a racionalizálás érdekében egy szeparált hatóságot olyan helyre akartunk tenni, ahol könnyebb az érintkezés éppen azokkal, akik leginkább fogják ezt a hivatalt igénybe venni. Külföldi állampolgárokról van itt szó, akik lakhatási engedélyt, itt tartózkodási engedélyt kérnek. Hozzáférhető helyre kellett tehát ezt a hivatalt tenni, hogy ezt a célt megfelelően szolgálhassa. Én a központnál óhajtottam az intézmény költségeinek elszámolását, mert hiszen nem újabb személyi kiadásokról van itt szó, — semmivel sem szaporodtak a személyi kiadások az új hatóság felállításával, — hanem csak dologi kiadásokról lehet szó, a dologi kiadásokra vonatkozólag azonban a pénzügyi kormányzat azt tartotta helyesnek, hogy ezek az 5. címnél, a rendőrségnél számoltassanak el. T. képviselőtársamnak figyelmét talán elkerülte' az, hogy az indokolás részletesen foglalkozik az 5. cím 2. rovatában, a dologi kiadások utolsó bekezdésében ezzel a kérdéssel s ott megemlíti, hogy ennek az intézménynek dologi kiadásai körülbelül 33.000 pengőt tesznek ki. Nem olyan horribilis összeg ez, amelyet plakatírozni kellene, hogy az idegenek ezt lássák, sőt ezt nem is tartanám célszerűnek, mert hiszen bizonyos anyagi áldozatokat hoznak az illetők is, akik ezt a hivatalt igénybe veszik, részben a székesfőváros részére, részben azonban a hivatal szükségleteinek fedezésére is, amelyek rendszeresen a költségvetésben nyernek elszámolást ebből a szempontból, a legfőbb számszék ellenőrzése mellett. Ez volna az egyik. T. képviselőtársamnak az 1. címnek — ha jól emlékszem — 2. alrovatát is kifogás tárgyává tette, hogy t. i. ott egy 41.040 pengős tétel szerepel a tiszteletdíjak és más^ személyi kiadások címében. Azt kérte igen t. képviselőtársam, hogy ezt is jó volna részletezni. Én t. képviselőtársam emez óhajtásának, mielőtt még kifejezte volna azt, eleget tettem, amennyiben a 26-ik oldalon a vonatkozó rovat utolsó bekezdésében fel van sorolva, hogy ez a 41-040 pengő milyen célra fordíttatik. Ha t. képviselőtársam nem kíméli a fáradságot, akkor amint én megtaláltam, minden bizonnyal ő is meg fogja ezt találni; nagyon örülök, hogy ezt az óhajtását ilyen gyorsan sikerült teljesítenem. Hegymegi Kis Pál igen t. képviselőtársain szemére veti a belügyi kormányzatnak, mint ahogy általában szemére veti a kormányzatnak, hogy a legteljesebb mértékben centralizálja az adminisztrációt és közigazgatást. Azt hiszem, t. képviselőtársam ismeri ebben a tekintetben az én felfogásomat. Én a leghatározottabban a centralisztikus irányzat ellen vagyok és a magam törvényalkotásaiban is arra törekszem, hogy minden hatóság azon a fóru-