Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-504
Az országgyűlés képviselőházának 504. ülése 1931 május 13-án, szerdán. 211 évi XXII. te. alapján a számvitel és a pénzkezelés módját. Ahány vármegye, annyiféleképpen állapítják meg ezt a szabályrendeletet, tehát már az egyöntetűség szempontjából és mert 1886 óta sok minden megváltozott, okvetlemü szükséges volna a városokra vonatkozó egységes számviteli utasítás mielőbbi kiadása. Mint a belügyi igazgatás körébe tartozó dolgot megemlítem, hogy az időközben szerzett tapasztalatok szerint nem vált be a megyei városoknál a városi tanács intézményének az 1929 :XXX. tc.-kel történt megszüntetése. Lehet, hogy a tanácsnak mint hatóságnak megszüntetése, az adminisztráció érdekeit szolgálja. de bizonyos, hogy a városok vagyonkezelési ós egyéb ügyeinek intézésénél a tanácsi rendszer megszüntetése sok hátránnyal jár. Bevált régi intézmény volt ez a szervezet a városok életében, intézkedései körültekintőbbek, átgondoltabbak és megnyugtatóbbak voltak a mai egyéni intézkedéseknél és a megszüntetés következményeit azok, akik a közigazgatással foglalkoznak, sajnosán tapasztalják. Egyöntetű kívánsága volna a városok vezetőinek a tanácsi intézmény visszaállítása. Egészen röviden megemlítem, hogy a változott f viszonyoknak és a kor követelményeinek kielégítése érdekében szükséges volna a gyámügyi törvény újraalkotása. Ezt a törvényünket az élet sokban túlhaladta. Hiányai vannak, amelyeket pótolni kell. Ha nincsen remény arra, hogy a magánjogi kódex rövid időn belül megalkottatok, akkor novelláris úton kellene a gyámügyi törvény módosítását eszközölni. Már az előbb is említést tettem a városok lehetetlenül siralmas gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Igen nagy baij ez. amelyet lehetetlen szó nélkül hagyni. Az ellenőrzés, a gazdálkodás szigorítása iránt történtek ugyan kormányintézkedések, de ezzel a városok helyzete nem javult, mert ma már bármilyen takarékosan is gazdálkodnak, a közjövedelmek nem folynak be és így pénz nélkül vannak. Ma már több város annyira nyakig van a bajban, annyira el van adósodva*, hogy a maga erejéből a bajokból kilábolni nem tud. Ezért a legsürgősebb teendője kell, hogy legyen a kormánynak a városok segítése. Elsősorban hosszúlejáratú olcsó kölcsön megszerzését kellene számukra lehetővé tenni, hogy lélekzethez jussanak és ha ez megvan, akkor nyomban meg kell kezdeni a hosszú időre szóló városi szanálás rendszeres nagy munkáját, mert különben a városok életébén és fejlődésében a legnagyobb visszaesés fog beállani. A városok helyzetének szanálása végett állapíttassanak meg a városok részére államsegélyek az átruházott hatáskörben végzett közigazgatási munkájukért. Felmentendők volnának ia rendőrség államosításakor reájuk rótt hozzájárulási Összeg fizetése alól, ami meglehetősen igazságtalanul sújtja a városokat, mert hiszen a közrendészet ellátása állami feladat.. Felmentendők volnának a városok az állami iskolák utáni hozzájárulások fizetése alól is. (Helyeslés jobbfelől.) Az alföldi városok nagyon megérdemlik az államhatalom részéről a legmesszebbmenő támogatást, mert hiszen a régi időkben, amikor még az ország régi határai megvoltak, valljuk be, nem sok gondot fordítottak az alföldi városok fejlesztésére és támogatására. Ezek az elhanyagolt városok most anyagi leromlottságukban sínylődnek, megsegítésük, talpraállításuk az ország eminens érdeke. Ezek után az igénytelen megjegyzéseim után a legteljesebb bizalommal a belügyminiszter úr iránt, aki fáradhatatlan munkássággal, igazi közigazgatási érzékkel, nagy hozzáértéssel és meleg szívvel vezeti tárcáját, és aki mint politikus és mint férfiú megtestülése ia régi, nagy múltú politikai iskolához tartozó, de modern gondolkozású puritán magyar úrnak, a címet elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Gubicza Ferenc jegyző: Pakots József! r Pakots József: T. Képviselőház! A tegnapi ülésen gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk kifogás tárgyává tette ennek a politikai rendszernek a választójog kiterjesztése és a titkosság kérdésében tanúsított merev magatartását. Gróf Apponyi Albert tegnapi beszéde kinyilatkoztatásszerű volt, szózat volt a kormányhoz és szózat volt a nemzethez. Szózat a kormányhoz, (Propper Sándor: Szózat a világhoz!) amely ridegen elzárkózik azok elől a szabadságjogok és gondolatok elől, (Propper Sándor: A világhoz, ahová el szokták küldeni észpótléknak! — Zaj.) amelyek a modern fejlődésnek, a modern haladásnak homlokterébe állítva jelentik a mai fejlődés további biztosítását és szózat az elcsüggedt, elfáradt, hitében megrokkant nemzethez; szózat azért, mert hitet és reményt akar ébreszteni a nemzetben, hogy ne fáradjon el a nagy életküzlelemben, ne gyötörje és ne tiporja lelkét az a szörnyű és rettenetes helyzet, amelybe a mai rendszer süllyesztette. A mélyen t. belügyminiszter úr erre a nagy és jelentőségteljes felhívásra igen egyszerű közvetlenséggel válaszolt. Azt mondotta, hogy miért beszélünk mi most a választójog kiterjesztéséről és a titkosságról, amikor ma súlyos gazdasági kérdések nyugtalanítják a magyar közéletet és egész Európát. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Sokkal fontosabb! Létkérdés!) Engedelmet kérek, a gazdasági kérdések csakugyan megvannak, rettenetesen súlyoslak, (Bródy Ernő: Nem látjuk a megoldást!) de ezek terén sem méltóztatott olyan megoldási programmokkal és olyan kísérletekkel^ jönni, amelyek megnyugvást hoznának létre és a fejlődésnek bizonyos kilátását jelentenék. (Propper Sándor: Don Pedro császárral kötnek szerződést! — Zaj.} Junktimbajhozni a két kérdést, ez lehet politikai beállítás dolga, (Bródy Ernő: Az élet nem áll meg!) de ennek semmiféle gyakorlati alapja nincsen, mert az élet a maga nagy folyamában tovább folyik. Az 1925-ben megalkotott választójogi törvény óta öt esztendő telt el. Öt esztendő a mai gyorsütemű életben eey egész korszak (Ügy van! Ügy van! qft szélsőbaloldalon.) és a mélyen t. kormány mégsem akar beleilleszkedni egy ötesztendős korszak után az idők menetébe, abba la fejlődési menetbe, amelynek figyelembevétele minden nemzet életében elsőrendű és lényeges szempont. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Űgylátszik, midőn dolog erről az oldalról mindenféle kísérlet abban az irányban, hogy a mélyen t. kormány megérezze^ azt, hogy éppen a legfontosabb nemzeti érdek, hogy a választójog tekintetében végre egy nagyobb tempójú lépés történjék előre. Amikor a multak történelmi tanulságai intenek arra, hogy a népeknek joguktól való megfosztása t a reakció legveszedelmesebb lehetőségeit jelenti, amikor már a világháború alatt végzetes bűnt követett el az akkori politikai rendszer avval, hogy nem terjesztette ki a választójogot, *•*•