Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

208 Az országgyűlés képviselőházának sága, nemzetszeretete, talán még tevékenyebb, talán még hasznosabb, talán még lobogóbb, mint egyes magyar nevű magyaroknak közönyös és tunya hazafisága. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A név az én felfogásom szerint, belföldi vonatkozásban, itt benn a Házban, a társadalmi életben valami kedves jelvénye a testvéri összetartozandóságnak, de itt benn nincs neki valami sorsdöntő jelentősége a nemzet nagy, magas érdekei szempontjából. Kifelé azonban van, kifelé, a külállamok felé, a magyar név azonos a nemzeti lobogóval, a nemzeti lobogónak jelentőségével, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi évszázadokon keresztül keserves, szívós küzdelmet folytatunk a nemzeti zászlóért, a nemzeti zászló külföldig megbecsültetéséért, (Ügy van! Ügy van! a jobbollalon.) de hiába beszéltünk, hiába hirdettük mi kifelé azt, hogy kaszárnyáinkon csak a sárga-fekete zászló idegen, a külvilág mégis a zászlónak hitt és nem nekünk. Hiába hirdettük mi, hogy idegen zászló alatt azoknak a kaszárnyáknak falain belül minden magyar, magyar a szív, magyar a csont, magyar a velő, magyar a virtus, mégis ennek a külsőségnek, a zászlónak hittek és nem nekünk és a békeidők szakadatlan politikai küzdelmei és a siránkozás könnyei nem tudták, csak a világháború vértengere tudta valamennyire lemosni rólunk osztrák néptörzsi mivoltunk szégyenletes hírének stigmáját. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De még az a vértenger sem tudta kellőképpen és elég radikálisan lemosni rólunk ezt a stigmát. Hogy ez így van, azt bizonyítja az «Az Est» szombati számának következő közleménye (olvassa): «A francia nemzetközi teniszbajnokságok május 17-én kezdődnek a párizsi Roland Garros stadionban. A legnagyobb francia sportlap a «L'Auto» legutóbbi számában felsorolja azoknak a külföldi bajnokoknak neveit, akik ezen a világversenyen indulnak. A nevezők listáján a következő felsorolást is látjuk: Von Kehrling et Gabrovitz (Autriche).» Kehrling és Gabrovitz Ausztriából. (Mattá Árpád: Sohasem tanulják meg a geográfiát! — Jánossy Gábor: A név után indulnak!) Igenis, a név külsősége után sorozzák a mi fiainkat, a mi dicsőséget szerzett fiainkat egy másik állam — szintén elismerem — dicsőséget szerző fiainak sorába. A név puszta külsősége alapján sorozza oda elsősorban a francia felületesség, amellyel nem törődnénk sokat, amelyet már megszoktunk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ha ez a felületesség ezelőtt 11 esztendővel már^ egy egész országrészt, Nyugat-Magyarországot, nem ajándékozott volna oda Ausztriának. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt á botlást is egyszerűen egy felületes francia újságíró botlásának, elírásának tekintenénk, ha nem tudnánk azt, hogy az egész trianoni tragédia ilyen botlások sorozatának következménye. (Jánossy Gábor: Tudatos csalásoké is!) • T. Ház! A magyar társadalomban és közéletben az a közhiedelem, hogy a belügyi kormány a névmagyarosítási kérvényeket meglehetősen vontatottan és vonakodva kezeli és egyáltalában azoknak csak kis százalékát honorálja. A leghitelesebb forrásból, magától a belügyminiszter úrtól nyert értesülésem szerint állíthatom, hogy a belügyminisztérium pláne elvből a névmagyarosítási kérvények kedvező elintézése elé akadályokat gördíteni nem kíván. (Bródy Ernő: De gördít!) A belügyminiszter úrnak és egyáltalában a belügyi kormánynak a névmagyarosítási kérvények $ÔJf. ülése 1931 május 13-án, szerdán. elbírálása tekintetében vannak bizonyos elvei, idetartozik például az, hogy a nemesi neveket, az ős, patinás magyar neveket bizonyos védelemben kívánja részesíteni. (Helyeslés jobbfelől.) Örömmel veszem tudomásul. Nem engedi meg a belügyminisztérium még a városnevekből származó nevek felvételét sem, különösen a neveknek azzal a tendenciával való felvételét, hogy ezzel a megszállt területekhez való kapcsolatunkat szimbolizáljuk, mert az ellen a gondolat ellen is tiltakozik a belügyi kormány, — egészen helyesen — hogy mi de facto lemondjunk drága magyar területekről és megelégedjünk azzal, hogy csak magyar állampolgárok nevében éljenek ezek a városok, Kassa és a többi. Ezek az elvi szempontok mindenesetre tiszteletreméltó szempontok, lehet felettük vitázni. En azonban ezúttal ebben a tekintetben nem kívánok a belügyminiszter úrral vitát folytatni, mert én itt a lényegre helyezem a súlyt, arra, hogy ez a nagy nemzeti kérdés lehetőleg rövid idő alatt, ha lehet öt esztendő alatt, mint az orosz pjetiletka, gigászi, korszakos, történelmi arányokban bonyolódjék le ennek a csonka ország határai között. Azt kérem tehát a belügyminiszter úrtól, méltóztassék különösen a magyarnevű anya nevének felvételét, azután a kiskorúaknak, diákoknak, cserkészeknek, katonáknak, ifjú munkásoknak, vőlegényeknek névváltoztatását és azután egyelőre, átmenetileg, legalább egy generáció részére a kettős név felvételét elősegíteni, lehetővé tenni és egyáltalában az alárendelt hatóságokat, amelyeknek kezén ezek a névmagyarosítási akták keresztülmennek, soronkívüli és előzékeny elintézésére utasítani. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A múlt vasárnap megalakult itt Budapesten egy névmagyarosítási társaság. Ez is az idők jele. De egyébként is lépten-nyomon találkozunk annak jeleivel, hogy az egész magyar társadalomból szinte elemi erővel tör ki a névmagyarosítás vágya; ennek tüneteivel napról-napra hírlapi közleményekben, magánérintkezésben sorozatosan találkozunk. En azt szeretném, hogy ez a nagy nemzeti felbuzdulás megfelelő és méltó levezetést találjon és megfelelő, erőteljes-hatósági támogatásban részesüljön, hogy ez a folyamat lehetőleg megrövidíttessék. En már pártállásomnál fogva és azért, mert ez iránt a kormány iránt bizalommal viseltetem, azt szeretném, hogy ennek a nagyszerű új magyar keresztelőnek dicsősége a Bethlen-kormány belügyminiszterének nevéhez fűződjék. (Helyeslés jobbfelől.) En ezzel az óhajtással és ebben^ a reményben fogadom el a központi igazgatásról szóló címet. (Elénk helyeslés és" éljenzés jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki a következő szónok? Gubicza Ferenc jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! Azok után, amiket az igen t. miniszter úr tegnap itt a közigazgatás ellen felhozott panaszokra, vádakra és támadásokra kijelentett, tulajdonképpen már kevés mondanivalóm volaa Ebből az látszik, hogy bármilyen alaposak legyenek a panaszok, bármilyen jogosak legyenek a támadások a csendőrség, a szolgabírói kar, általában a közigazgatás kilengései miatt, itt semmi, de semmi fel nem hozható, hogy a miniszter úr, mint a közigazgatás legfőbb feje, ne azonosítaná magát általában a közigazgatással, a