Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

210 Az országgyűlés képviselőházának közbeszólásáért rendreutasítom. (Farkas István: Régi megállapítás!) Ne tessék az elnöki intézkedéssel vitatkozni. Várnai Dániel: Hát azt a csendőrt és rendőrt vonjam felelősségre, aki engedelmeskedve, inasi szolgálatot tesz önöknek, a kormányhatalomnak? (Zaj és ellenmondások jobb felől.) Vonhatom ezeket felelősségre? — hiszen felülről mérgez, jön az a szellem, amely üldözi lent a pártszervezetekben, a szakszervezetekben, a faluiban általában azt a munkásságot, amely meg akar mozdulni gazdasági és politikai jogainak, életlehetőségeinek védelmére a szervezkedés útján, amely' nem a felforgatáshoz, neim az összeesküvéshez, hanem a szervezkedéshez, a nyilt és törvényes szervezkedéshez menekül és ott akarja a maga jobb életsorsát megtalálni. En igen komoly figyelmeztetéssel mondom, hogy — hiszen meglehet, hogy önök biztonságban érzik magukat \és imagas lóról a biztonság érzésének fölényével beszélnek ezekről a dolgokról — egyszer minden türelemnek végeszakad, (Esztergályos János: Primo de Rivera is így járt.) egyszer minden türelem szétszakad és elpusztul ilyen üldözések, zaklatások és könyörtelenségek következtében s akkor az a szegény, szerencsétlen magyar nép nem fog a nyilt törvényes szervezkedés útjára menekülni, hanem megtalálja, — meg kell találnia, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert önök kényszerítik szervezkedésnek^ és küzdelemnek azokat a formáit, amelyekből nem kérünk mi sem, (Farkas István: Ügy van!) önöknek pedig nagyon ajánljuk figyelmükbe, hogy ne feszegessék, ne kényszerítsék a dolgokat, hogy idáig fejlődjenek. T. Ház! Említettem Battonyát, Szentetornyát, Csanádházát, Megyesházát, Csanádapácát, Kevermest és Eleket, ahol egyáltalában még azt sem engedik ímeg, hogy a szabályszerűen megalakított pártszervezetekbe valaki betegye a lábát, nem engedik meg ezt a csendőrök. Itt a 'miniszter úr ígéretet tesz joibbra, ígéretet tesz balra, hogy majd vizsgálatot indít így, vizsgálatot indít úgy. Nem erre van szükség, hanem arra az egyenes, minden félreértést, minden hátsó gondolatot kizáró kijelentésre és utasításra a közigazgatás számára, hogy a pártszervezetek működését 'csendőreikkel ne zavarják, hanem hagyják nyugodtan az ország és az ország nyugalma érdekében. f Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni!. Várnai Dániel: Nagyon sajnálom, t. Képviselőház, hogy beszédemet be kell fejeznem, mert igen sok mondanivalóm volna még e kérdések köréből. Nagyon kérem a miniszter urat, tegye meg azt a kijelentést és azt az utasítást közigazgatási hatóságaihoz, hogy ezeket a zaklatásokat, amelyeknek nem kívánatos eredményei lehetnek, hagyják már egyszer abba. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Gubicza Ferenc jegyző: Petrovics György! Petrovics György: T. Ház! Néhány töredékes és rövid megjegyzést leszek bátor tenni a belügyi tárca keretébe tartozó ügyekhez, főként az alföldi városok viszonyaival foglalkozva. Örömmel üdvözöljük a kormányt a közigazgatás egyszerűsítése érdekében eddig tett ós teendő. intézkedéseiért és ezzel kapcsolatban árra kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést a városoknál a lehető legsürgősebben •juttassa dűlőre, mert sok tekintetben az egyszerűsítés alapos, és jól átgondolt keresztülvitelétől függ á városok háztartásának rendezése is. Olf. ülése 1981 május 13-án, szerdán. Ma a városok pénzügyileg a legsiralmasabb helyzetben vannak. Van város, amely napról-napra pénz nélkül tengődik, tiszt vis élőit, alkalmazottait csak részletekben, a hónap végére tudja — és akkor sem egészen — kifizetni. Annak, hogy a városok ilyen viszonyok közé kerültek, sok egyéb ok mellett egyik oka az is, hogy különösen az átruházott hatáskörben végzett állami közigazgatás teljesítésére sok tisztviselőt kénytelenek alkalmazni. Igaz ugyan, hogy időnként kapnak a városok rendeletet tisztviselőig létszámuk apasztására, másfelől^ azonban rájuk hárul a rendeletek végrehajtásának kötelessége, aminek a mostani tisztviselői létszámmal se tudnak eleget tenni, tehát nemhogy csökkenteni tudnák a létszámot, hanem sokszor kisegítő munkásokat is kell alkalmazniuk. A községi igazgatás keretében ennélfogva az önkormányzati testületek a tisztviselői létszámapasztást^ nem hajthatják végre, mert ennek alapfeltétele a közigazgatás igazi, egyöntetű, intézményes egyszerűsítése, amely csak kormányzati úton történhetik; ha ez bekövetkezik, kevesebb lesz a munka és megállapítható lesz minden személyi tekintet nélkül, hogy mely tisztviselők váltak feleslegesekké. A közigazgatási létszám csökkentése érdekében csak példaképpen említem fel a községi illetőség ügyének rendezését. Az illető ügyeket joggal nevezik a közigazgatásban tengeri kígyónak. Van illetőségi ügy, amelynek végleges elintézése évtizedek multával következik be. Ide-odavándorolnak az akták, ma ezt, holnap azt kell kihallgatni, ha a kihallgatások megvannak, az adófizetést és sok minden egyebet kell megállapítani és vagy döntenek idő multával az illetőség kérdésében, vagy pedig az ügy elalszik, mert az érdekelt fél beleun a sürgetésbe, vagy meghal. (Ügy van! a jobboldalon.) Volt olyan illetőségi ügy, amelynek elintézését egy vármegye alispánja közigazgatási gyakornok korában kezdette meg és amikor az alispánságig feljutott, akkor hozta meg az illetőség tárgyában a határozatot, illetve véghatározatot, mert erre a hosszú időre még a határozatokra is új műszó keletkezett az új törvényben. A városok költségvetési és zárszámadási ügyei az 1927 : V. törvénycikkel és az ennek végrehajtása tárgyában ugyanebben az évben kiadott 42.200 rendelettel nyertek legutóbb rendezést. t A városok háztartásának vitelét ezek az intézkedések rendszeresebbé tették ugyan, azonban hiba az, hogy ugyanakkor, amidőn a törvényt megalkották és a végrehajtási rendeletet kibocsátották, nem történt intézkedés a városok pénz- és számviteli kezelésének egyöntetű rendezésére is. Ha már a két főkérdést, tudniillik a költségvetés ^és zárszámadás ügyét, amely alapja a városi háztartás egész számvitelének, rendezték, akkor rendezni kellett volna éspedig egyöntetűen, rendeletileg az egész háztartási számvitel és pénzkezelés módját is, amellyel a városok tulajdonképpeni gazdálkodása a mainál tökéletesebb ellenőrzés alá kerülne, nem is szólva arról, hogy ezzel az intézkedéssel szintén előmozdíttatnék az igazgatásnak egyszerűsítése. Arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, mint aki a legnagyobb törekvéssel^ munkálkodik az adminisztráció egyszerűsítésén, hogy szíveskedjék intézkedni^ a városok pénzj kezelésére és számviteli utasítására vonatkozó rendelet kibocsátása iránt. Ma a helyzet az, hogy a megyei városokra a vármegye törvényhatósági bizottsága állapítja meg az 1886,